Sticky and sweet "ice cream" JongKey One Shot

Jonghyun POV

Már este tíz fele járhatott, mire a drágalátos leaderünk hazaengedett minket a próbáról. Szerencsére, pont akkor, eleredt az eső. Basszamozva léptem oda az autómhoz, minél előbb be akartam ülni, mielőtt teljesen tönkre megy a hajam. Lepakoltam a sporttáskám az anyós ülésre, és elfordítottam a kulcsot. Ezek után hatalmas füst szállt fel a kocsi motorjából, amit csak a lámpa fénye miatt vettem észre.  Az agyamat már egyre elborította a vörös köd, de egyből el is tűnt, ugyanis egy kocsis rám dudált, amitől szívrohamot is kaptam helyben.
- Elvihetem valahova? – próbálta visszatartani a röhögést.
- Key… A szívbajt hozod rám! Hát azt akarod, hogy még fellépés előtt kipurcanjak? – vágtam oda neki kicsit durcásan.
- Akkor itt is hagyhatlak… - nevetett.
- Ha ez most egy utalás arra, hogy elvinnél, köszönöm elfogadom! – mosolyogtam rá, leriasztom az autót és átültem Key mellé az anyósülésre. – Key… Nem aludhatnék nálad? Már fáradt vagyok… nagyoooooon… - dőltem rá a vállára.
- Úgy se fogadsz el nemleges választ, ugye? – beállt a garázsba.
- Túl jól ismersz! – borzoltam össze a haját, amire csak megforgatta a szemeit, majd bementünk a házba. – Milyen rég volt már… - áhítoztam.
- Egy hete... – dobta le a cuccát a fotelra.
- Mondd Key, van fagyi? – néztem rá nagy boci szemekkel.
- Direkt az ilyen alkalmakra. – mutatott a hűtő fele. – Érezd otthon magad, bár tudom, hogy felesleges mondanom. – ült le a konyhapulthoz.
Key POV

Leültem a bárszékre és figyeltem, ahogy Jonghyun odatolta a formás seggét a hűtőhöz, hogy kikeresse a doboz édességet. Formás seggét? Biztos csak túl álmos vagyok, igen… csak is az lehet az oka. Gondolataimból egy elégedetten vigyorgó Jonghyun zökkent ki, két kanállal a kezében.
- Együnk! – csapta össze a tenyerét, majd a kezembe nyomta a kanalat.
- Hogy tudod ezt megenni? – néztem rá, de azért én is kanalaztam egy keveset. – Mint valami hiperaktív óvodás… - kuncogtam.
- Majd akkor leszek hiperaktív, amikor üres lesz a doboz. – nevetett.
- Biztos, hogy csak nem enni jöttél hozzám? Álmosság? Ugyan… - elmélkedtem.
- Ugyan már, ne játszd a házsártos vénembert! – ült le mellém. – Mondd, hogy „áááá”. – vigyorgott.
- Nem. – mondtam határozottan. Fáradt vagyok már, hogy egy óvodást pesztráljak.
- De. – kezdett el vonatosat játszani a kanállal.
- Nem. – ellenkeztem.
- Deeeeeeeeeee. – nyúzta.
- Akkor abbahagyod? – adtam be a derekam.
- Deeeeee. – Jongie, még mindig extázisban volt.
- ÁÁÁÁ. – nyitottam ki a szám, és azonnal a számba dugta a kanalat, de elég bénán, mivel fele az ajkaimon landolt. – Kancsal vagy, vagy mi? – nevettem el magam, és egy szalvétáért nyúltam volna, de Jonghyun megelőzött. Nem is akárhogy. Nyelvével végignyalta alsó-felső ajkamat, majd időt se hagyva gyengéden megcsókolt. Mire észbe kaptam, már én is visszacsókoltam…
- Bingó! – morogta elégedetten ajkaim közé, és karjait derekamra vezette. Csókunk eddig csak gyengéd csók volt, de Jonghyun szabályosan változott át vadállattá, nyelve az enyémmel játszott, és csak úgy szívta az ajkaimat. 
- J-Jongie… - nyögtem, majd a szemeibe néztem, amik csak úgy égtek a vágytól. Belekapaszkodtam a felsőjébe, és úgy húztam magamhoz egy újabb csókra. Kezeimet a FORMÁS seggére vezettem, és jólesően markolásztam.
- Ahh… - nyögött fel hirtelen. – Mi az, talán tetszik? – vigyorgott bele rosszfiúsan a csókba.
- Eléggé bejön… - kezeim nyakát fonták át, lábaimmal meg elrugaszkodtam a talajról és derekán pihentettem őket.
- Várj, ez majdnem itt maradt! – nevetett, és az egyik kezével engem tartott a másikkal pedig a fagyis dobozt. Amíg „normálisan” lepakolt a kanapé melletti üvegasztalra, engem letett, de nekem az pont elég volt ahhoz, hogy hátralökjem a kanapéra, és szemrebbenés nélkül a csípőjére üljek.
- Szóval… A fagyi majdnem fontosabb, mint én? – néztem rá szúrósan.
- Aha. – mondta egyszerűen, majd a szabadabbik kezével belenyúlt a dobozba, majd az édességet a számra kente és úgy csókolt tovább.
- Ahh.. Jongie, többet akarok… - nyögtem önkívületemben, és a szavaimnak nyomatékot adva löktem egyet a csípőmön, amitől mindketten felnyögtünk.
- Ha könyörögtél volna, se álltam volna le… - morogta, majd kibújtatott a trikómból, és ha már benne volt, a sajátját is levette. – Hmmm… Egyre jobb… - nyalt végig alsó ajkán, kifejezve az elégedettségét.
- Lássuk mit tudsz Sweety! – mondtam, és szabad utat adtam vágyainak.
- Ahogy akarod! – és egy lendülettel felém kerekedett, súlyával egybeolvasztva a kanapéval, kezeimet pedig a fejem felett fogta közre. – Nincs kegyelem! – nézett fel rám, majd végignyalt a nyakamon, ezzel is kicsikarva belőlem egy orbitális nyögést. Forró lehelete, csak még jobban felkorbácsolta a kedélyeim, és a kis mozgásterem kihasználva nyomtam össze férfiasságainkat. Jonghyunnak tetszhetett a dolog, mivel minden egyes mozdulatomnál jól beleharapott a nyakamba, majd felfele haladt. Gyengéden megharapta az arcélem, majd a fülemnél is szórakozott, így 200%-osan felállítva odalent. Csodáltam, hogy a gatyám még nem szakadt ki, de Jonghyun sem volt másképp.
- Key… szeretlek… - súgta a fülembe. Szorítása enyhült a kezemnél, így megragadtam az alkalmat és a kezem közé fogtam az arcát s kérdőn pillantott rám.
- Hidd el, én is szeretem magam! – engedtem el egy ördögi vigyort, majd hasizomból felhajoltam a füléhez és elmondtam az igazat a megszeppent Puppysauromnak.
- Én is szeretlek Jongie… veszettül. – csókoltam meg. Több sem kellett neki, kezét a gatyámra vezette és masszírozni kezdett. Annyira hirtelen jött az élvezet, hogy jó nagyokat nyögtem Jonghyun fülébe, aki ezért egyre erősebben tette a dolgát, de hogy halláskárosodást is szenvedett az is biztos! Most hogy kezeim már kiszabadultak én sem tétlenkedtem. Jonghyun övét villámgyorsan leszereltem, majd megpróbáltam lehúzkodni a gatyáját, több-kevesebb sikerrel, de azért a ruhadarab a végén megadta magát. Fekete! Tudtam, hogy fekete boxer van rajta! Vigyorogtam kajánul magamban.
- Pedig még semmit sem láttál… - sóhajtott.
- Csak azon vigyorogtam, hogy milyen jól ismerlek… - vetettem oda neki.
- Hmm?? Miért? – nézett rám elködösült tekintettel, amiben majdnem én is elvesztem. Jonghyunnak így is rohadtul vonzz a szeme, de így… Azt akarom, hogy ezt csak is én láthassam!
- Mindig akkor vagy a legkanosabb, amikor fekete boxer van rajtad! Múltkor is, amikor Taeminnel… Taeminnel… Taeminnel… - mondogattam Taemin nevét folyamatosan, mikor szembesültem azzal, hogy Jonghyun ilyen könnyen fanservicekodott vele.
- Ssshhh! – csókolt meg a lehető legeslegérzelmesebben. Ebben a csókban minden benne volt, a pillanatnyi kételyem is elszállt, és hagytam, hogy kezei megszabadítsanak a gatyámtól. Immáron már csak a boxerek állták el az elégedettségünk kapuját. – Rózsaszín… - morogta. – Rohadtul sexy vagy Key… - kezdte el szájával leszedni rólam azt a bizonyos rózsaszín boxert. Magáról is leszedte a felesleges ruhaneműt, majd férfiasságom teljes egészét a szájába vette. Felnyögtem, majd Jonghyun hajába kapaszkodtam, gyorsabb tempóra bíztatva, de nem, ő inkább még lassabban folytatta kényeztetésemet.
- B-Baszd meg J-Jongie… - nyögdécseltem, majd egy erőteljesebb nyomással a manduláját súroltam, és próbáltam átvenni az irányítást, mivel marhára megőrjített ez a csigatempó. – J-Jongieee~ Kérlek ne kínozz! – próbáltam érthetően beszélni, de mindig nyögnöm kellett Jonghyun munkájától.
- Akkor mondd, hogy Jonghyun Oppa! – mászott vissza a számhoz.
- Hogyne. Egyből ne álljak fejen? – fintorogtam.
- Ha te kimászol alólam… - harapott rá gyengéden alsó ajkamra, amit maga felé húzott, de később ez a gyerekes játszadozás egy vad csókba torkollott, na de ezt egyikünk sem bánta.
- Ha ilyeneket csinálsz, lehetetlen… - pusziltam meg. – De kérleeek, siessünk~. – kérleltem.
- Mondd, hogy Jonghyun Oppa! – szólt rám.
- Nem. – mondtam határozottan.
- De. – ragadta meg férfiasságom.
- N-nem… - nyögtem ki nagy nehezen.
- De-de. – vigyorgott elégedetten.
- Na jó… - adtam meg magam, de tudtam, hogy már akkor elvesztettem a meccset, amikor nekikezdtünk a „nem-de” játékunknak. – J-Jonghyun… Oppa… - suttogtam a lehető leghalkabban.
- Mi? Nem hallottam túl jól… - vigyorgott.
- J-Jonghyun Oppa!... – félig ordítottam.
- A numera végére, még hallani szeretném a madarak csicsergését. Köszi. – csókolt meg győzelemittasan.
- Adok neked mindjárt madárcsicsergést, ha tovább húzod az időt! – leheltem ajkaira, majd „gyengéden” megtéptem.
- C-csak lazíts… - elkezdett a bejáratomnál körözni, majd belém vezette az egyik ujját, én meg a körmeim a hátába.
- Ilyenkor nem kellene valami…? – motyogtam.
- Én nem kelek fel innen, neked megtiltom, hogy felkelj innen. Egyértelmű. – kezdte csókolgatni a nyakam, hogy lazítsak, majd még egy ujjával tágítani kezdett. Még egy ideig rossz volt, aztán az elmém elborította a rózsaszín köd és a kéj.
- O-Ott… - nyögdécseltem, de ahogy kimondtam magamban érezhettem Jonghyun méretes szerszámát, nem éppen az óvatosságot sugározva magáról. – Ahh… Te állat… - karmolásztam Jonghyun mellkasát.
- Csak kanos. – csókolt meg, miközben gyorsított a tempón. Már ha esetünkben ez lehetséges volt…
- J-Jongie… - nyögtem a nevét, miközben rátapadtam a nyakára, egy-két helyen jól megszívva.
- Ahh… - morgott pont a fülembe Jonghyun, amitől teljesen az eszemet vesztettem.
- J-Jongie… én mindjárt… mindjárt… - nem kellett kimondanom, de az utolsó másodpercekre még a kezével is rádolgozott, így egy orbitális nyögéssel karöltve, Jonghyun hasfalára élveztem. Pár lökéssel később, Jonghyun is követett és forró nedve belém áramlott. Ennyire kielégült talán még sose voltam. – gondoltam magamban.
- Te most vagy egy vadmacska vagy, vagy a kanapé túl régi… - lihegte Jonghyun.
- Ó bassza meg! – néztem a rohadt nagy lyukat, ahol kikarmoltam a kanapét.
- Key… - mondta erotikusan.
- Mi az? – mosolyogtam rá.
- Elolvadt a fagyi!! – vágott bánatos arcot.
- Nem hiszem, hogy szükséged lenne már rá. – fogtam meg a kezét, majd ujjainkat összefontuk.
- De. – morogta.
- De nem. –mondtam még mindig kiéhezett ajkai előtt, majd elhúzódtam tőlük.
- Látod pont erre kell! Hogy biztos ne tudj elmozdulni mellőlem! – dünnyögi.
- Édesem, a fagyi csak nálad jön be! – paskoltam meg a fejét.
- Te is élvezted… - csókolt meg.
- Igazából nekem az jön be, amit a fagyi mellé adnak… - beszéltem „rejtvényben”.
- A kanál? – vigyorgott rám ártatlanul.
- Igen a kanál! – forgattam meg a szemeit, majd készen álltunk a következő menet… menetekre.

Dóri Szekretárnak. Utólag is boldog születésnapot dongsaeng-sshi!;) <3

The worst love ZicoKyung One Shot

Kyung POV
Újabb táncpróba a srácokkal. Én egyre mélyebb depresszióba zuhanok, ahogy szembesülök a tényekkel. Szarul táncolok és rohadtul szerelmes vagyok a leaderünkbe, Zicoba. Mindig segített, ha bajba kerültem, és mosolygott… Remek… Megint elestem…
- Ne add fel! Belejössz. – nyújtotta felém a kezét Zico.
- Hogyne… - maradtam a helyemen.
- Nem mindenki születik olyan tánczseninek, mint U-Kwon. – próbált felmosni.
- De olyan nyomoréknak se, mint én… - álltam fel, hogy kimenjek, de Zico a karom után kapott, kezét a derekamra vezetve, hogy ne tudjak megszökni.
- Figyelj! 1,2,3… Lép-zár, Lép-zár-terpesz, csípő ki. – ezzel a mozdulattal együtt megéreztem Zico ágyékát, és helyből kaptam egy spontán erekciót. Kicsúsztam Zico fogva tartó karjából, felkaptam a sporttáskám és visszafutottam a dormhoz. Szerencsére, csak át kellett mennem, a parkon és ott is voltam. Nagyobb szerencse, hogy különszobáink vannak. Senki nem jött utánam, így be tudtam zárkózni a szobámba, hogy utat adjak káros és undorító szenvedélyemnek.  Rohadtul undorodom magamtól, de amióta GD kiadta az utam kielégületlen vagyok, és hiába is, mint valami rossz ribanc, nem először fordul meg bennem vibrátor. Nagy nehezen már majdnem eljutottam a csúcsra, amikor kopogtattak. Képtelen voltam abbahagyni, úgyhogy a nyögésemet kiáltássá alakítottam, de így is nagyon kanos voltam még. Teljesen beszámíthatatlan. Gyorsan helyrepofoztam magam, a vibrátort elraktam a fiókba és ajtót nyitottam.
- Z-zico? – blokkoltam le.
- Nyögéseket hallottam… - nézett rám furán.
- És ezt miért is rajtam kell keresni? – akadékoskodtam.
- Mivel egyedül csak én jöttem utánad… - mondta zavartan.
- Ahha… - hatalmas csend.
- Nyugtass meg, hogy van egy csaj a szobádban! – kérlelt.
- Hát, akkor majd később… - próbáltam villámgyorsan becsukni az ajtóm, de Zico kirakta a lábát, és így bejutott. Én rávetődtem az ágyra és a földet fixíroztam. Pár másodperccel később Zico is leült.
- Csak magyarázd… - próbált volna átkarolni.
- Ne érj hozzám! – visítottam, majd felpattantam.
- Kyung? – jött felém.
- Hagyj békén!! Ne nézz így rám! Ne érj hozzám! – estem kétségbe, de már késő volt, Zico a falnak passzírozott. – Z-zicoo… - nyöszörögtem.
- Veled csak úgy lehet beszélni, ha lefoglak? – nevetett.
- Engedj már el… - fordultam el.
- Amíg nem magyarázod meg, hogy mit is hallottam innen kiszűrődni pontosan, NEM! – nézett rám komolyan.
- Valóban tudni akarod? – kezdett rajtam eluralkodni az ösztön.
- Ja. – bólogatott.
- Te akartad… - majd kiszabadítva az egyik kezem közelebb löktem és megcsókoltam. – Remélem rohadtul boldog vagy… - mentem volna el, de Zico nem hagyta és átkarolta a derekam. „Francba már megint szembe van velem…” – gondoltam magamban.
- Értem, értem… Szóval ez jó érzés? – lökte a férfiasságomhoz a sajátját, amitől nyögnöm kellett. – Bingóóó! – vigyorgott.
- Minek örülsz ennyire? Kezdem azt hinni, hogy nem én vagyok a félelmetesebb… - kezdtem feloldani.
- Én most félelmetes vagyok? – nézett rám boci szemekkel.
- H-Hát, hogy nem ijedtél meg tőlem, és még azt is csináltad… - motyogtam.
- Mit? Erre gondolsz? – ismételte meg utolsó mozdulatát, majd a nyakamhoz hajolt, rálehelt és csókolgatni kezdte.
- Mi a feh..nét… művelsz? – húztam magamhoz közelebb.
- Hát leaderként, kötelességem megoldani a tagok problémáját, ez alól ez se kivétel! Hidd el, élvezni fogjuk! – csókolt meg. A szavai hallatán teljesen feloldódtam, eluralkodott rajtam a vágy. Gyors léptekkel vezettem Zico-t az ágyamhoz, amire le is döntöttem, én pedig a csípőjén ültem. Hevesen csókoltam ajkait, miközben néha löktem egyet magamon, amit láthatóan eléggé élvezett.
- Nyugi, mindenre lesz időnk! – nevetett fel és hátradöntött. – Most én jövök! – tépte le rólam a fehér trikóm, így egész testem apró, de vad csókokkal tudta ellepni. Nem sokáig tökölt, amint a gatyám széléhez ért, kicsatolta az övet és boxeren keresztül masszírozni kezdett.
- Még… - csúszott ki a számon.
- Hogy mondtad? – húzta az agyam.
- T-többet aka… - ekkor felvisítottam, mert megéreztem magamban Zico egyik ujját. Gyorsan csatlakoztatta még két ujját és úgy tágított, miközben csókolt, én meg úgy nyögdécseltem, mint egy rossz szajha. De kínzásom korán sem ért véget. Ujjait kiszedte és farka hegyével kezdett a bejáratomnál körözgetni, amivel teljesen az őrületbe kergetett, kezemet önállósítottam és megragadva Zico hímtagját magamba vezettem. Zico innentől kezdve nem gondolkodott, a lehető legerősebben nyomta magát belém, minden egyes lökéssel elérve azt, hogy elmenjek, de ő ezt pontosan tudta, ezért visszafele kínzó lassúsággal haladt. Ezt a játékot játszottuk már tíz perce, mikor megmarkolta a férfiasságom és kezét húzogatni kezdte róla. Én csak a paplant tudtam darabokra tépni tehetetlenségemben. A számat másodpercenként hagyták el a nyögések, az ágy le akar szakadni, de Zico így sem lassít. Sőt egyre csak gyorsít. Amióta nekiálltunk az „elégítsük ki Kyung-ot’ haditervnek már vagy négyszer elmentem és Zico úgyszintén, mégis a lenti kis katonák rohadt jól bírják. Zico tovább fokozza a fokozhatatlant és ujjai a számnál körözgetnek, így a szemem teljesen elködösült a vágytól. A testem magától mozgásba lendült, meg is lett az eredménye. Zico és én egyszerre mentünk el, miközben az ágy a nagy numera végére megadta magát. Zico még utoljára megcsókolt és elégedetten kisétált az ajtón.
- Ez a legrosszabb szerelem… Zico csak a kötelességeként fogja fel a dolgot… Hát Kyung, a lényeg annyi, hogy én innen egy hétig nem fogsz tudni kikelni… - magyaráztam magamnak.