„Egy nap visszajövök érted. Értsd meg, csak is érted tettem…”
Üresen csengenek Lay utolsó szavai a fülemben. Még mindig nem értettem meg, miért hagyott itt minket. Engem. A srácok nem akarják elmondani, hogy mi történt azon a napon, amikor engem hátrahagyva, mert éppen beteg voltam, belekeveredtek egy területi harcba. A mi bandánknak igen szép területe van, csakhogy valakik folyton próbálják elvenni tőlünk. Engem nem nagyon engednek ki terepre, mondván, hogy én vagyok a gazdag kis örökös, nehogy bajom essen. Amíg készen nem állok, addig Lay vezeti őket. De sose fogom megtudni már, hogy mikor leszek kész. Belefáradtam a folytonos titkolózásba. És az egyetlen ember, akit nyíltan szerettem, most elment. Már vagy egy hónapja, de mindennap úgy kelek fel, mintha megtörténne. Nem tudok tovább lépni.
- Már megint rajta agyalsz? – nyílik az ajtó, s belép rajta Luhan.
- Megint megkérdezed? – morgom.
- Elég ha végig nézek rajtad. – kacag. – Jól aludtál? – huppan le az ágyam másik végére és farkasszemezni kezdünk.
- Kitűnően, bazdmeg. – ironizálok. – És, ha nem zavar, most egyedül lennék… - mormogom.
- Nem zavar. – von vállat az ártatlan szépfiú. – Sőt, még segíthetnék is rajtad, ha akarod… - húzza pervert vigyorra a száját.
- Segíteni akarsz? Vagy úgy! Akkor engedjetek ki! Mit hisztek? Hogy, amint kiengedtek utána rohanok? – nézek rá szúrósan.
- Pontosan. – csap egyet az ágyra, mire megszeppenek. Hiába tűnik ártatlannak egyáltalán nem az. Soha nem szerettem kihúzni nála a gyufát. – Ezért is… - mászik felém. – Mi lenne, ha egyszer elfogadnád az ajánlatom? – nyal végig alsó ajkán, s hüvelykujját végighúzza arcélemen.
- Nem fogok beleegyezni ilyen dologba… én… - nézek félre, s folytatja helyettem a mondatot.
- Igen, tudom, tudom. Te Lay-t szereted. De ez nem számít megcsalásnak. – fújtat.
- Nem? – nézek rá értetlenül, és felcsillannak a szemei.
- Nem. Ez csak szórakozás… - búgja ajkaimba, s megcsókol. Fel voltam rá készülve, de mégis olyan hirtelen kapott le, hogy a szemeimet sem tudtam lehunyni, még visszacsókolni se voltam képes. Ám egy idő után igen feléledtek bennem az állatias vágyak, s szinte már téptük egymás ajkait. Kezeim nyakához vezettem, mivel közelebb húztam magamhoz, s ő egyik térdével kezdett masszírozni odalent, mire belenyögtem a csókba, ő meg diadalittasan belevigyorog.
- Lu-Luhan… - remeg meg a hangom, ahogy megérzem, hogy térdét keze váltja fel, immár boxerem alatt. – M-még… - nyögöm önkívületemben, mire még jobban elvigyorodik, s vízszintesen dönt le az ágyra.
- Szeretnél még többet? – néz tüzesen szemeimbe, mire lehunyom szemeim, s csak egy aprót bólintok. Nem válaszolt, csak lejjebb húzta rólam a zavaró anyagot, s gondolkodás nélkül szájába vette férfiasságom egészét, mire egy jókora nyögés szökött ki a torkomból. Gondolta vicces lesz, hogy már az elején kiidegel azzal, hogy fejét lassan mozgatja, s néha fogaival is felkarcolja érzékeny bőröm, de nem sokáig hagytam, hogy játszadozzon. Kezemmel szőke tincseibe túrtam, s teljes erőmből lenyomtam magam torkába, majd gyorsan kezdtem mozgatni a fejét, jól megtépve őt, véletlenül se gondolja, hogy még egyszer megszívathat. Gyorsaságunknak eredményeként már bele is élveztem a szájába egy nyögéssel karöltve, s alatta pihegtem. Ő felkelt vett néhány mély lélegzetet, s megnyalta ajkait. – Finom vagy Sehunnie… Kár, hogy nem haraphatok beléd… - motyogja ajkaim előtt, majd rájuk nyom egy puszit és kimegy a szobából. Nem értettem, hogy mit akar ezzel mondani, de nem is érdekelt. Két hónapja gyötörtek a vad álmaim Layel, de most az egyszer érzek egy kisebbfajta kielégültséget. De még mindig nem volt elég. Úgy is fogalmazhatnék, hogy innentől kezdve indult meg a romlásom. Először a fejadagom heti kettő volt. Az első két hónapban, igen… Aztán már végleg beleőrültem szexuális kielégületlenségembe, s egy hónap alatt eljutottam odáig, hogy már mind a tízet befűztem és leszopott. Eközben elkezdek harcművészeteket tanítani, megmutatták, hogy hogyan bánjak a fegyverekkel, sőt még inni is elvittek. És leginkább az ivászatoknál volt az, hogy egyszerre két-három ember is tudta a dolgát. Ez még ment úgy két hónapig, mikor is elérkezett az első bandaháborúm. A srácok kikerekedett szemekkel bámultak, ahogy a másik banda vezérét kecses mozdulatokkal tépem szét, s heréibe is golyót eresztek.
- Mi a faszt bámultok? – mentem oda, mikor már a többi patkány eliszkolt, s letöröltem az arcomra csöppent vért. – Undorító… - morgom.
- Te jól érzed magad? – kérdezi félve Kai.
- Kurva jól. – lóbálom felé a fegyvert. – Kris, kiderítettél már valamit Lay hol létéről? – nézek szúrósan az említett irányába.
- Semmit. Ne haragudj. – hajtja le a fejét.
- Legszívesebben golyót eresztenék a beledbe. Mégis mi a faszért vagytok ilyen használhatatlan pöcsök? – ordítozok velük, ők meg csak nagyokat pislognak. – Kris, várlak ma a szobámba. – mondom ellentmondást nem tűrően, de mielőtt távozhatnék való megszólalt.
- Kicsit elszálltál magadtól azóta. – morogja Luhan.
- Azóta? Hmm… Mióta leszoptál? – mondom ki az igazat, mire elfehéredik s a többiekre néz. – Jaj, ne nézd már őket, mind a kilencük leszopott már… Dehogy egyikőtök rosszabb, mint a másik az biztos! Komolyan a végén már öngyilkos leszek, annyira ki vagyok éhezve… - vágom Luhan oldalának a fegyvert, mire az fájdalmasan nyekken egyet a földön. – Egy éve, bazdmeg. Érted? Egy éve, hogy elmentél te pöcs! Lássalak meg, az összes golyót beléd eresztem, s még anyád se fog rád ismerni… - morgom magam elé idegességemben.
- Ekkora ökröt még nem baszott a Föld… - hallok meg még mögülem egy epés beszólást, mire megtorpanok.
- És ez most melyik köcsög volt? – fújtatok, s belerúgok egyet a halott bandavezérbe. Mindenki hátralép, csak az értetlen Chen marad egy helyben. – Szóval te… Kris ma mázlid van. Chen jobb ha fél órán belül a szobámban leszel, különben levágom a tököd! Világos voltam? – aprót bólint s ijedten bújik Kris védelmező karjaiba. Csak megforgattam a szemeim és tovább trappoltam vissza a főhadi szállásunkra. Bementem a szobámba, s az ágyon elfeküdve merengtem el a plafon érdekes festésén. Mindenre emlékszem. Jó fiú voltam, a kielégületlen vágyaim a rossz oldalra sodortak, s most már képtelen vagyok visszafordulni. Nem megy. Már élvezem azt, amit csinálok. Általában Luhan jön állandóan hozzám, de a végén mindig megbánja. Mint mondtam, a többieket is már szépen végig jártam. Sose voltam gyengéd, mindig erőszakoskodtam, néha majd megfulladtak, de istenem, túl teszik magukat rajta. Amíg én vagyok a főnök, mindent úgy csinálnak, ahogy én akarom és kész.
Halk kopogás. Chen lesz az. Már fél belépni, de egy morgással jelzem, hogy jöjjön be, ő pedig készségesen sétál az ágyam szélére, s kérdőn pillant rám.
- Tudod, hogy miért vagy itt, ugye? – pillantok rá, szemmel láthatólag ideges. Mindig is ő volt a legfélénkebb…
- Hogy… helyettesítsem Layt. – szemeim kétszázszorosra tágultak. A jó édes kurva anyád nénikéjét, milyen segg hülye vagy!
- Anyád miért szült meg egy ilyen istenverte nyomorékot, mint te? Jobban teszed, ha a szád máshol jár, ahelyett, hogy a levegőbe pofázna! – förmedek rá, mire nem kicsit megszeppen, de teszi azt, amit mondok. Legalább is azt hittem. Felém tornyosult, de csak szemeimbe bámult, amitől kicsit kényelmetlenül éreztem magam.
- Mi a halálomat bámulsz már… inkább csináld a dolgod… - vágom kicsit hasba.
- Ahogy akarod… - motyogja, majd hirtelen megérzem kezét pólóm alatt, amitől testem megremeg.
- M-Mit csinálsz? – pislogok rá értetlenül.
- Csak azt, amit igazán szeretnél… - suttogja ajkaimba, majd erősen beleharap alsó ajkamba, amitől felnyögök, de nem az élvezettől, hanem a fájdalomtól. Nem zavartatja magát, nyakamat kezdi csókolgatni, egyik kezével pedig masszírozni kezdi éledező férfiasságom. Hiába is, ez a hirtelen jött ostrom hívatlan sóhajokat csal ki belőlem.
- Ch-Chen… - suttogom.
- Mi az? – vigyorog rám, s kezét becsúsztatja boxerem alá, s én egy pillanatra behunyom szemeim.
- Erőszakolj meg… - húzom vadul ajkaimra, mikor is hatalmas robaj hallatszódik kintről, de egyikőnk se foglalkozott vele túl sokáig.
- A lehető legkegyetlenebb módon, csak, hogy törlesszek… - nyög fülembe.
- ODA NEM MEHETSZ BE! HALLOD? – kapjuk mindketten fejünket a hang irányába. Kai lehetett az.
- T-tényleg nem lenne jó ötlet, figyelj a dolgok másak lettek, Sehun is más lett! – kontrázik rá Luhan, de nem értem miről zagyvál, de rögtön megértem miután kivágódik az ajtó és Lay jelenik meg előttünk tejes valójába.
- Chen? – kérdezi nyugodtan, mikor megpillantja kezét boxerem alatt.
- Kit fújt ide a szél… - hangom megtelt gúnnyal s gyűlölettel. – Ne zavartasd magad, folytasd csak. – utasítom Chent.
- Ha folytatod letépem a kezed! – szól erélyesen Lay. Chen tekintete kettőnk között jár, nem tud dönteni, de mindenesetre nem mozdul.
- Te itt már nem parancsolsz… - fújtatok.
- És, ezt ki mondja? – lép felénk, s Chent, úgy ahogy van leszakítja rólam, és az ajtó fele rúgja. Ő meg olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak tud, vagy 360 km/h-val csapja be maga után az ajtót.
- Nézd meg! Elbasztad a szórakozásom… - morgom idegesen s felülök az ágyon.
- Szórakozás? – hangleejtése csöpög a megvetéstől.
- Mit vagy úgy oda? Valamivel el kellett foglalnom maga. Mit hittél a kicsi kis Sehunnie örökre téged fog várni? Hát, kurvára tévedtél te seggfe-… - be se fejezhettem a mondatom, akkora pofont kaptam, hogy a fal adta a másikat, s értetlenül pislogtam a földön.
- Elmentem. Igen. Elbasztam, de az nem jelenti, hogy le kell süllyedned egy olcsó ribanc szintjére. Legalább jó volt? – gúnyolódik, mire az előbbi lányos zavarom is eltűnik s már előtte állva dühösen méregettem, miközben jobb arc felemen tartottam a kezem.
- Igen. Képzeld jó volt. Már mind a tízük leszopott, gondolom ezzel én tartom a rekordot. A te farkad senkinek se kellett mi? Persze hogy. Két centivel mit kezdenének? – kelek ki magamból.
- Ó, szóval szerinted az én farkam nem elég jó? – ordít vissza.
- Pontosan ezt mondom! De már süket is vagy? – ordítok, ahogy torkomból kifér, de egy újabbat nyekkenek, s a falnak passzírozva kezdi ostromozni ajkaim puha párnáival. Próbálom ellökni magamtól, de azzal csak azt érem el, hogy kezeim fejem fölött szorítja, s úgy csókol bele nyakamba. Gyomrom ismeretlen görcsbe rándult, ajkaim széjjelebb tátottam, így fürge nyelve hamar utat talált az enyémhez. De még mindig nem voltam hajlandó visszacsókolni, rá is haraptam jó erősen nyelvére, mire feljajdult, s megéreztem a vér vasas izét a számba.
- Most nagyon kihúztad a gyufát… - morogja idegesen, s szorít egyet a csuklómon mire felszisszenek. Még észbe se kapok, de kezemen egy bilincs kattan, mire kicsit megijedek. Most már elengedte raboskodó tagjaim, s az övét kezdte kicsatolni, ekkor már minden leesett. Egy pillanat alatt ledobta magáról a gatyát és a boxert, így szemem elé tárult méretes szerszáma. Nagyot nyeltem. Lehet mégsem kellett volna annyira sértegetnem… - Na, csak nem megszeppent a nagy Sehun? – nyom le hajamnál fogva.
- L-Lay én… - folytatnám, de mandulámig nyomja magát, hajamnál erősen tart, így egy milliméternyit sem tudok mozdulni. Hátracsapja fejét, és jólesően felsóhajt. Innen lentről gyönyörűen néz ki, ahogy ádámcsutkájára is rálátásom nyílik, kezdett derengeni, hogy mit is éreztem akkoriban. De itt az érzelmeimnek helye nem volt. Úgy kezdett el a hajamnál rángatni, mint valami rongyot. – Nem élvezed? Hiszen világ életedben ezért epekedtél, hát tessék itt van… - köpi a szavakat. Igaza volt, végülis én mindig is ezt akartam. Testem egésze önálló életre kelt, s fejem innentől már magától mozgott. Olykor végignyaltam egész hosszán, vagy óvatosan karcolgattam makkját fogaimmal, majd újból számba fogadtam Lay férfiasságát, s lassan mozgattam fejem. Egyre hangosabb morgásokat hallatott, s éreztem, hogy mindjárt elélvez. El akartam hajolni, de újból hajamba kapott, s csípőjét előre tolva nyomta le magát ismét torkomon, s számba élvezett, amitől majdnem megfulladtam. Köhögni kezdtem, s közben szembesültem a ténnyel, hogy férfiassága még mindig bírja, sőt kétszeresére merevedett. Pólómnál fogva húzott fel magához, s megcsókolt, én pedig helyet foglaltam ismét a falon. Kezét megéreztem saját merevedésemen, mire belesóhajtottam a csókba, ő pedig átdugta nyelvét, amit most egy szenvedélyes táncba hívtam. Nem álltam ellen többé. Már, amikor belépett tudtam, hogy elvesztettem a csatát, ami még el se kezdődött.
- Büntess meg Lay… - nyögök fel, s csípőm nekinyomtam férfiasságának.
- Szeretnéd? – néz mélyen a szemembe, s rámarkol férfiasságomra.
- Ihgen… - nyöszörgök. – Nagyon… erőszakolhj meg… - mormogom. Válaszképp letépi rólam a boxert, végig nyal alsó ajkán, majd leveszi magáról a pólót, rólam letépi, majd lábaim derekára vezeti, s a másodperc tört része alatt hatol be férfiasságával nyílásomba, amire felordítok, de ha nem lenne elég semennyit sem vár, hanem módszeresen kezd megerőszakolni.
- Lay.. e-ez FÁÁJ! – kiáltok, de semmit sem érek el vele.
- Ordíts csak, az még jobban feltüzel… - izgatja tovább férfiasságom kezével.
- L-LAY… A-Ahhh… - nyögdécselek a gyönyör és a fájdalom kettős érzésétől.
- Ihgen? – kérdezi lihegve.
- Mh-mhég jobban... – nyögöm fülébe erotikusan. Felmordul, s ellökve magunkat a faltól rak le az ágyra, s lassan kezd bennem mozogni. – Gyhorsabb-aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaan. – síkitok szinte, ahogy a lehető legmélyebbre lökte magát bennem, ezzel is eltalálva egy bizonyos pontot, amitől a mennyekben érzem magam. Még párszor eljátszotta ezt, mire én kezére élveztem, s lihegve figyeltem őt, ahogy pozitúrát cserél. Kezeimen még mindig ott volt a bilincs, a csuklóm véresre horzsolta, de így is a kisebb nehézségek árán, de sikerült kutyapózba varázsolnia. Meg se várta, hogy levegőhöz jussak, tövig nyomta magát bennem, s hatalmasat nyögtem. Kezemmel a lepedőt markoltam, de a fehér anyag, minden erős lökés után a körmeim áldozatává vált. – L-Lay… dugj meg.. mhég jobban… - nyögdécselek hangosan, s érzem, hogy hátamnak simul. Hosszú ujjait számhoz vezeti, s beerőszakolja őket szájüregembe, így készségesen harapdálni és nyalni kezdem őket. – Lh-lh-lfmhay.. – nyöszörgök, s lassan mozog bennem, mire nekitolom csípőm, hogy értse, mit akarok. Szabad kezét férfiasságomra vezeti, és gyors tempóra vált. Újra visszatért a megerőszakolásomhoz, de egyre jobban élveztem. Kezével már csak támaszkodott, így számat szabadon hagyták el a hangosabbnál hangosabb nyögések, ő pedig minden egyes lökésnél fülembe morgott, amitől rögtön el tudtam volna élvezni…
- Mhár nhem sok kell… - lihegi fülembe, s ráharap.
- AHHHH… L-Lay… t-tölts meg mindeneddel… - hátam ívbe feszül és egy óriási nyögés mellett élvezek hasfalamra, és a paplan épebbik részére. Ezután már Laynek sem kellett sok, még lökött magán egyet, s megéreztem magamban forró nedvét, amibe a testem megint beleremegett. Kifulladva, levegő után kapkodva, dőlt le mellém, s maga felé fordított. Mindketten csapzottak voltunk, fekete fürtjei vizesek voltak, s arcába lógtak, amitől észveszejtően szexin nézett ki. Én még mindig egyfajta extázisban voltam, folyt a nyálam is, amit mutatóujjával törölt le, s rám mosolygott. Csökkenteni kezdte a kettőnk közti távolságot és édes párnái az enyémeket kezdte falni.
- Szeretlek Sehunnie, többé nem megyek el. – puszil meg.
- Nem is hagynám. – nézek rá szúrósan. – Ha elmennél ki vigyázna a gyerekre? – vigyorgok rá.
- Milyen gyerek? – pislog értetlenül.
- Szeretlek Lay! – cuppanok ajkaira. – Még ilyen hülyén is! – nevetek fel.
- Most miért? – biggyeszti le ajkát.
- Ezt a szöveget maximum egy szűz bige szájából kellene elhinned. Buta vagy, mint egy kenyér. – rázom meg a fejem.
- Megint megbüntesselek? – morogja.
- NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE! – vág közbe vagy öt hang, mire csak felnevettünk.
- Bocs srácok, az asszony hangos volt. – kiált le Lay.
- Anyád segge az asszony. Még megtalállak kettévágni egy baltával. – sziszegem, s beleütök a kezébe.
- Akkor ketten erőszakolunk meg. – von vállat, majd végleg elhallgattat egy csókkal.
Üresen csengenek Lay utolsó szavai a fülemben. Még mindig nem értettem meg, miért hagyott itt minket. Engem. A srácok nem akarják elmondani, hogy mi történt azon a napon, amikor engem hátrahagyva, mert éppen beteg voltam, belekeveredtek egy területi harcba. A mi bandánknak igen szép területe van, csakhogy valakik folyton próbálják elvenni tőlünk. Engem nem nagyon engednek ki terepre, mondván, hogy én vagyok a gazdag kis örökös, nehogy bajom essen. Amíg készen nem állok, addig Lay vezeti őket. De sose fogom megtudni már, hogy mikor leszek kész. Belefáradtam a folytonos titkolózásba. És az egyetlen ember, akit nyíltan szerettem, most elment. Már vagy egy hónapja, de mindennap úgy kelek fel, mintha megtörténne. Nem tudok tovább lépni.
- Már megint rajta agyalsz? – nyílik az ajtó, s belép rajta Luhan.
- Megint megkérdezed? – morgom.
- Elég ha végig nézek rajtad. – kacag. – Jól aludtál? – huppan le az ágyam másik végére és farkasszemezni kezdünk.
- Kitűnően, bazdmeg. – ironizálok. – És, ha nem zavar, most egyedül lennék… - mormogom.
- Nem zavar. – von vállat az ártatlan szépfiú. – Sőt, még segíthetnék is rajtad, ha akarod… - húzza pervert vigyorra a száját.
- Segíteni akarsz? Vagy úgy! Akkor engedjetek ki! Mit hisztek? Hogy, amint kiengedtek utána rohanok? – nézek rá szúrósan.
- Pontosan. – csap egyet az ágyra, mire megszeppenek. Hiába tűnik ártatlannak egyáltalán nem az. Soha nem szerettem kihúzni nála a gyufát. – Ezért is… - mászik felém. – Mi lenne, ha egyszer elfogadnád az ajánlatom? – nyal végig alsó ajkán, s hüvelykujját végighúzza arcélemen.
- Nem fogok beleegyezni ilyen dologba… én… - nézek félre, s folytatja helyettem a mondatot.
- Igen, tudom, tudom. Te Lay-t szereted. De ez nem számít megcsalásnak. – fújtat.
- Nem? – nézek rá értetlenül, és felcsillannak a szemei.
- Nem. Ez csak szórakozás… - búgja ajkaimba, s megcsókol. Fel voltam rá készülve, de mégis olyan hirtelen kapott le, hogy a szemeimet sem tudtam lehunyni, még visszacsókolni se voltam képes. Ám egy idő után igen feléledtek bennem az állatias vágyak, s szinte már téptük egymás ajkait. Kezeim nyakához vezettem, mivel közelebb húztam magamhoz, s ő egyik térdével kezdett masszírozni odalent, mire belenyögtem a csókba, ő meg diadalittasan belevigyorog.
- Lu-Luhan… - remeg meg a hangom, ahogy megérzem, hogy térdét keze váltja fel, immár boxerem alatt. – M-még… - nyögöm önkívületemben, mire még jobban elvigyorodik, s vízszintesen dönt le az ágyra.
- Szeretnél még többet? – néz tüzesen szemeimbe, mire lehunyom szemeim, s csak egy aprót bólintok. Nem válaszolt, csak lejjebb húzta rólam a zavaró anyagot, s gondolkodás nélkül szájába vette férfiasságom egészét, mire egy jókora nyögés szökött ki a torkomból. Gondolta vicces lesz, hogy már az elején kiidegel azzal, hogy fejét lassan mozgatja, s néha fogaival is felkarcolja érzékeny bőröm, de nem sokáig hagytam, hogy játszadozzon. Kezemmel szőke tincseibe túrtam, s teljes erőmből lenyomtam magam torkába, majd gyorsan kezdtem mozgatni a fejét, jól megtépve őt, véletlenül se gondolja, hogy még egyszer megszívathat. Gyorsaságunknak eredményeként már bele is élveztem a szájába egy nyögéssel karöltve, s alatta pihegtem. Ő felkelt vett néhány mély lélegzetet, s megnyalta ajkait. – Finom vagy Sehunnie… Kár, hogy nem haraphatok beléd… - motyogja ajkaim előtt, majd rájuk nyom egy puszit és kimegy a szobából. Nem értettem, hogy mit akar ezzel mondani, de nem is érdekelt. Két hónapja gyötörtek a vad álmaim Layel, de most az egyszer érzek egy kisebbfajta kielégültséget. De még mindig nem volt elég. Úgy is fogalmazhatnék, hogy innentől kezdve indult meg a romlásom. Először a fejadagom heti kettő volt. Az első két hónapban, igen… Aztán már végleg beleőrültem szexuális kielégületlenségembe, s egy hónap alatt eljutottam odáig, hogy már mind a tízet befűztem és leszopott. Eközben elkezdek harcművészeteket tanítani, megmutatták, hogy hogyan bánjak a fegyverekkel, sőt még inni is elvittek. És leginkább az ivászatoknál volt az, hogy egyszerre két-három ember is tudta a dolgát. Ez még ment úgy két hónapig, mikor is elérkezett az első bandaháborúm. A srácok kikerekedett szemekkel bámultak, ahogy a másik banda vezérét kecses mozdulatokkal tépem szét, s heréibe is golyót eresztek.
- Mi a faszt bámultok? – mentem oda, mikor már a többi patkány eliszkolt, s letöröltem az arcomra csöppent vért. – Undorító… - morgom.
- Te jól érzed magad? – kérdezi félve Kai.
- Kurva jól. – lóbálom felé a fegyvert. – Kris, kiderítettél már valamit Lay hol létéről? – nézek szúrósan az említett irányába.
- Semmit. Ne haragudj. – hajtja le a fejét.
- Legszívesebben golyót eresztenék a beledbe. Mégis mi a faszért vagytok ilyen használhatatlan pöcsök? – ordítozok velük, ők meg csak nagyokat pislognak. – Kris, várlak ma a szobámba. – mondom ellentmondást nem tűrően, de mielőtt távozhatnék való megszólalt.
- Kicsit elszálltál magadtól azóta. – morogja Luhan.
- Azóta? Hmm… Mióta leszoptál? – mondom ki az igazat, mire elfehéredik s a többiekre néz. – Jaj, ne nézd már őket, mind a kilencük leszopott már… Dehogy egyikőtök rosszabb, mint a másik az biztos! Komolyan a végén már öngyilkos leszek, annyira ki vagyok éhezve… - vágom Luhan oldalának a fegyvert, mire az fájdalmasan nyekken egyet a földön. – Egy éve, bazdmeg. Érted? Egy éve, hogy elmentél te pöcs! Lássalak meg, az összes golyót beléd eresztem, s még anyád se fog rád ismerni… - morgom magam elé idegességemben.
- Ekkora ökröt még nem baszott a Föld… - hallok meg még mögülem egy epés beszólást, mire megtorpanok.
- És ez most melyik köcsög volt? – fújtatok, s belerúgok egyet a halott bandavezérbe. Mindenki hátralép, csak az értetlen Chen marad egy helyben. – Szóval te… Kris ma mázlid van. Chen jobb ha fél órán belül a szobámban leszel, különben levágom a tököd! Világos voltam? – aprót bólint s ijedten bújik Kris védelmező karjaiba. Csak megforgattam a szemeim és tovább trappoltam vissza a főhadi szállásunkra. Bementem a szobámba, s az ágyon elfeküdve merengtem el a plafon érdekes festésén. Mindenre emlékszem. Jó fiú voltam, a kielégületlen vágyaim a rossz oldalra sodortak, s most már képtelen vagyok visszafordulni. Nem megy. Már élvezem azt, amit csinálok. Általában Luhan jön állandóan hozzám, de a végén mindig megbánja. Mint mondtam, a többieket is már szépen végig jártam. Sose voltam gyengéd, mindig erőszakoskodtam, néha majd megfulladtak, de istenem, túl teszik magukat rajta. Amíg én vagyok a főnök, mindent úgy csinálnak, ahogy én akarom és kész.
Halk kopogás. Chen lesz az. Már fél belépni, de egy morgással jelzem, hogy jöjjön be, ő pedig készségesen sétál az ágyam szélére, s kérdőn pillant rám.
- Tudod, hogy miért vagy itt, ugye? – pillantok rá, szemmel láthatólag ideges. Mindig is ő volt a legfélénkebb…
- Hogy… helyettesítsem Layt. – szemeim kétszázszorosra tágultak. A jó édes kurva anyád nénikéjét, milyen segg hülye vagy!
- Anyád miért szült meg egy ilyen istenverte nyomorékot, mint te? Jobban teszed, ha a szád máshol jár, ahelyett, hogy a levegőbe pofázna! – förmedek rá, mire nem kicsit megszeppen, de teszi azt, amit mondok. Legalább is azt hittem. Felém tornyosult, de csak szemeimbe bámult, amitől kicsit kényelmetlenül éreztem magam.
- Mi a halálomat bámulsz már… inkább csináld a dolgod… - vágom kicsit hasba.
- Ahogy akarod… - motyogja, majd hirtelen megérzem kezét pólóm alatt, amitől testem megremeg.
- M-Mit csinálsz? – pislogok rá értetlenül.
- Csak azt, amit igazán szeretnél… - suttogja ajkaimba, majd erősen beleharap alsó ajkamba, amitől felnyögök, de nem az élvezettől, hanem a fájdalomtól. Nem zavartatja magát, nyakamat kezdi csókolgatni, egyik kezével pedig masszírozni kezdi éledező férfiasságom. Hiába is, ez a hirtelen jött ostrom hívatlan sóhajokat csal ki belőlem.
- Ch-Chen… - suttogom.
- Mi az? – vigyorog rám, s kezét becsúsztatja boxerem alá, s én egy pillanatra behunyom szemeim.
- Erőszakolj meg… - húzom vadul ajkaimra, mikor is hatalmas robaj hallatszódik kintről, de egyikőnk se foglalkozott vele túl sokáig.
- A lehető legkegyetlenebb módon, csak, hogy törlesszek… - nyög fülembe.
- ODA NEM MEHETSZ BE! HALLOD? – kapjuk mindketten fejünket a hang irányába. Kai lehetett az.
- T-tényleg nem lenne jó ötlet, figyelj a dolgok másak lettek, Sehun is más lett! – kontrázik rá Luhan, de nem értem miről zagyvál, de rögtön megértem miután kivágódik az ajtó és Lay jelenik meg előttünk tejes valójába.
- Chen? – kérdezi nyugodtan, mikor megpillantja kezét boxerem alatt.
- Kit fújt ide a szél… - hangom megtelt gúnnyal s gyűlölettel. – Ne zavartasd magad, folytasd csak. – utasítom Chent.
- Ha folytatod letépem a kezed! – szól erélyesen Lay. Chen tekintete kettőnk között jár, nem tud dönteni, de mindenesetre nem mozdul.
- Te itt már nem parancsolsz… - fújtatok.
- És, ezt ki mondja? – lép felénk, s Chent, úgy ahogy van leszakítja rólam, és az ajtó fele rúgja. Ő meg olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak tud, vagy 360 km/h-val csapja be maga után az ajtót.
- Nézd meg! Elbasztad a szórakozásom… - morgom idegesen s felülök az ágyon.
- Szórakozás? – hangleejtése csöpög a megvetéstől.
- Mit vagy úgy oda? Valamivel el kellett foglalnom maga. Mit hittél a kicsi kis Sehunnie örökre téged fog várni? Hát, kurvára tévedtél te seggfe-… - be se fejezhettem a mondatom, akkora pofont kaptam, hogy a fal adta a másikat, s értetlenül pislogtam a földön.
- Elmentem. Igen. Elbasztam, de az nem jelenti, hogy le kell süllyedned egy olcsó ribanc szintjére. Legalább jó volt? – gúnyolódik, mire az előbbi lányos zavarom is eltűnik s már előtte állva dühösen méregettem, miközben jobb arc felemen tartottam a kezem.
- Igen. Képzeld jó volt. Már mind a tízük leszopott, gondolom ezzel én tartom a rekordot. A te farkad senkinek se kellett mi? Persze hogy. Két centivel mit kezdenének? – kelek ki magamból.
- Ó, szóval szerinted az én farkam nem elég jó? – ordít vissza.
- Pontosan ezt mondom! De már süket is vagy? – ordítok, ahogy torkomból kifér, de egy újabbat nyekkenek, s a falnak passzírozva kezdi ostromozni ajkaim puha párnáival. Próbálom ellökni magamtól, de azzal csak azt érem el, hogy kezeim fejem fölött szorítja, s úgy csókol bele nyakamba. Gyomrom ismeretlen görcsbe rándult, ajkaim széjjelebb tátottam, így fürge nyelve hamar utat talált az enyémhez. De még mindig nem voltam hajlandó visszacsókolni, rá is haraptam jó erősen nyelvére, mire feljajdult, s megéreztem a vér vasas izét a számba.
- Most nagyon kihúztad a gyufát… - morogja idegesen, s szorít egyet a csuklómon mire felszisszenek. Még észbe se kapok, de kezemen egy bilincs kattan, mire kicsit megijedek. Most már elengedte raboskodó tagjaim, s az övét kezdte kicsatolni, ekkor már minden leesett. Egy pillanat alatt ledobta magáról a gatyát és a boxert, így szemem elé tárult méretes szerszáma. Nagyot nyeltem. Lehet mégsem kellett volna annyira sértegetnem… - Na, csak nem megszeppent a nagy Sehun? – nyom le hajamnál fogva.
- L-Lay én… - folytatnám, de mandulámig nyomja magát, hajamnál erősen tart, így egy milliméternyit sem tudok mozdulni. Hátracsapja fejét, és jólesően felsóhajt. Innen lentről gyönyörűen néz ki, ahogy ádámcsutkájára is rálátásom nyílik, kezdett derengeni, hogy mit is éreztem akkoriban. De itt az érzelmeimnek helye nem volt. Úgy kezdett el a hajamnál rángatni, mint valami rongyot. – Nem élvezed? Hiszen világ életedben ezért epekedtél, hát tessék itt van… - köpi a szavakat. Igaza volt, végülis én mindig is ezt akartam. Testem egésze önálló életre kelt, s fejem innentől már magától mozgott. Olykor végignyaltam egész hosszán, vagy óvatosan karcolgattam makkját fogaimmal, majd újból számba fogadtam Lay férfiasságát, s lassan mozgattam fejem. Egyre hangosabb morgásokat hallatott, s éreztem, hogy mindjárt elélvez. El akartam hajolni, de újból hajamba kapott, s csípőjét előre tolva nyomta le magát ismét torkomon, s számba élvezett, amitől majdnem megfulladtam. Köhögni kezdtem, s közben szembesültem a ténnyel, hogy férfiassága még mindig bírja, sőt kétszeresére merevedett. Pólómnál fogva húzott fel magához, s megcsókolt, én pedig helyet foglaltam ismét a falon. Kezét megéreztem saját merevedésemen, mire belesóhajtottam a csókba, ő pedig átdugta nyelvét, amit most egy szenvedélyes táncba hívtam. Nem álltam ellen többé. Már, amikor belépett tudtam, hogy elvesztettem a csatát, ami még el se kezdődött.
- Büntess meg Lay… - nyögök fel, s csípőm nekinyomtam férfiasságának.
- Szeretnéd? – néz mélyen a szemembe, s rámarkol férfiasságomra.
- Ihgen… - nyöszörgök. – Nagyon… erőszakolhj meg… - mormogom. Válaszképp letépi rólam a boxert, végig nyal alsó ajkán, majd leveszi magáról a pólót, rólam letépi, majd lábaim derekára vezeti, s a másodperc tört része alatt hatol be férfiasságával nyílásomba, amire felordítok, de ha nem lenne elég semennyit sem vár, hanem módszeresen kezd megerőszakolni.
- Lay.. e-ez FÁÁJ! – kiáltok, de semmit sem érek el vele.
- Ordíts csak, az még jobban feltüzel… - izgatja tovább férfiasságom kezével.
- L-LAY… A-Ahhh… - nyögdécselek a gyönyör és a fájdalom kettős érzésétől.
- Ihgen? – kérdezi lihegve.
- Mh-mhég jobban... – nyögöm fülébe erotikusan. Felmordul, s ellökve magunkat a faltól rak le az ágyra, s lassan kezd bennem mozogni. – Gyhorsabb-aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaan. – síkitok szinte, ahogy a lehető legmélyebbre lökte magát bennem, ezzel is eltalálva egy bizonyos pontot, amitől a mennyekben érzem magam. Még párszor eljátszotta ezt, mire én kezére élveztem, s lihegve figyeltem őt, ahogy pozitúrát cserél. Kezeimen még mindig ott volt a bilincs, a csuklóm véresre horzsolta, de így is a kisebb nehézségek árán, de sikerült kutyapózba varázsolnia. Meg se várta, hogy levegőhöz jussak, tövig nyomta magát bennem, s hatalmasat nyögtem. Kezemmel a lepedőt markoltam, de a fehér anyag, minden erős lökés után a körmeim áldozatává vált. – L-Lay… dugj meg.. mhég jobban… - nyögdécselek hangosan, s érzem, hogy hátamnak simul. Hosszú ujjait számhoz vezeti, s beerőszakolja őket szájüregembe, így készségesen harapdálni és nyalni kezdem őket. – Lh-lh-lfmhay.. – nyöszörgök, s lassan mozog bennem, mire nekitolom csípőm, hogy értse, mit akarok. Szabad kezét férfiasságomra vezeti, és gyors tempóra vált. Újra visszatért a megerőszakolásomhoz, de egyre jobban élveztem. Kezével már csak támaszkodott, így számat szabadon hagyták el a hangosabbnál hangosabb nyögések, ő pedig minden egyes lökésnél fülembe morgott, amitől rögtön el tudtam volna élvezni…
- Mhár nhem sok kell… - lihegi fülembe, s ráharap.
- AHHHH… L-Lay… t-tölts meg mindeneddel… - hátam ívbe feszül és egy óriási nyögés mellett élvezek hasfalamra, és a paplan épebbik részére. Ezután már Laynek sem kellett sok, még lökött magán egyet, s megéreztem magamban forró nedvét, amibe a testem megint beleremegett. Kifulladva, levegő után kapkodva, dőlt le mellém, s maga felé fordított. Mindketten csapzottak voltunk, fekete fürtjei vizesek voltak, s arcába lógtak, amitől észveszejtően szexin nézett ki. Én még mindig egyfajta extázisban voltam, folyt a nyálam is, amit mutatóujjával törölt le, s rám mosolygott. Csökkenteni kezdte a kettőnk közti távolságot és édes párnái az enyémeket kezdte falni.
- Szeretlek Sehunnie, többé nem megyek el. – puszil meg.
- Nem is hagynám. – nézek rá szúrósan. – Ha elmennél ki vigyázna a gyerekre? – vigyorgok rá.
- Milyen gyerek? – pislog értetlenül.
- Szeretlek Lay! – cuppanok ajkaira. – Még ilyen hülyén is! – nevetek fel.
- Most miért? – biggyeszti le ajkát.
- Ezt a szöveget maximum egy szűz bige szájából kellene elhinned. Buta vagy, mint egy kenyér. – rázom meg a fejem.
- Megint megbüntesselek? – morogja.
- NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE! – vág közbe vagy öt hang, mire csak felnevettünk.
- Bocs srácok, az asszony hangos volt. – kiált le Lay.
- Anyád segge az asszony. Még megtalállak kettévágni egy baltával. – sziszegem, s beleütök a kezébe.
- Akkor ketten erőszakolunk meg. – von vállat, majd végleg elhallgattat egy csókkal.
