Vinseop Love One Shot

Kevin POV
Reggel van a U-KISS dormjában. Jelenleg minden a feje tetején van. Soohyun a menedzserrel ordibál a telefonban, A.J. alszik, Hoon meg éppenséggel próbálja felgyújtani a házat. Dongho szemei kifolytak a hajnalig tartó játékban, Eli meg a Redbull-jaiért visítozik. És én? Ó, én konkrétan azon vagyok már fél órája, hogy betörjem a fürdő ajtaját, ugyanis drága Kiseop barátom már évek óta odabent van.
- KEVIN! MONDTAM MÁR, HOGY NYITVA VAN! – ordítja kifele, de én már meg se szeppenek sürgősen kezdenem kell valamit a hajammal. De bár ne tettem volna. Kiseop nagyban pucéran flangál előttem. Az arcom a másodperc tört részével vált paradicsom vörösbe és még a lábamban is megbotlok. Gratulálok Kevin. Tényleg tudod leplezni a lányos zavarod. . .
- Mi az? – szólt Kiseop.
- É-én ráérek. Kimehetek. – dadogtam, de szerencsémre már maga köré csavart egy törülközőt.
- Minek? Én már csak fogat mosom… - ásított. A tükör felé fordultam, hogy megkeressem a hajzselét, de a remegő kezemmel csak levertem a fél polcot.
- Nem vagy beteg? – kérdezte, miközben hátulról nekem nehezedett, hogy visszapakolja a cuccokat. A levegő is bennem rekedt, nemhogy meg tudjak mozdulni! Észre is vette, ezért önállósította magát és bezselézte a hajam. – Jó így? – mosolygott. Én csak hevesen bólogattam és kiviharoztam, úgy becsapva magam után az ajtót, hogy még a holtak is felkelnének rá! Mi a fene volt ez odabent? Miért remegett az egész testem? Miért lettem vörös? Miért ver még mindig hevesen a szívem? És… odalent miért? Rohadj meg Kiseop! Csak induljunk már el az interjúra. Lenyugtattam magam és a szokásos Kevin maszkkal álltam Soohyun elé.
- Soohyun, Soohyun, Soohyun, Soohyun! – pattogtam.
- Mi van? – kérdezte félkómásan.
- Mikor indulunk? – kérdeztem.
- Amikor Kiseop végre ruhában kitolja a seggét. Nem mellesleg a menedzser a lelkemre kötötte, hogy most neked és a jó madárnak kell a fanservice-t lerendeznie.
- Elviel? – mosolyogtam a híren.
- Nem. Én most Kiseop-ról beszélek. – mutogatott maga elé, mint valami rossz drogos. Bennem a vér is megfagyott. Én az előbb még szentül állítottam, hogy túlteszem magam a történteken. Erre nem. FANSERVICE KISEOPPAL? De… de mindenki tudja, hogy Kiseop fanservice-a csókkal végződik. Oh god why?!

Kiseop POV

Kevin most komolyan csak így el… lökött? Mit tettem? Ha Kevin mérges rád, az olyan, mintha az istenek haragudnának rád. Ha nem rosszabb. Azt se tudom mit tettem, de muszáj lesz kibékítenem. Kiléptem a fürdőből, felvettem a fekete csőgatyám, a kedvenc cipőmmel meg egy kiss me-től kapott fehér trikót. Felvettem egy rakat karkötőt meg gyűrűket és én már készen is voltam. Napszemüvegem a kezembe, mehet a menet. Vigyorogva szambázok le a lépcsőn, de Kevin szúrós tekintete elveszi minden jó kedvem. Mellé léptem, megfogtam a két kezét és a szemébe néztem.
- Mit tettem, amiért haragszol rám? –néztem rá kérlelően.
- Kiseop. Engedj el, kérlek. – válaszolta nyugodtan, amitől csak egyre elkeseredettebb lettem.
- Kevin?! Kérlek, ne csináld ezt velem. Nézz a szemembe. Kevin! – rázogatom a srácot, lassan a sírás szélére kerülve.
- LEE KISEOP! – folytak lefele a könnyek az arcán, ahogy engem nézett. Elengedtem és a földre rogytam.
- Mit csináltam Soohyun? – fordultam leader-emhez.
- Passz. Lehet csak a fanservice-otok miatt van kiakadva… - indult meg kifele.
- Oh, akkor lehet csak ezért ilyen morci. – zártam le magamban, és nyugtatgattam magam, mint valami skizofrén. Soohyun betámogatott a kocsiba maga mellé. És lassan, de biztosan megérkeztünk az interjú helyszínére. Puccos. A város közepére felállítottak egy baszott nagy színpadot és körülötte megannyi kiss me. Kinyílik az ajtó és a rajongók megindultak felénk. Nehezen átverekedtük magunkat a tömegen és a back stage-ben ránk szerelték a mikroportokat.
- Annyeong haseyo! U-KISS here! – köszöntöttük a rajongókat.
- Mint tudjátok, a mai interjú kicsit más lesz, mint a megszokott. – kezdett bele a műsorvezető. – A kiss me-k fogják feltenni a kérdéseket. De ne húzzuk az időt, kezdjünk neki! – Leültünk… és elkezdődött a kérdések sorozata.
- Mondd Oppa… vagyis sorold fel a többiek rossz szokását! – jött az első kérdés Kevinnek.
- Hát… Dongho szereti az embereket ijesztgetni, Eli szanaszét hagyja az üres redbull-os dobozokat. Hmmm… Soohyun, hát ha a korán kelés nem számít bűnnek, akkor nincs rossz pontja. Hoon túl megértő, ha Dongho csinál valamit, de minket állandóan leszid. A.J. szimplán lusta. De ezek a dolgok mind eltörpülnek Kiseop mellett. Horkol, szanaszét dobálja a cuccait, a fürdőbe évekig bezárkózik, hangos, ráadásul ha részeg akkor egy ka… - fogta be a száját Soohyun.
- Egy ka… - csodálkozott a lány.
- E-egy kényes díva! – javítottam. – Ha valamiért mégis iszok átváltozok egy mindenbe belekötő hisztis dívává, aki attól kiborul ha egy hajszála rosszul áll. – tereltem.
- NEM! – harapott rá Soohyun kezére, így újra tudott beszélni. – Én azt akar…
~
Bingó! Fanservice-t akarnak, akkor meg is kapják. Ezzel legalább le tudom döbbenteni Kevin-t és újra nyeregbe kerülök.
~
- Kevin… - léptem mellé és hüvelykujjammal az alsó ajkával játszottam. Hirtelen tettemtől, ahogy megjósoltam Kevin meg se tudott mukkanni, a tömeg meg őrjöng. Forró a hangulat, az egyszer biztos. Vigyorogtam, mint valami hülyegyerek. – Kevin… - mondtam ki a legerotikusabb hangomon, majd végighúztam az ujjaim a nyakán. Forró a hangulat, az egyszer biztos. Vigyorogtam, mint valami hülyegyerek. – Kevin… - mondtam ki a legerotikusabb hangomon, majd végighúztam az ujjaim a nyakán. A nyaka tűzforró volt. A kezem lefelé haladt, de a mellkasánál megállt. A szíve hevesen vert. Pont úgy, mint az enyém. – Mondd, hogy Oppa! – hangosítottak ki minket a nagyobb élvezetért.
- O-o-oppa. .. – mondta ki full vörösen.
- Most tedd hozzá, hogy Kiseop! – emeltem meg az állát, hogy a szemébe tudjak nézni és úgy vigyorogtam tovább. A tömeg feszültsége és türelmetlensége egyre nőtt, ahogy a végkifejlettett várták. De az enyém is, és képes lennék most azonnal leráncigálni mindenféle ruhát Kevinről! Én le akarom rángatni Kevin ruháit? Mi a franc…?!
- Kiseop O-oppa… - lépett mellém és belemarkolt a trikómba és csillogó szemekkel bámult.
- Milyen kis édes! – simogattam meg a fejét majd adtam egy puszit a homlokára, miközben rásimultam. Hiába, ha én most lesmárolnám, nem tudnék leállni. Kevin ajkai túl csábítóak. Gondolataimból egy hatalmas puffanás és az én seggem sajgása keltett fel. Kevin feje felett sötét felhők gyülekeztek, a többiek is hátrálni kezdtek. A jó ég tudja mi fog itt történni… De Kevin nem tört ki, az eső viszont elkezdett szakadni, így lefújták az egész interjút és elengedtek minket. Kevin még mindig dühös volt, így öten kuporodtunk be a hátsó sorba, mintsem Kevin mellett üljünk a középsőben. Senki nem akart megkockáztatni 1-2 sérülést. Kiszálltunk a kocsiból és ahogy vártuk, Kevin elment mellettünk és becsapta a szoba ajtaját. Szerencsémre vele vagyok egy szobába, ki tudja hány lila folttal fogok reggel felkelni. Mindenesetre szóltam a többieknek, hogy ne zavarjanak és utána mentem.
- Vinnie… - nyitottam be a társamhoz.
- Hagyj békén! – szipogta.
- Vinnie, mi a baj? – ültem le az ágyára.
- TE… - szipogta tovább.
- Azt tudom. De mit csináltam? – kérdeztem.
- Épp ez az! SEMMIT! – kelt ki magából. – A nagy Lee Kiseop-nak nem vagyok elég jó, hogy megcsókoljon! És ezt már az egész világ tudja! Ráadásul reggel is… Mi a fenét csináltál velem? – ordította, miközben a mellkasom ütögette. És sírt. Megint megsirattam. Miattam. – Miért lettem vörös, miért nem tudtam megmozdulni, miért vert hevesen a szívem? Miért érzek egy csomó megmagyarázhatatlan dolgot?
- Vinnie… ne csináld ezt kérlek. – fogtam a kezeimbe az arcát.
- Engedj el! Akárhova nyúlsz éget. Nem akarom. Kiseop én utá… - nem hagytam, hogy befejezze a mondat, inkább megcsókoltam. Felőlem utána már pofon vághat. Kezeim a derekára vezettem, az övéi pedig a nyakamat fonták körbe.
- Kevin…? – néztem rá értetlenül.
- Ha most abbahagyod esküszöm megöllek! – morogta, majd átvette az irányító szerepét. Végignyalt az ajkaimon, majd meg is harapdálta őket tisztán jelezve a szándékait. Én se hagyhattam magam, lelöktem a párnákra és a nyakát kezdtem csókolgatni.
- Én már nem fogok leállni… - lihegtem.
- Akarlak Kiseop. Mindennél jobban! – húzott magához egy csókra. – Ég az egész testem, de jó érzés. – mosolygott rám. Nem másra. Rám.
- Tudom. Az enyém is. – nyúltam alsóbb tájékához. A nem éppen kicsi Kevin már igen élettel teli volt. Gatyán keresztül kényeztetni kezdtem.
- K-Kiseop… - nyögte.
- Igaz, igaz. – levettem a pólómat, majd utána az övét valami elképesztően kínzó lassúsággal. De nem voltam résen, Kevin átpördült, így én kerültem alulra.
- Meglássuk te bírod-e ha kínoznak! – cinkosan vigyorgott és is beleharapott a nyakamba, jól megszívva annak helyét.
- Ennek nyoma marad... – vágtam durcis arcot.
- Az jó. Legalább tudják, hogy az enyém vagy. – nyúlt is lefele, hogy letépje rólam a gatyát a boxeremmel együtt. Ezek után Kevin olyat tett, amire soha nem számítottam. Teljes férfiasságomat a szájába vette, néhol pont végignyalva rajta, hol ráharapva. Önkéntelenül is a hajába kellett kapaszkodnom, ezzel is gyorsabb tempóra bíztatva. Nyögések hada hagyta el a számat, mikor már éreztem, hogy nekem itt végem, abbahagyta.
- Milyen érzés szenvedni? – vigyorgott a képembe, de nekem sem kellett több. Már rohadtul kanos voltam, csókba invitáltam és újra pozíciót cseréltünk.
- Ugye neked nincs…? – kezdtem volna bele.
- Felső fiók… - nyögte türelmetlenül.
- Oké, oké. – kivettem a fiókból a síkosítót a kezemre kentem egy kicsit és az egyik ujjammal már benne is voltam. Fájdalmasan nyögdécselt, próbáltam elterelni a figyelmét csókokkal, de mikor már a második ujjammal köröztem benne, rá kellett jönnöm, hogy nekünk itt most meg kell állnunk.
- Kevin, abbahagyhatom, ha ennyire fáj… - mondtam kedvesen. Nem válaszolt semmit, csak kihúzta az ujjaimat, gondoltam akkor most tényleg megállunk. De újfent tévedtem. Kevin hirtelen magába vezetett. Hatalmasat nyögött a fájdalomtól, de amint mozogni kezdtem kéjes nyögések hagyták el a száját. Atyám. Kevin eszméletlenül szűk. Hamar kitapintottam a „gyengepontját”, így könnyen eljuttattam a csúcsra. Pár lökés után én is követtem őt a gyönyör kapuja felé.
- Szeretlek Vinnie. – csókoltam meg.
- Én nem… - fordult el.
- Mi? – néztem rá falfehéren.
- Imádlak yeobo! – vetette rám magát, és kiöltötte a nyelvét.
- Na azt jobb helyre is dugdoshatnád! – haraptam rá.
- Áúú… Na hova? – vigyorgott rám.
- Ide. – kaptam le, de Kevin persze készségesen csókolt vissza. – Mehet a második kör? – döntöttem hátra.
- Lee Kiseop! Te tényleg egy kanos állat vagy, de most már nem csak részegen! – nevettünk fel.
És ha nem gyér a fantáziád, a többit már sejtheted.~

Sok sok szeretettel az én drága Hyuna-mnak^^! FIGHTING DONGSAENG! <3