The worst love ZicoKyung One Shot

Kyung POV
Újabb táncpróba a srácokkal. Én egyre mélyebb depresszióba zuhanok, ahogy szembesülök a tényekkel. Szarul táncolok és rohadtul szerelmes vagyok a leaderünkbe, Zicoba. Mindig segített, ha bajba kerültem, és mosolygott… Remek… Megint elestem…
- Ne add fel! Belejössz. – nyújtotta felém a kezét Zico.
- Hogyne… - maradtam a helyemen.
- Nem mindenki születik olyan tánczseninek, mint U-Kwon. – próbált felmosni.
- De olyan nyomoréknak se, mint én… - álltam fel, hogy kimenjek, de Zico a karom után kapott, kezét a derekamra vezetve, hogy ne tudjak megszökni.
- Figyelj! 1,2,3… Lép-zár, Lép-zár-terpesz, csípő ki. – ezzel a mozdulattal együtt megéreztem Zico ágyékát, és helyből kaptam egy spontán erekciót. Kicsúsztam Zico fogva tartó karjából, felkaptam a sporttáskám és visszafutottam a dormhoz. Szerencsére, csak át kellett mennem, a parkon és ott is voltam. Nagyobb szerencse, hogy különszobáink vannak. Senki nem jött utánam, így be tudtam zárkózni a szobámba, hogy utat adjak káros és undorító szenvedélyemnek.  Rohadtul undorodom magamtól, de amióta GD kiadta az utam kielégületlen vagyok, és hiába is, mint valami rossz ribanc, nem először fordul meg bennem vibrátor. Nagy nehezen már majdnem eljutottam a csúcsra, amikor kopogtattak. Képtelen voltam abbahagyni, úgyhogy a nyögésemet kiáltássá alakítottam, de így is nagyon kanos voltam még. Teljesen beszámíthatatlan. Gyorsan helyrepofoztam magam, a vibrátort elraktam a fiókba és ajtót nyitottam.
- Z-zico? – blokkoltam le.
- Nyögéseket hallottam… - nézett rám furán.
- És ezt miért is rajtam kell keresni? – akadékoskodtam.
- Mivel egyedül csak én jöttem utánad… - mondta zavartan.
- Ahha… - hatalmas csend.
- Nyugtass meg, hogy van egy csaj a szobádban! – kérlelt.
- Hát, akkor majd később… - próbáltam villámgyorsan becsukni az ajtóm, de Zico kirakta a lábát, és így bejutott. Én rávetődtem az ágyra és a földet fixíroztam. Pár másodperccel később Zico is leült.
- Csak magyarázd… - próbált volna átkarolni.
- Ne érj hozzám! – visítottam, majd felpattantam.
- Kyung? – jött felém.
- Hagyj békén!! Ne nézz így rám! Ne érj hozzám! – estem kétségbe, de már késő volt, Zico a falnak passzírozott. – Z-zicoo… - nyöszörögtem.
- Veled csak úgy lehet beszélni, ha lefoglak? – nevetett.
- Engedj már el… - fordultam el.
- Amíg nem magyarázod meg, hogy mit is hallottam innen kiszűrődni pontosan, NEM! – nézett rám komolyan.
- Valóban tudni akarod? – kezdett rajtam eluralkodni az ösztön.
- Ja. – bólogatott.
- Te akartad… - majd kiszabadítva az egyik kezem közelebb löktem és megcsókoltam. – Remélem rohadtul boldog vagy… - mentem volna el, de Zico nem hagyta és átkarolta a derekam. „Francba már megint szembe van velem…” – gondoltam magamban.
- Értem, értem… Szóval ez jó érzés? – lökte a férfiasságomhoz a sajátját, amitől nyögnöm kellett. – Bingóóó! – vigyorgott.
- Minek örülsz ennyire? Kezdem azt hinni, hogy nem én vagyok a félelmetesebb… - kezdtem feloldani.
- Én most félelmetes vagyok? – nézett rám boci szemekkel.
- H-Hát, hogy nem ijedtél meg tőlem, és még azt is csináltad… - motyogtam.
- Mit? Erre gondolsz? – ismételte meg utolsó mozdulatát, majd a nyakamhoz hajolt, rálehelt és csókolgatni kezdte.
- Mi a feh..nét… művelsz? – húztam magamhoz közelebb.
- Hát leaderként, kötelességem megoldani a tagok problémáját, ez alól ez se kivétel! Hidd el, élvezni fogjuk! – csókolt meg. A szavai hallatán teljesen feloldódtam, eluralkodott rajtam a vágy. Gyors léptekkel vezettem Zico-t az ágyamhoz, amire le is döntöttem, én pedig a csípőjén ültem. Hevesen csókoltam ajkait, miközben néha löktem egyet magamon, amit láthatóan eléggé élvezett.
- Nyugi, mindenre lesz időnk! – nevetett fel és hátradöntött. – Most én jövök! – tépte le rólam a fehér trikóm, így egész testem apró, de vad csókokkal tudta ellepni. Nem sokáig tökölt, amint a gatyám széléhez ért, kicsatolta az övet és boxeren keresztül masszírozni kezdett.
- Még… - csúszott ki a számon.
- Hogy mondtad? – húzta az agyam.
- T-többet aka… - ekkor felvisítottam, mert megéreztem magamban Zico egyik ujját. Gyorsan csatlakoztatta még két ujját és úgy tágított, miközben csókolt, én meg úgy nyögdécseltem, mint egy rossz szajha. De kínzásom korán sem ért véget. Ujjait kiszedte és farka hegyével kezdett a bejáratomnál körözgetni, amivel teljesen az őrületbe kergetett, kezemet önállósítottam és megragadva Zico hímtagját magamba vezettem. Zico innentől kezdve nem gondolkodott, a lehető legerősebben nyomta magát belém, minden egyes lökéssel elérve azt, hogy elmenjek, de ő ezt pontosan tudta, ezért visszafele kínzó lassúsággal haladt. Ezt a játékot játszottuk már tíz perce, mikor megmarkolta a férfiasságom és kezét húzogatni kezdte róla. Én csak a paplant tudtam darabokra tépni tehetetlenségemben. A számat másodpercenként hagyták el a nyögések, az ágy le akar szakadni, de Zico így sem lassít. Sőt egyre csak gyorsít. Amióta nekiálltunk az „elégítsük ki Kyung-ot’ haditervnek már vagy négyszer elmentem és Zico úgyszintén, mégis a lenti kis katonák rohadt jól bírják. Zico tovább fokozza a fokozhatatlant és ujjai a számnál körözgetnek, így a szemem teljesen elködösült a vágytól. A testem magától mozgásba lendült, meg is lett az eredménye. Zico és én egyszerre mentünk el, miközben az ágy a nagy numera végére megadta magát. Zico még utoljára megcsókolt és elégedetten kisétált az ajtón.
- Ez a legrosszabb szerelem… Zico csak a kötelességeként fogja fel a dolgot… Hát Kyung, a lényeg annyi, hogy én innen egy hétig nem fogsz tudni kikelni… - magyaráztam magamnak.