You know I always loved you? BaekYeol One Shot

Chanyeol POV

Baekhyun mostanában folyton hanyagol. Két hete kezdődhetett. Az EXO-K-val éppen fellépésünk volt, és egy elég rendes fanservice-t lerendeztünk Baekhyunnal. Mármint… Áh, ha visszagondolok máris kicsit szűkös odalent. Ez viszont már régen kezdődött. Első pillantásra beleszerettem, és lehet, hogy múltkor túlságosan is elragadott a hév. Rájött? Nem az nem lehet… Akkor én már nem tudnék többé a szemébe nézni. De még ha rá is jött, biztos azért kerül, mert undorodik tőlem. Mindegy is. Felesleges ezen agyalnom, inkább lefürdök. Kiszedtem egy boxert a szekrényemből, majd kimentem a fürdőhöz. Túlságosan is csend volt odabent, ezért kopogás nélkül benyitottam, de tájképként egy nagyban csókolózó Baekhyun Sehun-t láttam. Minden amit útközben még összeszedtem a fürdéshez, hatalmas puffanással ért a földre. Tudtam jól, hogy együtt szoktak fürdeni, de hogy ezt…
- Kimész vagy nézed tovább? –húzta magához Baekhyunt amitől már könnyezni kezdett a szemem.
- Engedd el… - nyöszörögtem.
- Azzal fekszek le, akivel akarok, nekem meg Baekhyunhoz van kedvem. – csókolt a nyakába.
- Engedd el! – ordítottam teli torokból, miközben már folytak a könnyeim. Baekhyun riadtan bámulta a kirohanásom, Sehun pedig elégedett vigyorral indult kifele.
- Aztán halkak legyetek! –csapott hátba, így előre bukdácsoltam.

Baekhyun POV

- Aztán halkak legyetek! – csapta hátba Chanyeolt, aki előreesett.  Az a sunyi kis alattomos dög…  Kerüljek ki innen esküszöm, lassan és kínozva fogom megnyúzni.
- Miért csináltad ezt? – kérdezte elcsukló hanggal.
- Nem a te dolgod… - mentem volna el mellette, de megragadta a karom és visszarántott a fülkébe.
- Miért csókoltad meg Sehunt? – kérdezte immáron a szemeimbe nézve.
- Ha azt mondom, hogy szeretem és ő is viszont engem? De több közöd nincs hozzá, igaz? – vágtam hozzá.
- NEM! – visította bele a fülembe. – Nem szeretheted Sehunt! NEM! NEM! NEM! – ismételgette. Ahogyan kétségbe volt esve annyira édes volt, hogy kénytelen voltam megcsókolni.
- Ha te nem lehetsz az enyém, muszáj lesz beérnem mással. – mondtam neki, de a hüvelykujjam a száján hagytam, ő meg azt nézte, így elég viccesen bandzsított. – Látod, túlságosan is édes vagy Chanyeol… - léptem volna ki, de ő újból visszarántott és megcsókolt. Nem volt időm gondolkodni, de nem is akartam! Azonnal visszacsókoltam, és mielőtt még meggondolhatná magát, végignyaltam az alsó ajkán, engedélyt kérve egy kis terepszemlére. A levegőnk fogytán volt, ezért kénytelen-kelletlen, de el kellett válnunk egymástól. Pillantásom, egy másodpercre se vettem le a vörös Chanyeolról.
- Baekhyun már ennyire felizgult? – ragadta meg a férfiasságom. Jobban szemügyre vettem Chanyeolt, és rájöttem, hogy a tekintete már teljesen elködösült. De ha tovább fog odalent kínozni, már én sem fogom sokáig ép ésszel bírni. Átfordítottam magunkat, és azonnal betámadtam a nyakát. Chanyeol száját kéjes nyögések hagyták el, és a hanga egyre csak erősödött, amikor itt-ott ráharaptam a puha bőrére. Mivel én már alapból fürdéshez készültem meztelen voltam, és kezdtem unni a ruhás Chanyeol képét, szimplán letéptem róla a pólót, majd benyúltam a gatyájába. Látom nem csak nekem vannak bajaim az önkontrollal.
- Ah… B-Baekhyun, én már nem bírom… - makogta.
- Én se, de ha most elveszítem az eszem, nem tudom, hogy mit fogok csinálni. – csókoltam meg.
- Baekhyun! – mondta komoly elnyeglő hangon, majd a fülembe súgta a következőket:
- Bassz meg! – harapott rá a fülemre, de itt már minden elhomályosult csak Chanyeol nyögéseire tudtam koncentrálni. Lehúztam a gatyáját, majd újra megcsókoltam. Ajkai hevesen kaptak az ajkaim után, jól beleharapva, ezzel is sürgetve a tetteimet. Kezeivel átkarolt, és a hajammal játszadozott. Csók közben, egyre jobban hozzásimultam, ezzel is összenyomva férfiasságunkat, amitől egyszerre felnyögtünk.
- Chanyeol, kurva édes vagy… - söpörtem ki egy kósza tincset a szeméből.
- Sok a beszéd… - morogta, miközben lehajolt és férfiasságom teljes hosszát a szájába fogadta. A hirtelen jött kéjes érzéstől, majdnem összeestem, de szerencsére támaszt leltem a fülke csempéjén és Chanyeol hajában. Persze ezzel gyorsított a tempón, az én számat egyre hangosabb és vékonyodó nyögések hagyták el. Nagy valószínűséggel, tőlem zengett az egész ház. A biztosítékot nálam, akkor is az verte ki, amikor egy „miért is ne” gondolatát, tetteké alakította, és néhol ráharapott. Már alig álltam a kínzást, amikor elmentem. Annyira hirtelen jött, hogy figyelmeztetni se tudtam, de ahogy elnéztem nem igen bánta, és mindent lenyelt.
- Isteni vagy! – vigyorgott rám, majd megcsókolt. – Rátérhetnénk végre a főfogásra? Egész aktív kis barátunk van… - utalt lentebbre.
- Halálra kínoztál, nem kell az engedélyed… - markoltam bele a fenekébe, amitől megugrott. Megnyitottam a meleg vizet, ami valójában jéghideg volt, de mindegyikünk teste fel volt forrósodva, így nem igen éreztük. Egy védtelen pillanatban, elkezdtem az egyik ujjammal körözni benne, amit azzal jutalmazott, hogy a körmeit a hátamba véste.
- Lazíts baby, lazíts! – csókoltam meg, hogy tereljem a figyelmed.
- Nehezebb, mint hinnéd… ah… - sóhajtozott. A hangja eléggé meggyőző volt, így még egy ujjammal tágítani kezdtem, látszott rajta, hogy eléggé fájdalmas.
- Chanyeol… - nyaltam végig a nyakán, amitől kicsit megborzongott.
- Rakd be… most… - nyögte. Csak bólintottam, majd óvatosan Chanyeolba csúsztam.
- Azt a… rohadtul szűk vagy… - mondtam két elégedett nyögés között. Chanyeol a derekam köré fonta a lábait, is ezzel is könnyítve a dolgomat, szorítása enyhült, ezzel is jelezve, hogy élvezi. Na meg persze azok az orbitális nyögések, amik elhagyják Chanyeol száját.
- B-Baekhyun… ahh.. Nem vagyok cukorból, bevadulhatsz nyugodtan. –csókolt meg, és egyből átdugta a nyelvét az enyémhez, hogy egy újabb hosszadalmas nyelvcsatát vívjanak. Egyre erősebben löktem magam és éreztem, hogy nem sokáig bírom…
- Chanyeol, én mindjárt… - fejeztem volna be de a szavamba vágott.
- Csak a nevem mondd! – húzta végig a kezét a mellkasomon, és szavai nyomatékosítására, felkarcolta a bőröm.
- Chanyeol, kibaszottul sexy vagy, ahogy alattam, a nevemet nyögöd! Így jó? – nyaltam végig kajánul az ajkaimon, majd Chanyeolba élveztem. Pár másodperccel később Chanyeol is követte a példámat, és a hasfalamra élvezett. Fáradtan rogytunk le a hideg zuhanytálcára. Chanyeol még mindig megbabonázva bújt hozzám, menedéket keresve a hidegvíztől.
- Baekhyun. I’m your bitch! – harapott rá a nyakamra.
- You’re my really wild bitch! – csókoltam meg. – Szeretlek Chanyeol! –karoltam át.
- Szeretlek Baekhyun! Mindennél jobban! – vetette rám magát, így könnyűszerrel ült rá a csípőmre.
- Srácok, mi is nagyon szeretünk titeket, de ha még egy numerát lezavartok, azt házon kívül, ha kérhetném. – kiabált befele Kai. Chanyeollal felnevettünk, és elzártuk a csapot. Kiszálltunk a zuhanyzóból, magunk köré csavartunk egy törülközőt, majd elindultunk, hogy szembesüljünk a többiek haragjával.

Viven Pokker-nek! Remélem tetszik^^.

Vinseop Love One Shot

Kevin POV
Reggel van a U-KISS dormjában. Jelenleg minden a feje tetején van. Soohyun a menedzserrel ordibál a telefonban, A.J. alszik, Hoon meg éppenséggel próbálja felgyújtani a házat. Dongho szemei kifolytak a hajnalig tartó játékban, Eli meg a Redbull-jaiért visítozik. És én? Ó, én konkrétan azon vagyok már fél órája, hogy betörjem a fürdő ajtaját, ugyanis drága Kiseop barátom már évek óta odabent van.
- KEVIN! MONDTAM MÁR, HOGY NYITVA VAN! – ordítja kifele, de én már meg se szeppenek sürgősen kezdenem kell valamit a hajammal. De bár ne tettem volna. Kiseop nagyban pucéran flangál előttem. Az arcom a másodperc tört részével vált paradicsom vörösbe és még a lábamban is megbotlok. Gratulálok Kevin. Tényleg tudod leplezni a lányos zavarod. . .
- Mi az? – szólt Kiseop.
- É-én ráérek. Kimehetek. – dadogtam, de szerencsémre már maga köré csavart egy törülközőt.
- Minek? Én már csak fogat mosom… - ásított. A tükör felé fordultam, hogy megkeressem a hajzselét, de a remegő kezemmel csak levertem a fél polcot.
- Nem vagy beteg? – kérdezte, miközben hátulról nekem nehezedett, hogy visszapakolja a cuccokat. A levegő is bennem rekedt, nemhogy meg tudjak mozdulni! Észre is vette, ezért önállósította magát és bezselézte a hajam. – Jó így? – mosolygott. Én csak hevesen bólogattam és kiviharoztam, úgy becsapva magam után az ajtót, hogy még a holtak is felkelnének rá! Mi a fene volt ez odabent? Miért remegett az egész testem? Miért lettem vörös? Miért ver még mindig hevesen a szívem? És… odalent miért? Rohadj meg Kiseop! Csak induljunk már el az interjúra. Lenyugtattam magam és a szokásos Kevin maszkkal álltam Soohyun elé.
- Soohyun, Soohyun, Soohyun, Soohyun! – pattogtam.
- Mi van? – kérdezte félkómásan.
- Mikor indulunk? – kérdeztem.
- Amikor Kiseop végre ruhában kitolja a seggét. Nem mellesleg a menedzser a lelkemre kötötte, hogy most neked és a jó madárnak kell a fanservice-t lerendeznie.
- Elviel? – mosolyogtam a híren.
- Nem. Én most Kiseop-ról beszélek. – mutogatott maga elé, mint valami rossz drogos. Bennem a vér is megfagyott. Én az előbb még szentül állítottam, hogy túlteszem magam a történteken. Erre nem. FANSERVICE KISEOPPAL? De… de mindenki tudja, hogy Kiseop fanservice-a csókkal végződik. Oh god why?!

Kiseop POV

Kevin most komolyan csak így el… lökött? Mit tettem? Ha Kevin mérges rád, az olyan, mintha az istenek haragudnának rád. Ha nem rosszabb. Azt se tudom mit tettem, de muszáj lesz kibékítenem. Kiléptem a fürdőből, felvettem a fekete csőgatyám, a kedvenc cipőmmel meg egy kiss me-től kapott fehér trikót. Felvettem egy rakat karkötőt meg gyűrűket és én már készen is voltam. Napszemüvegem a kezembe, mehet a menet. Vigyorogva szambázok le a lépcsőn, de Kevin szúrós tekintete elveszi minden jó kedvem. Mellé léptem, megfogtam a két kezét és a szemébe néztem.
- Mit tettem, amiért haragszol rám? –néztem rá kérlelően.
- Kiseop. Engedj el, kérlek. – válaszolta nyugodtan, amitől csak egyre elkeseredettebb lettem.
- Kevin?! Kérlek, ne csináld ezt velem. Nézz a szemembe. Kevin! – rázogatom a srácot, lassan a sírás szélére kerülve.
- LEE KISEOP! – folytak lefele a könnyek az arcán, ahogy engem nézett. Elengedtem és a földre rogytam.
- Mit csináltam Soohyun? – fordultam leader-emhez.
- Passz. Lehet csak a fanservice-otok miatt van kiakadva… - indult meg kifele.
- Oh, akkor lehet csak ezért ilyen morci. – zártam le magamban, és nyugtatgattam magam, mint valami skizofrén. Soohyun betámogatott a kocsiba maga mellé. És lassan, de biztosan megérkeztünk az interjú helyszínére. Puccos. A város közepére felállítottak egy baszott nagy színpadot és körülötte megannyi kiss me. Kinyílik az ajtó és a rajongók megindultak felénk. Nehezen átverekedtük magunkat a tömegen és a back stage-ben ránk szerelték a mikroportokat.
- Annyeong haseyo! U-KISS here! – köszöntöttük a rajongókat.
- Mint tudjátok, a mai interjú kicsit más lesz, mint a megszokott. – kezdett bele a műsorvezető. – A kiss me-k fogják feltenni a kérdéseket. De ne húzzuk az időt, kezdjünk neki! – Leültünk… és elkezdődött a kérdések sorozata.
- Mondd Oppa… vagyis sorold fel a többiek rossz szokását! – jött az első kérdés Kevinnek.
- Hát… Dongho szereti az embereket ijesztgetni, Eli szanaszét hagyja az üres redbull-os dobozokat. Hmmm… Soohyun, hát ha a korán kelés nem számít bűnnek, akkor nincs rossz pontja. Hoon túl megértő, ha Dongho csinál valamit, de minket állandóan leszid. A.J. szimplán lusta. De ezek a dolgok mind eltörpülnek Kiseop mellett. Horkol, szanaszét dobálja a cuccait, a fürdőbe évekig bezárkózik, hangos, ráadásul ha részeg akkor egy ka… - fogta be a száját Soohyun.
- Egy ka… - csodálkozott a lány.
- E-egy kényes díva! – javítottam. – Ha valamiért mégis iszok átváltozok egy mindenbe belekötő hisztis dívává, aki attól kiborul ha egy hajszála rosszul áll. – tereltem.
- NEM! – harapott rá Soohyun kezére, így újra tudott beszélni. – Én azt akar…
~
Bingó! Fanservice-t akarnak, akkor meg is kapják. Ezzel legalább le tudom döbbenteni Kevin-t és újra nyeregbe kerülök.
~
- Kevin… - léptem mellé és hüvelykujjammal az alsó ajkával játszottam. Hirtelen tettemtől, ahogy megjósoltam Kevin meg se tudott mukkanni, a tömeg meg őrjöng. Forró a hangulat, az egyszer biztos. Vigyorogtam, mint valami hülyegyerek. – Kevin… - mondtam ki a legerotikusabb hangomon, majd végighúztam az ujjaim a nyakán. Forró a hangulat, az egyszer biztos. Vigyorogtam, mint valami hülyegyerek. – Kevin… - mondtam ki a legerotikusabb hangomon, majd végighúztam az ujjaim a nyakán. A nyaka tűzforró volt. A kezem lefelé haladt, de a mellkasánál megállt. A szíve hevesen vert. Pont úgy, mint az enyém. – Mondd, hogy Oppa! – hangosítottak ki minket a nagyobb élvezetért.
- O-o-oppa. .. – mondta ki full vörösen.
- Most tedd hozzá, hogy Kiseop! – emeltem meg az állát, hogy a szemébe tudjak nézni és úgy vigyorogtam tovább. A tömeg feszültsége és türelmetlensége egyre nőtt, ahogy a végkifejlettett várták. De az enyém is, és képes lennék most azonnal leráncigálni mindenféle ruhát Kevinről! Én le akarom rángatni Kevin ruháit? Mi a franc…?!
- Kiseop O-oppa… - lépett mellém és belemarkolt a trikómba és csillogó szemekkel bámult.
- Milyen kis édes! – simogattam meg a fejét majd adtam egy puszit a homlokára, miközben rásimultam. Hiába, ha én most lesmárolnám, nem tudnék leállni. Kevin ajkai túl csábítóak. Gondolataimból egy hatalmas puffanás és az én seggem sajgása keltett fel. Kevin feje felett sötét felhők gyülekeztek, a többiek is hátrálni kezdtek. A jó ég tudja mi fog itt történni… De Kevin nem tört ki, az eső viszont elkezdett szakadni, így lefújták az egész interjút és elengedtek minket. Kevin még mindig dühös volt, így öten kuporodtunk be a hátsó sorba, mintsem Kevin mellett üljünk a középsőben. Senki nem akart megkockáztatni 1-2 sérülést. Kiszálltunk a kocsiból és ahogy vártuk, Kevin elment mellettünk és becsapta a szoba ajtaját. Szerencsémre vele vagyok egy szobába, ki tudja hány lila folttal fogok reggel felkelni. Mindenesetre szóltam a többieknek, hogy ne zavarjanak és utána mentem.
- Vinnie… - nyitottam be a társamhoz.
- Hagyj békén! – szipogta.
- Vinnie, mi a baj? – ültem le az ágyára.
- TE… - szipogta tovább.
- Azt tudom. De mit csináltam? – kérdeztem.
- Épp ez az! SEMMIT! – kelt ki magából. – A nagy Lee Kiseop-nak nem vagyok elég jó, hogy megcsókoljon! És ezt már az egész világ tudja! Ráadásul reggel is… Mi a fenét csináltál velem? – ordította, miközben a mellkasom ütögette. És sírt. Megint megsirattam. Miattam. – Miért lettem vörös, miért nem tudtam megmozdulni, miért vert hevesen a szívem? Miért érzek egy csomó megmagyarázhatatlan dolgot?
- Vinnie… ne csináld ezt kérlek. – fogtam a kezeimbe az arcát.
- Engedj el! Akárhova nyúlsz éget. Nem akarom. Kiseop én utá… - nem hagytam, hogy befejezze a mondat, inkább megcsókoltam. Felőlem utána már pofon vághat. Kezeim a derekára vezettem, az övéi pedig a nyakamat fonták körbe.
- Kevin…? – néztem rá értetlenül.
- Ha most abbahagyod esküszöm megöllek! – morogta, majd átvette az irányító szerepét. Végignyalt az ajkaimon, majd meg is harapdálta őket tisztán jelezve a szándékait. Én se hagyhattam magam, lelöktem a párnákra és a nyakát kezdtem csókolgatni.
- Én már nem fogok leállni… - lihegtem.
- Akarlak Kiseop. Mindennél jobban! – húzott magához egy csókra. – Ég az egész testem, de jó érzés. – mosolygott rám. Nem másra. Rám.
- Tudom. Az enyém is. – nyúltam alsóbb tájékához. A nem éppen kicsi Kevin már igen élettel teli volt. Gatyán keresztül kényeztetni kezdtem.
- K-Kiseop… - nyögte.
- Igaz, igaz. – levettem a pólómat, majd utána az övét valami elképesztően kínzó lassúsággal. De nem voltam résen, Kevin átpördült, így én kerültem alulra.
- Meglássuk te bírod-e ha kínoznak! – cinkosan vigyorgott és is beleharapott a nyakamba, jól megszívva annak helyét.
- Ennek nyoma marad... – vágtam durcis arcot.
- Az jó. Legalább tudják, hogy az enyém vagy. – nyúlt is lefele, hogy letépje rólam a gatyát a boxeremmel együtt. Ezek után Kevin olyat tett, amire soha nem számítottam. Teljes férfiasságomat a szájába vette, néhol pont végignyalva rajta, hol ráharapva. Önkéntelenül is a hajába kellett kapaszkodnom, ezzel is gyorsabb tempóra bíztatva. Nyögések hada hagyta el a számat, mikor már éreztem, hogy nekem itt végem, abbahagyta.
- Milyen érzés szenvedni? – vigyorgott a képembe, de nekem sem kellett több. Már rohadtul kanos voltam, csókba invitáltam és újra pozíciót cseréltünk.
- Ugye neked nincs…? – kezdtem volna bele.
- Felső fiók… - nyögte türelmetlenül.
- Oké, oké. – kivettem a fiókból a síkosítót a kezemre kentem egy kicsit és az egyik ujjammal már benne is voltam. Fájdalmasan nyögdécselt, próbáltam elterelni a figyelmét csókokkal, de mikor már a második ujjammal köröztem benne, rá kellett jönnöm, hogy nekünk itt most meg kell állnunk.
- Kevin, abbahagyhatom, ha ennyire fáj… - mondtam kedvesen. Nem válaszolt semmit, csak kihúzta az ujjaimat, gondoltam akkor most tényleg megállunk. De újfent tévedtem. Kevin hirtelen magába vezetett. Hatalmasat nyögött a fájdalomtól, de amint mozogni kezdtem kéjes nyögések hagyták el a száját. Atyám. Kevin eszméletlenül szűk. Hamar kitapintottam a „gyengepontját”, így könnyen eljuttattam a csúcsra. Pár lökés után én is követtem őt a gyönyör kapuja felé.
- Szeretlek Vinnie. – csókoltam meg.
- Én nem… - fordult el.
- Mi? – néztem rá falfehéren.
- Imádlak yeobo! – vetette rám magát, és kiöltötte a nyelvét.
- Na azt jobb helyre is dugdoshatnád! – haraptam rá.
- Áúú… Na hova? – vigyorgott rám.
- Ide. – kaptam le, de Kevin persze készségesen csókolt vissza. – Mehet a második kör? – döntöttem hátra.
- Lee Kiseop! Te tényleg egy kanos állat vagy, de most már nem csak részegen! – nevettünk fel.
És ha nem gyér a fantáziád, a többit már sejtheted.~

Sok sok szeretettel az én drága Hyuna-mnak^^! FIGHTING DONGSAENG! <3

BangZelo One Shot

YongGuk POV

- Hé YongGuk! – kopogtatott Himchan. – Kelj fel, ma fog jönni a maknae! – dörömbölt. Szép lassan odasétáltam, miközben vagy kétszer kigáncsolt a takaróm, letöröltem a felesleges port a trikómról és kinyitottam a szerencsétlen ajtót.
- Meg akarsz halni? – kérdeztem komoran.
- K-Kész a reggeli! – sprintelt is lefelé. Először csak bambán néztem csapattársam után, majd megindultam a fürdőbe. Vagyis indultam volna, ha az ajtó nem lett volna bezárva.
- Daehyun! – ordítottam befelé, mint a sakál. A válasz nem éppen az volt, amire vártam, mivel hirtelen csak egy hatalmas nyögést hallottam és, hogy YoungJae után epekedik. Ez még az én gyomromnak is sok volt, főleg így korán reggel, de még mielőtt idehányhattam volna, kinyílt az ajtó és egy megszeppent Daehyun állt előttem. Aztán ahogy befele néztem, szembetaláltam magam YoungJae-vel. Kővé dermedtem az ajtó előtt, és próbáltam feldolgozni az eseményeket. Először Himchan bassza el a reggelem, és most szembesülnöm kellett… khmm… 2 buzival, akik ráadásul a csapatom tagjai.
- Szóval már ez se titok többé! – hüledezett mögöttem JongUp.
- M-M-M-M-M-M-Mi? – néztem az előttem szólóra. – Te vagyis ti, tudtátok? – nyögtem ki a kérdésem, amire egy sokat sejtető bólintás volt a válasz. Ez után a kis akció után csak elfordultam balra és lementem a lépcsőn, hogy megkaphassam a reggelim. Szép csendben leültem a székre, és meredtem magam elé. Himchan éppen akkor rakta le a tányérom.
- Mondd… - szólaltam meg hosszas szünet után – Ugye, te nem vagy buzi? – néztem rá kérlelően.
- Szóval rajta kaptad a gerlepárt! – vigyorodott el.
- Mióta? – támaszkodtam az asztalra.
- Úgy, nagyjából két hónapja… - közölte a tényt óvatosan.
- Remek… - fejeztem be a beszélgetést, majd jobbnak láttam inkább magamba tömni a még meleg reggelimet. Hamarosan a csapat minden tagja leszállingózott a konyhába. Egyelőre még csak a kajámmal foglalkoztam, majd mikor már nyilvánosan láttam enyelegni azt a kettőt, elszakadt a cérna.
- Figyeljetek… - kezdtem bele. – Nekem ezt még emésztenem kell, és bármenyire is cuki ez az egész dolog, lehetne akkor már szobában? – könyörögtem.
- Bocsiiii, de tudod, örülünk, hogy nem akarsz megölni minket. – mondták zavartan.
- Már miért tenném? Az egy dolog, hogy dühös vagyok, de megértem… Mondhatni. – próbálkoztam.
- Köszönjüük! – ölelt át YoungJae, amitől a hideg futkosott a hátamon.
- Jó jó jó jó jó! –csaptam le magamról a karokat – Túltárgyalva! – nyúltam a poharamért a gőzölgő kávémhoz, bár a reggeli kis kávés ébresztésre már nem volt szükségem. – Mikor jön az a… ZICO! – vigyorogtam nem buzi barátom, Himchannie-re.
- Zelo-nak hívják tökfej. – csapott rá a fejemre. – De még mielőtt ráhoznád szegény kisgyerekre a frászt, kérlek, vegyél fel valamit! – anyáskodott.
- Megyek, megyek… - keltem fel kelletlenül, majd bementem eredeti úti célomhoz, a fürdőbe. Nem néztem körül, mivel féltem fantáziálni mit művelhetett itt az a két jómadár. Megfogtam a fogkefém, és amikor a kezemmel keresni kezdtem a tubust, amit sikeresen meg is találtam, de annyira nem uraltam az izmait, hogy az egészet a trikómra nyomtam. Mindegy alapon, egy nagyobb fogkrémcsomót rákentem a fogkefémre, és fogat mostam. Levettem a trikót, ledobva csak a mosógépre, majd kisétáltam. Mennék le a lépcsőn, mikor észrevettem, hogy túlzottan nagy a csend. Én meg csak megyek és megyek, mikor megcsúsztam Himchan egyik elhagyott ingjén és lezúgtam a lépcsőn egyenesen a maknaenk-ra. MAKNAE? Futott át az agyamon az egész dolog. A srácok fuldokolva próbálják visszatartani a röhögést, Himchan jó anya módjára döbbenten bámul ő legnagyobb fiára én meg csak bambán nézek a maknae-ra, amikor is belém hasított a tudat, hogy én szerencsétlen egy szál boxerbe tepertem le az új srácot.
- H-Hyung? – nézett rám szinte már kistányér méretű szemekkel.
- ŐőőŐŐŐŐőő… - próbáltam valami értelmes mondatot összerakni a jelenleg karbantartás alatt álló agyammal, de szerencsémre két kart éreztem, hogy lehúz az újoncról. Igaz másodszorra egy rohadt nagy tockost kaptam Himchan-től, aki nagy bocsánatkérésekbe kezdett.
- Ne haragudj rá, igazából csak szerencsétlen és igen nyomasztó reggele volt és… - fogyott ki az ötletekből.
- Szerencsétlen? Talán ha nem hagynád a lépcsőn a cuccodat, ez az egész meg sem történt volna! – fenyegetőztem felé. – Őőő, sajnálom. – mondtam tömören.
- S-semmi baj… - próbálta kipréselni a szavakat a szájából. – A nevem..izé… - gondolkodott el a nevén, a még mindig full vörös maknae. – A nevem… - nyögdécselte tovább.
- Choi Jun Hong. – válaszolt helyette Himchan.
- I-igen … - nézett lefelé a megszeppent srác.
- Ülj le! Ez a találkozás igazán sokkoló lehetett. – kapta ki a kezéből a bőröndöket és a kezembe nyomta.
- He? – néztem Himchan barátomra értetlenül.
- Vidd fel… Természetesen az Ü-R-E-S szobába! – hangsúlyozta a szavakat, mintha fogyatékos lennék.
- Himchannie, értékelem az anyós szerepedet, de közlöm, hogy ez csak véletlen volt! – nyavajogtam, majd rászánva magam a lépcsőzésre, felvittem az ÜRES szobába a srác bőröndjeit. Kinyitottam az ajtót, bevágtam az ajtót, majd átkullogtam az én szobámba, hogy gyors keressek valami gatyát és egy még jó szagú pólót. Mit ne mondjak, jól kezdődik ez a barátság is… Imádkoztam egy sort, hogy a maknae ne féljen tőlem, majd lementem, ügyelve a lépcsőn, nehogy még egy „fergeteges” baleset bekövetkezzen. Egész családias hangulat volt. Himchan éppen a gerlepárt próbálta jó modorra nevelni, miközben próbálta JongUp-ot távol tartani az újonnan érkezettől. Szegénynek nehezére esett mindenkivel elbánni, ezért egy laza mozdulattal elrántottam onnan JongUp-ot és leültem a maknae mellé.
- Szóval… - próbáltam oldani a kettőnk között kialakult feszültséget – Zico, ugye? – mosolyogtam.
- Igazából az Zelo, h-hyung. – motyogta.
- Jaj, bocsi! – nevettem el magam, amire látszólag a maknae is elmosolyodott. – Hány évesen is kerülsz közénk? – igen, én vagyok az egyetlen tájékozatlan ember a dormban.
- 17. – válaszolta kissé már lazábban, de amint meglátta csodálkozó arcomat újra megszeppent.
- A te korodban én még gyakornok voltam! – emlékeztem vissza a régi szép időkre…
- A menedzser azt mondta el kell még egy jó rapper a csapatba. M-Már bocsánat hyung-ok! – szabadkozott.
- Ugyan hagyjad. – intette le Daehyun. – Személy szerint én imádom a friss húst! – nyalta meg alsó ajkát.
- Ezek szerint lecserélnél? – ámuldozott YoungJae.
- A világért se egyetlenem! – ölelte át szorosan Daehyun a duzzogót.
- Ti …? – kérdezte félénken Zelo.
- Az aminek látszik! – helyeseltek. Amint megkapta a választ, ami több volt mint kielégítő, felém szegezte szúrós tekintetét.
- M-Mi az? – hadartam el zavartan a kérdésem. Valamiért furán érzeztem magam a srác közelében.
- Semmi… - fújta ki a haját a szeméből.
- Na, de mi az? – érdeklődtem tovább.
- Nem érdekes, hyung. – tiltakozott. - H- Használhatnám a fürdőt? – kérdezte Himchan felé fordulva.
- Persze, ez már a te otthonod is. Fel és az első ajtó balra. – simította le a srác göndör haját.
- Köszönöm! – és már el is tűnt. A félperces csönd sem tartott sokáig, mert Himchan ismét harcias módba váltott és olyan villámló tekintettel indult el felém, hogy jobbnak éreztem, ha készen állok a legrosszabbra.
- Zico? Komolyan.. Ma már másodszorra… YongGuk, szerencsétlen gyereknek minden önbizalmát eltiportad! Először letepered egy száll semmiben, aztán még a nevét sem tudod, de már nagy legénykedsz. Még egy ilyen és megismerheted az „Anyós karatémat”! – csakúgy szűrte a fogai közül a szavakat, ami még engem is megijesztett és akkorának éreztem magam Himchan mellett, mint egy amőba.
- Meg jött a havi, vagy mi a fene bajod van? – néztem már értetlenkedve a többiekre.
- Te mit éreznél ha öt vadidegen emberrel kerülnél be egy lakásba? Kicsit lehetnénk segítőkészebbek! – nem csodálom, hogy ő a csapat anyja, mindig ilyeneken jár az agya.
- Majd kiengesztelem… De akkor is tudod, hogy reggel egy lehetetlen ember vagyok! – védekeztem.
- Délután három van! A fogmosásod egy órán keresztül tartott! A te szíved joga, hogy mit művelsz odabent magaddal, de YongGuk könyörgöm erőltesd meg magad! Ő a legfiatalabb ráadásul … - Himchan mondata abba maradt, mert egy vokalistát is megszégyenítő sikoly hallatszódott ki a fürdőből. Mindenki azonnal felsietett és, amint kinyitottam az ajtót a srác rám tapadt. Először csak álltunk és próbáltuk felfogni a szituációt, majd JongUp nehezen, de megszólalt.
- Mi történt? – kérdezte a lesokkolt Daehyun felé bámulva, aki úgy érezhette magát, mintha éppen most győzték volna le éneklésben.
- E-Egy póóóók! – nyöszörgött és még jobban szorítani kezdett, én meg valamiért reflexszerűen átöleltem. Nem is tudom, valamiért jó érzés volt egy védtelen teremtést a karjaim között tartani. Kezdtem rájönni, hogy Himchan miért is szeretheti ezt az anya szerepet.
- Most komolyan ennyire megijedtél egy aprócska póktól? – zökkentett vissza a valóságba JongUp hangja.
- Ühüm… - mondta megszeppenve. – Nagyooon utálom őket! – húzta meg a „nagyon” szót.  Aztán Zelo észhez tért és amint meglátta, hogy rajtam csimpaszkodik, azonnal paradicsom színben pompázott és a másodperc tört része alatt érkeztek meg a lábai a földre. Még egyszer rémnézett, és dühösen beviharzott új szobájába.
- YONGGUK! – ajajj… írhatom a végrendeletemet. – Mi volt ez az előbbi? – kérdezte tök normális hangnemben.
- Tudja a fene. Egyszer még örül, hogy itt vagyok, máskor meg semmibe vesz! Ki igazodik ki a mai tinédzsereken? – majd már kicsit idegesen becsaptam magam után az ajtót, igaz még mielőtt végleg forgalmon kívülre helyezném magam kikiabáltam. – A vacsit hagyd csak az ajtóm előtt, édes! Inkább alszok, úgyis holnap lesz a dedikálás! – majd ledőltem az ágyra és gondolkodni kezdtem. A kinti élet egészen elhalkult én meg az oldalamra fordultam, hogy hozzáférjek az éjjeli szekrényem legalsó fiókjához, amiben az mp3-am tárolom. Nagyban keresem, mikor egy régebbi kép akad a kezembe, még valamelyik amatőr versenyemről. Rajtam kívül még Zelo volt rajta. ZELO? Igen, biztos vagyok benne, hogy ő az. Úgy öleltem át, mintha az életem múlt volna rajta. Megfordítottam, hogy lássam az üres oldalát: „YongGuk, köszönöm a reményt, amit hozzám fűztél. Tudom, hogy soha nem lehetek annyira jó, mint te, és mivel nem lenne szívem eléd állni, elbúcsúzni, így ezt a képet hagyom itt neked, utolsó szavaimmal; Szeretlek, amíg világ a világ!”
Döbbenten feküdtem vissza a hátamra. Szóval Zelo, azért volt dühös, mert nem ismertem fel? Furcsa melegség járta át az egész mellkasomat és jóleső megkönnyebbülő sóhajok hagyták el az ajkaimat. Olyan, minta egy hatalmas kő esett volna le a szívemről, mintha pont erre vártam volna. Két éve már, hogy képtelen voltam bárkire is másként tekinteni, mint barát. Úgy látszik, a szívem már beleszeretett valakibe. Kajánul mosolyogtam még magamban, aztán elnyomott az álom.
Reggel az ébresztőmre keltem. Nem volt semmi macera. Simán kipattantam az ágyamból és a fürdő felé szándékoztam menni. Nyitnám ki a szobám ajtaját, mikor Himchan beesik az ajtófélfa és a köztem lévő résen.
- Khmmm… - köhögött. – Felkeltél főnök? – mosolygott.
- Ahha. Van egy kis dolgom. – húztam végig az ujjam az alsó ajkamon, majd egy mély lélegzetvétellel rákoncentráltam minden erőmet a jobb karomra, hogy benyissak a fürdőbe.
- Zelo van bent, nem mi! – csapott hátba Daehyun, egy perverz vigyorral a képén. Az agyamban elszakadt valami, amint meghallottam azt a nevet, hogy Zelo. Nem akartam megijeszteni az áldozatom, ezért tök nyugisan benyitottam, majd szép lassan zártam be az ajtót. Kulccsal. Engem most senki sem fog megzavarni. Vigyorogtam magamban.
- ’Reffelt fyuung! – szólt Zelo fogkrémmel teli szájjal. Csendben mellé léptem és átkaroltam a derekát, majd a füléhez hajoltam.
-  Két éve, az amatőrök versenyén igaz? – haraptam rá a fülére, az ijedtségtől meg leesett a fogkeféje.
- H-Hyuung… - sóhajtozta.
- Mit szeretnél? – duruzsoltam a fülébe, még mindig levakarhatatlan kaján vigyorral a képemen. Megfordítottam, hogy velem szembe legyen, és gyengéden megragadtam az állát,hogy ne tudjon kitérni a tekintetem elől. – Most már mondhatod… - húztam végig, az ujjam az ő ajkain is. Mázli, hogy nincs rajtam semmilyen szűk nadrág, ez az ijedt tekintet teljesen feltüzel. Ha nem lenne itthon senki azonnal leteperném. Kit akarok álltatni? Elkaptam a kezét, a falhoz rántottam és azonnal rátapadtam az ajkaira. Először még gyengéd voltam aztán, elkapott a hév és, mint valami férfi állat mindenféle engedély nélkül átdugtam a nyelvem a szájába, s azzal feltérképezve, annak minden egyes szegletét. Nem tapasztaltam túl nagy ellenállást, sőt épp az ellenkezője! Amikor már szűkében voltam a levegővel, csak egy pillanatra vettem el a számat az övétől, de ő éhesen kapott az ajkaim után, meg se várva, hogy a tüdőmbe újra oxigént jutassak. Mikor végre elváltak ajkaink, újra kiült az arcomra a vigyor.
- Minden reggel így szeretném kérni a fogkrémemet! – néztem a szemeibe.
- H-Hyung? – nézett felém bódultan, majd hirtelen rántást éreztem a karomon, és megváltozott a felállásunk. – Többet akarok… - nézett fel rám céltudatos szemekkel. Én köpni-nyelni nem tudtam, csak éreztem, hogy újra megcsókol. Illetve éreztem még valamit. Nemesebbik fele már úgy ágaskodott, hogy az a szűkös gatya is kezdte megadni magát. De az én mini változatom sem volt tétlen, de amint összeértek, kénytelen voltam felnyögni, ami túlságosan hangosra sikerült, még a csókunkon keresztül is. – Hmm? Csak nem jó érzés? – húzta végig az úját a boxerem varratánál, és kicsikarva azt, amit nagyon is akart újra felnyögtem. Szemében egy új, ismeretlen csillogást véltem felfedezni, de nem nagyon volt időm ezzel foglalkozni, fordítottam magunkon és letámadtam a nyakát. Azonnal felnyögött a kis drága, én meg annyira beleéltem magam, hogy jó pár csóknyom maradt rajta.
- H-HYUNG! N-Ne ott… - kapálódzott.
- Ó, akkor itt? – nyúltam le a gatyájához, eljátszani ugyanazt a gonosz kis játékot, amit ő velem. Lehúztam a nadrágjának a zipzárját, hogy csak a boxer legyen közöttünk, de már így is látható volt, hogy barátocskánk a végét járja. – Hagyjalak szenvedni, vagy legyek jófiú? – majd egy gyors mozdulattal a boxer alá nyúltam, és attól, hogy csak hozzányúltam elment. Egyszerűen, ha harminc tank ment volna keresztül rajtam, akkor se törölné le senki rólam ezt a perverz és elégedett vigyort.
- Hogy folytassam, ha ilyen hamar elmész? – simogattam tovább éledező pajtásomat.
- Tudod milyen az, ha az ember két évig csak vár? – nézett oldalra.
- Nem. De szeretném megismerni az én vadmacskámat! – majd újra megcsókoltam, de a kezemet még mindig nem szedtem ki a ruhadarabból. Egyedül egy hatalmas csattanás zavarja meg a mi idilli nyelvcsatánkat. Oldalra néztünk, és éppen egy holt fehér Himchan áll a nyitott ajtóban.
- Hopsz? – mentettem a menthetőt.
- BANG YONG GUK! – ordította, majd arrébb rúgta az előbb leejtett szennyes kosarat, és fenyegető villámokat szórt felém a szemeivel. – Esküszöm, most megöllek! – és így, elkezdődött a fogócska.
- Á-Állj már meg… Még a dedikálás előtt ki akarsz fárasztani? - szuszogtam.
- Érdekel is az engem! Mi a fene volt…az? – ordítozta még mindig.
- Aminek látszott! – kiabáltam vissza a kanapé másik végéről. Himchan hitetlenkedve mért végig, ugyanis soha az életbe nem gondolta rólam, hogy pont én, a nagy Bang Yong Guk fog bebuzulni. Őszintén szólva, én se gondoltam volna magamról, de Zelo-ban egyszerűen van valami amitől képtelen vagyok elszakadni.
- Zelo?! – kiabált felfelé.
- Himchan hyuung~. – nézett lefele ijedten.
- Gyere ide! Téged nem foglak bántani! – mosolygott rá barátságosan.
- Micsoda bánásmód..Ch.. – ültem le a kanapéra.
- Bang Yong Guk, most fejezd be, ha nem akarod, hogy megüsselek! – rivallt rám, közben Zelo is leért, én meg nem bírtam ki, hogy ne vigyorogjak rá.
- Szóval… Csak egy kérdésem van. Az ami odabent volt… - köhögött – Te is akartad? – a szemeim kikerekedtek a kérdés hallatán és csak Zelo reakciójára vártam. Ő hosszas gondolkodás után, egy aprót bólintott, amitől Himchan megint lefagyott.
- Akkor, nem ellenzem a dolgot… - adta be végül a derekát. Mind a ketten nagyon megörültünk, és úgy döntöttünk, hogy erről még nem szólunk a többieknek. Ezek után minden a tervek szerint haladt. Felöltöztünk, beszálltunk a kocsiba, ami elvitt a forgatás helyszínére. Kivételesen nem kellett utazgatni, így egy kicsit megkönnyebbültem. Fél órás kocsikázással megérkeztünk egy elhagyatott utcába. Köszöntünk a stábnak, majd bementünk a fodrászokhoz. Mindenki leült egy székbe, és a hölgyek egyből kezelésbe vették a hajunkat. Himchan-nel végeztek először, aki az ő vele foglalatoskodó fodrásszal együtt eltűnt. Én és Zelo egyszerre végeztünk. Óvatos mozdulatokkal magyaráztam neki, hogy kövessen, amit készségesen teljesített. Mikor beértünk a wc-be, nem kellett sok, hogy azonnal bevonszoljam az egyik fülkébe, és magunkra zárjam azt. Zelo tehetetlenül állt és ijedt tekintettel nézett felém, de megértem. Ha én itt és most nem kapom meg, én abba beleőrülök!
- Folytatni kellene azt, amit abbahagytunk otthon. – vigyorgok rá kajánul.
- Megőrültél? Mindjárt kez…! – nem hagytam neki, hogy befejezze, letámadtam az ajkait, de akkorra már ő se totojázott. A kezeivel átkulcsolta a nyakam a biztos tartás érdekébe, majd apró mozdulatokkal a hajamba túrt. Megnyalta az alsó ajkamat, amivel be is engedtem a nyelvét az enyémmel. Hagyom egy kicsit, had élvezze az irányító szerepét. De ezzel is túlságosan elbizakodtam magam, nekilökött a klozet másik oldalának ő is célba vette a nyakam. Ha nem rakom a szám elé a kezem, amikor odaért az egyik erogén zónámhoz, akkorát nyögtem volna fel, hogy mi itt és most ország világ előtt lebukunk!
- Nem tudok várni… Minden porcikám téged akar! – sóhajtom a fülébe.
- Igen, és utána mégis, hogyan menjek közönség elé? – vont kérdőre, mikor elvált a nyakamtól.
- Akarod vagy sem? – szakadtak el az idegeim.
- Derítsd ki magad! – vigyorog rám, majd ezzel a mondattal akkorát löktem rajta, hogy csak úgy nyekkent. Nem hagytam neki túl sok gondolkozási időt. Egyik kezemmel lefogtam mind a két csuklóját és a magasba emeltem. Szabad kezemmel nem éppen kicsi hímtagját kezdtem izgatni, amit eléggé élvezet. Kigomboltam a gatyáját, még egyszer végig simítottam egyszer a boxerén, majd attól is megszabadítva adtam neki újra egy csókot. Elengedtem a kezét, és ő is megismételte az utolsó két mozdulatomat, majd dolga végeztével a pólóm alá nyúlt. Elkezdtem a belső combját simogatni, aztán mindenféle rákészítés nélkül behatoltam. Zelo karmai üvegszilánkokként vésődtek bele a hátamba, ráadásul még az ajkamba is beleharapott, ami kicsit vérezni kezdett. Ez se szegte a kedvemet, sőt egyre inkább fokozta bennem a vágyat. Vártam egy kicsit, hogy megszokja a helyzetet, majd szép lassan mozogni kezdtem. Zelo annyira szűk volt, hogy rögvest elmentem volna, de muszáj volt visszafognom magam. Próbáltam minél óvatosabban és lassabban csinálni, de Zelo karmai csak nem engedtek. Kezemmel próbáltam izgatni, hogy tereljem a gondolatait a fájdalomról, ami látszólag hatni kezdett.
- Hyung, gy-gyorsabban! – nyögte olyan erotikusan ahogy csak tudta. Eleget téve a kérésének, gyorsítottam, és nem telt bele pár perc, mire mindketten elmentünk, és hangos nyögéseinket csókokkal próbáltuk halkabbra venni, több-kevesebb sikerrel. Amikor már mindkettőnk légzése visszatért a normálisra felöltöztünk, majd kirobogtunk a tükörhöz megigazítani a hajunkat, mert a hölgyek tuti kinyírnának, ha így mennénk ki.
- Ez rohadtul fáj… - állapította meg, de elégedetten vigyorgott. – Ezért kárpótlást kérek! – nézett felém szúrósan, amire magamhoz húztam és megcsókoltam. Mosolygott egyet, majd furcsa pingvin léptekkel megindult kifele, mögötte megindultam én is, de egyszerűen, ahogy láttam, hogy botorkál elkapott a röhögő görcs.
- Ne röhögj! A te hibád hyung! – mondta komolyan.
- Jó,jó tudom! De ez akkor is vicces. – löktem előrébb.
- Na már! – nyavajgott. Amikor visszaértünk, rávetette magát Himchan-ra. – Hyung! YongGuk nem hagy békén! – mutogatott felém.
- Tegyen úgy, ahogy akar! – vigyorgott maga elé.
- Na mi van, Himchannie vágyait kielégítették? – vigyorogtam felé.
- Meghiszem azt! – kontrázott rá.
- Mindenki kifelé! – szólt a menedzser, és kiindultunk, a Baby-k felé. Amilyen szerencsém van, Zelo pont mellettem ült, így nem hagyhattam ki a kaján játékomat. Amíg volt egy másodpercnyi szünetem és ő nagyban foglalatoskodott a dedikálással, óvatosan a combjára tettem a kezem, és ilyenkor mindig szúrós pillantásokat küldött felém. A dedikálás vége felé járhattunk, amikor egy Baby megkérte Zelo-t, hogy ölelje meg. Valamiért nem tetszett a dolog, így amikor Zelo felállt, hogy kihajoljon a Baby-hez, megfogtam a karját, felém rántottam, majd az összes kamera és Baby előtt megcsókoltam. Amikor elszakadtunk egymástól Zelo csak bámult maga elé, annyira sokkos állapotban volt. Valószínűleg nem tudta eldönteni, hogy boldog, vagy hogy itt helyben megöljön. A többiek álla is a földet érte a jelenetemtől. Ezek után már csak annyit mondtam az egyik kamerába:
- Zelo az enyém! – újra egy heves nyelvcsatába invitáltam, és már őt sem érdekelte a sok kamera. Boldogan karolt állt. Így kezdődött el a B.A.P botrányos élete.