SugaKook part 2

JungKook POV

Fogalmam sem volt arról, hogy mi történt az este, azt se tudtam, hogy kerültem haza vagy, hogy kivel voltam. Minden ami megmaradt az előző éjszakából az a másnaposság. Nyöszörögve forgolódtam az ágyamon, hogy jó pózt találjak a visszaalváshoz, de sehogy sem sikerült. Felemeltem a fejem a párnák közül, de a szobatársam nem volt itt. Apropó, Jimin hyung a szobatársam. Végre sikerült megtörnöm és tegnap... Gondolatmenetemre azonnal kipattantak a szemeim, és akármennyire is nyilalt a fejembe a fájdalom azonnal megeredtem a nappaliba, ahol néma csönd uralkodott, de mindenki ott volt rajtam kívül.
- Jin hyung! NamJoon hyung! - préseltem ki magamból neveiket miközben levegőért kapkodtam. Amint letisztázódott előttem a kép, rá kellett jönnöm, hogy a mai fejmosást nem ők adják. Ugyanolyan megszeppenten állnak a szoba másik sarkába, mint én az ajtónál. Jimin a földön térdelve próbálja elkerülni Suga tekintetét. V és J-Hope meg a fotelból figyeli az eseményeket halál nyugodtan.
- Su... - kezdtem volna bele, de Jimin intett a kezével, hogy ebből most maradjak ki. Én tényleg próbálkoztam. De tényleg. - Hyung, nem az ő hibája. Nagyon akaratos voltam és, amikor elment Jinért én... - rántottam felsőjén, hogy felém forduljon a borús hangulatú Yoongi, akinek egy kéz lenyomat maradt az arcán.  - Szóval. Szép estéd volt Hyolynnal. - haraptam ajkamra, hogy ne röhögjem el magam. Kijelentésemre mindenki kerek szemekkel nézett rám lélegzet visszafolytva. - Valami rosszat mondtam? - néztem Jinre, aki inkább a függönyt igazgatta.
- Nem emlékszel semmire? Suga elég részletesen taglalta le a dolgokat nekünk az előbb. - szólalt meg V.
- Mire? - értetlenkedtem. - Azt se tudom mi történt, miután elértem Suga hyungot meg Hyolyn noonat a bulin. Gondolom beégettem magam, aztán hazajöttünk. - vontam vállat.
- Komolyan azt hiszed, hogy részegen ilyen egyszerűek a dolgok? - nevetett J-Hope. - Szerintem jó estéd volt. - kacsintott rám.
- Mire kellene emlékeznem? - sandítottam vissza most már aggódva Sugára. Közelebb lépett hozzám, már egészen a magánszférámig tolakodott és csak a szemeimbe bámult. Mintha keresett volna valamit. Én nem tudtam sokáig szemezni vele, így automatikusan ajkait kezdtem nézni. Automatikusan? Zavartan löktem rajta egyet, majd még mindig kérdőn tekintettem rá.
- Ne hagyjd, hogy hülyére vegyenek, úgy történt minden, ahogy mondtad. - túrt hajamba. Ez nem szimplán egy "kócoljuk össze a legfiatalabbat, mert miért ne" hadművelet volt. Neeem. Távolról sem. Ebbe volt valami, valami más.
- Biztos? - hangom távolinak tűnt. Hova lett?
- Tuti. - harapott nyelvére. - Viszont, akkor se hunyhatunk szemet afelett, hogy Jimin hagyta, hogy leidd magad, mert a gatyája nem bírt magával. - nézett az említettre szúrósan.
- Mert bírt akárki is vele aznap? - duzzogva ültem le Jimin mellé. - Ne bántsd! Mondtam, hogy az én hülyeségem volt. - bújtam Jiminhez, mire Suga látványosan megfeszült. Ennyire haragudna?
- Csinálj, amit akarsz... - forgatta meg a szemeit, s eltűnt a nappaliból. Nagyot sóhajtva konstalláltam, hogy megúsztuk, bár lelkiismeret furdalásom volt.
- Ennyire rosszat tettem? - néztem NamJoonra.
- Inkább meglepőt.  - vigyorgott V, és belemászva J-hope ölébe kihajolt hozzám. - Akarod tudni? - harapta be ajkát. Félve bólintottam. Fülemhez hajolva letaglalta a történteket. Minden egyes újabb szótól csak melegem lett. Én, tényleg ezeket csináltam? Mármint senkim nem volt még, egy óvodai incidensen kívül, és nem gondoltam volna, hogy a pasikhoz vonzódom, konkrétabban Sugára. Én megcsókoltam egy pasit. Sőt mi több, taperoltam és azt kértem, hogy dugjon meg. Körbenéztem. Mindenki aggódva nézett rám.
- Jól vagyok. Tényleg. - erőltettem egy mosolyt. - De, most inkább felmegyek a szobánkba... - álltam fel, s kikerülve az éppen érkező Sugát, bezárkóztam és a takaróm alá ástam el magam. Hogy tehettem ezt? Biztos utál. Jézusom. Csak nem akarok senkinek a szeme elé kerülni. Ez annyira gáz. Halk kopogás az ajtón. Nem válaszolok, így az illető hangosabban kopog. Még mindig nem vagyok hajlandó válaszolni, így hang is társul a kopogáshoz.
- Jungkook, csak én vagyok V, nyisd ki. - kérlelt. Nagyot sóhajtottam, majd kínlódva kinyitottam az ajtót. - Köszi. - mosolygott rám. - Tudom, hogy szeretnél beszélni róla...jobban. - magyarázta.
- Miről? - értetlenkedtem.
- Hát arról, hogy milyen egy fiúval lenni, meg egyébként... - kezdte kínosnak érezni a beszélgetést.
- Nem V, tévedsz. Nem akarok beszélni róla. Részeg voltam, ennyi. Hiba volt az egész. - kiabáltam vele idegesen.
- Hiba? - dermedtem le a halk hang hallatán. Nem akartam látni a hang tulajdonosát, de már agyban rég beazonosítottam.
- Suga, én... - miért akarok mentegetőzni?
- Jungkook, te? Pont azért jöttem, hogy megmondjam, hogy nekem semmit nem jelentett ez az egész csak egy gyerek épp kíváncsi volt a dolgokra. - vont vállat majd lelépett. Hazudott. Kurvára hazudott. Miközben engem nézett, láttam a szemeiben a csalódottságot. Könnyes szemekkel fixíroztam V-t.
- Hyung, én tényleg... nem... akartam... vagyis. - kétségbeesetten makogtam neki, de ő csak csendben átölelt.
- Akarsz beszélgetni? - terelgetett be a szobába, becsukva maga mögött az ajtót.
- Nem tudom miről... - ültünk le az ágyra.
- Kedveled Yoongit? - nézett rám komolyan.
- Persze. - vágtam rá egyből. - Mármint, ugyanúgy, mint titeket... - magyaráztam.
- Nem, Kookie, nem így értettem.  - sóhajtott.
- Én is tudom... - hajtottam le a fejem.
- Akkor? - puhatolózott.
- Én... nem tudom. Tényleg. Hyung. Én lennék a legboldogabb ha tud-... - borított el az ágyon és hirtelen felém magasodott. - Most komolyan játszani akarsz? - morogtam.
- Semmi reakció? - döntötte oldalra a fejét.
- Mire? - vontam fel szemöldököm.
- Rám. - adta az egyszerű választ.
- Miért kellene? - mocorogtam alatta. - Szállj le rólam egyébként is...
- Mert dögös vagyok. - vigyorgott, majd lehajolt arcomhoz.
- M-Mit akarsz? Szállj le vagy behúzok neked egyet! - fenyegetőztem.
- Ugyan már Kookie. Ha Suga lenne feletted már rég nem zavartatnád magad. - hajolt fülemhez, és ahogy szavait suttogta megremegtem. - Nem lenne sokkal jobb? Ahogy finoman elkezdené ringatni csípőjét. Valahogy így. - tette is meg, mire elnyíltak ajkaim. - Tetszene ha Suga csinálná mi? És tudod mi a legjobb az egészben? Hogy a folytatás sokkal jobb. - harapott fülemre, mire felnyögtem. Arcom teljesen lángbaborult, mindenhova néztem csak Taehyungre nem. - A tested már döntött helyetted is. Tudom, hogy nehéz felfogni most a dolgokat, de mindkettőtök helyzetét megkönnyítenéd. Suga... makacs. - dőlt le mellém.
- Mire gondolsz? - szemkontaktust az előző után még mindig nem voltam hajlandó teremteni vele.
- Ha ránézel mit látsz? - kérdezte.
- Fájdalmat. Mintha mindig valami világ fájdalma lenne. - motyogtam.
- Ez a "világfájdalma" miattad van. - a szavakra azonnal felültem és ijedten néztem V-re. Mit csináltam?
- Nem rosszként kell rá gondolni. Csak szeret, ő meg túlkomplikálja. - von vállat.
- Szeret? - csaptam a számra, mikor rájöttem, hogy hangosabb voltam a kelleténél.
- Mindketten annyira lassú felfogásúak vagytok. - forgatta a szemeit. - Elmondom még egyszer. Suga szeret téged, de egyszerre akar lenni a szerelmed és az oltalmazó anyád-apád. - sóhajtott. - Két hónappal ezelőtt, amikor ugye csaptunk egy kisebb összejövetelt pár ismerőssel, viszont te hamar leléptél Suga mindenről kitálalt. Hiába is, részegen mindketten igazat mondotok legalább. Őt nem értem meg. Neked furcsa, hogy a saját nemed iránt vonzódsz, de én vagyok rá a példa, hogy semmi baj nincs ezzel. Én egyébként is a magam módján furcsa vagyok. - nevette el magát. - Na de. Mit fogsz most csinálni? - érdeklődött.
- Mivel? - vágtam rá.
- Veletek. - mosolygott.
- Kellene csinálnom bármit is? Nekem ez nem megy, ráadásul nem láttad Suga szemeit. - húztam fel a térdeim.
- Ki tudná visszautasítani azt, akit szívből szeret Kookie? Hmm? - hümmögött.
- De... - próbáltam kifogásokat gyártani, sikertelenül.
- Nincsen de. Vagy te mész át hozzá, vagy én hívom ide. Van egy perced dönteni. - várt. - SUG-. - csaptam a szájára.
- B-bocsi. - néztem rá bocsánatkérően. - Majd én... - motyogtam.- Most? - bólintott. - De. - ... - Megyek. - álltam fel kelletlenül az ágyról. Nem akarom. Mi van, ha csak szivatnak? Mármint... engem Suga szeretne? Lehetetlen.
- Menj már. - lökött meg lábával előrefele. - Még az ajtón se léptél ki.
- Jó, de álljál ott velem! - ragadtam meg a kezét.
- Ja, persze még azt is végig nézem, ahogy éppen dugtok nem? - vágott hülye fejet, én meg csak hápogni tudtam a kérdésre.
- Hyung én ezt mégsem akarom! - indultam volna meg a nappaliba, hogy megmeneküljek, de Suga ajtaja ekkor nyílt ki.
- Mi ez a hangzavar? - sandított rám, én meg azonnal elfordultam.
- Beszélni akar veled. -vette át a szót V.
- Nem is. - motyogtam.
- Hm?
- Mindegy... - haraptam be a szám.
- Az istenért csak oldjátok már meg az idióta szerelmi civódásotokat. - lökött neki Sugának Taehyung, amivel ő a földre esett én meg rá. Bevágta mögöttünk az ajtót, így végleg ketten maradtunk. Felszisszenve tápászkodtam fel kicsit.
- Jól vagy? - kérdeztem.
- Voltam már jobban is... - sóhajtott.
- Ha zavarok elmehetek. - vörösödtem el kisebb fáziskéséssel kijelentésemre.
- Jungkook? - csengett hangja fejemben.
- Nem! Nem gondolok semmi piszkos dologra! - mondtam hirtelen. - Aishh... - szálltam le róla végre és idegesen bámultam a földet. Bárcsak megnyílna alattam!
-Jungkook, te most? - ült fel és éreztem, hogy tekintetével lyukat éget rám.
- Csak hagyjál. Megyek megkeresem V hyungot, hogy kicsit elbeszélgessek vele. - álltam fel zavartan, de mikor az ajtóhoz értem erős kezek fordítottak meg, vágtak neki a falapnak s ugyanakor martak ajkaimra. Ki akartam tépni a kezem szorításából, de nem sikerült. Jobban préselődött hozzám, pedig már levegőnk is alig volt. Mikor végre leszállt ajkaimról, azt hittem lesz erőm megszólalni, ám helyette egy hangos nyögés szökött ki torkomból, mivel nyakamat kezdte ostromolni. - S-Suga ne... - mocorogtam.
- Csakhogy letisztázzuk, számomra nem volt hiba, ami tegnap történt. De, nem lehetünk együtt. - sóhajtott idegesen szám előtt.
- Én... - akartam mondani, hogy nem tudom mit gondoljak az egészről de közbeszólt.
- Én tényleg kicseszettül próbálkozok távol maradni tőled. Érted? Nem feltűnően, de próbálok. Viszont ha még egy ilyen dolog előfordul, hogy te lerészegedsz, és indokolatlanul rám mászol nem foglak elengedni. És tudod mi a legrosszabb? Hogy utána nem érdekelne, hogy utálnál. Testileg nekem jobb lenne, de lelkileg? Kész roncs lennék, és az a baj, hogy nem hibáztathatnálak érte, mert én basznám el! Kérlek Jungkook, csak maradj távol tőlem, ha nekem nem megy, legalább neked sikerüljön. - hallatszódott elkeseredetnek a monológja végén. És megint. Nem tudtam mit válaszoljak erre. Nem értettem semmit abból, ami Sugában játszódik le. Mármint a lényeget felfogtam, de nem érzem át. Mégis csak gyerek lennék ehhez? - Válaszolj már valamit, vagy esküszöm itt helyben megerőszakollak! - morogta fülembe. Teljesen megrogytak lábaim, Suga még időben kapott el. - Hé, nem gondoltam komolyan, nem kell megijedned. - Nem megijedtem. Ez teljesen más volt. Mintha egy pillanatra elvesztettem volna az eszem.
- Miért én? - kérdeztem halkan.
- Ez valami olyasmi, mint a szerelem első látásra. Nem tudom pontosan megmagyarázni. Amikor először megláttalak az volt rólad a véleményem, hogy milyen egy ártatlan kisgyerek és hogy a Big Hit képes összezárni őt hat ökörrel. Később ebből egyre több fura gondolatom lett, majd végül azon kaptam magam, hogy csak te jársz a fejembe. Mindenkivel kedves vagy, próbálsz annyit segíteni amennyit tudsz, néha gyerekesen bután viselkedsz, ami meg imádnivaló. - sorolta a jobbnál jobb jelzőket rólam én meg csak egyre vörösebbe borultam. - Most is... - pillantott rám. - Annyira édes vagy. Tudod mennyi önuralom kell ahhoz, hogy visszafogjam magam? Ha megérted kérlek menj ki. - gondolkodott. Lágyan ajkaimra kapott, de én képtelen voltam visszacsókolni, így bénán álltam egyhelyben. - Csak mert tudom, hogy nem lesz rá több lehetőségem. - suttogta ajkaimra. Gyomromban kellemes érzés lett úrrá hangjára. Lehunytam szemeim majd sóhajtottam.
- Oké. -vesztesen mentem ki a szobájából számat harapva. Undorodnom kellene nem? Úgy, magamtól meg Sugatól is. Nem tudom mi az ijesztőbb, az hogy nem tartom undorítónak vagy mozdulatlanul az ajtóhoz tapadva vártam volna a folytatást? Lementem a többiekhez a konyhába és csak némán ülve hallgattam őket. V kérdőn tekintett rám, mire csak elfordítottam a fejem.
- Hé. Jungkookie. Jó hamar végeztetek. - kuncogott.
- Nem lehet leszakadni a témáról? - szólaltam fel idegesen, mire mindenki engem kezdett nézni. - Mi van? - idegeskedtem.
- Eww, Suga ennyire nem érti a dolgát? - vihogott J-Hope, majd egy tasli birtokosa lett.
- Mihez nem értek? - vonta fel szemöldökét drámaian Suga.
- H-Hyung. - makogta.
- Hallgatlak. - kérte számon.
- Hát... - mutatott rám.
- Megbeszéltük a tegnap estét, hogy mindketten csak sokat ittunk? - ballagott a hűtőhöz, hogy kivegyen valami innivalót.
- Mégis meddig akarsz hazudni? - unta meg V a köntörfalazást.
- Miben? - kutatott pohárért.
- Mindenki tudja, mit érzel iránta, miért kell ennyire túlspilázni? - állt neki Sugával farkasszemezni.
- Hé. V, hagyjad. - figyelmeztettem.
- Neked jól van ez így? - nézett rám. Tekintetemet Sugára vezettem. Ideges volt, izomból szorította a poharat. Mit kellene válaszolnom? - Vagy, talán folytassuk azt, amit kettesben elkezdtünk? - helyezte kezeit combjaimra. A többieket mintha rakétából lőtték volna ki, úgy távoztak a konyhából. Még Hoseok is, ami rosszat jelent. V teljesen komoly most.
- Kim Taehyung!- rezzentem meg Suga éles hangjára.
- Gondolj bele Jungkookie, mennyi mindenre tudnálak megtanítani. Jobban, mint Suga. Sokkal, de sokkal... - hajolt fülemhez. Miért tudja mindenki, hogy ott túl érzékeny vagyok?  - jobban. - hagyta figyelmen kívül az idősebbet, akire felpillantva megijedtem.
- V, én nem akarom! - nyitotta széjelebb lábaim, hogy közéjük férkőzzön. És ekkora már Suga teljesen kész volt. Csak a pohár törését lehetett hallani, majd a Suga kezéből ömlő vér let látható. Habozás nélkül löktem távol V-t, és megragadva Suga ép kezét a fürdőbe rángattam. - Nem vagy normális. - morogtam, s a csap alá dugtam a kezét. Felszisszent. Fájt? Nekem jobban... Nem szólt hozzám. Rám se nézett. Kínos volt. Miután jól kimostam vízzel a kezét, előkerestem a fertőtlenítőt is, ami már nyögvenyelősebben ment, de végül bekötöztem. Míg én a polc tetejére próbáltam visszarakni a dobozt, Suga a kádnak dőlve mért végig. Hogy ezt honnan tudtam? Tekintete beleégett a hátamba.
- Soha többé ne csinálj ilyet! - fordultam vissza hozzá mérgesen. - És miért nem tudsz válaszolni? A nyelved is elvágtad? - háborogtam, mikor hirtelen magára húzott és úgy ölelt át. Sóhaja gondterhelt volt. Hagytam magam. Hagytam, hogy illata megnyugtasson és nyakába fúrtam az arcom. Gyengén, de éreztem, hogy megremegett. - Miért? - kérdeztem halkan.
- Mert nem érted, hogy mit érzek. - nézett félre. Morcosan fordítottam állánál fogva vissza. Egy kérdő tekintetet kaptam válaszul.
- Akkor mutasd meg! - mondtam határozottan.

SugaKook part 1

JungKook POV
A BTS éppen az új albumuk sikerét ünneplik, olyan előadók társasága mellett, mint a SISTAR, Girls Generation, Big Bang, Beast, 4minute és még sorolhatnánk tovább, hiszen aki tudott, mindenképp megjelent a nyár záró "after partyn", ami annyit tesz náluk, hogy kieresztik a fáradt gőzt, kikapcsolódnak... és lehet, hogy még egymásba is gabalyodnak. De vajon ezen a party-n, ki kibe gabalyodik?
- Hyung, most komolyan az év legnagyobb buliján nem hagyjátok, hogy igyak egy kicsit? - akadtam ki hyungjaimra.
- Jungkook, mi csak féltünk, mint szerető hyungjaid ez a kötelességünk. - karolt át Jimin.
- Nem érdekel a kötelességetek, szeretném én is jól érezni magam. - akadékoskodtam.
- Akkor meg... - fordultunk meg. - Mit szólsz mondjuk Borához, vagy mondjuk Hyolyn? Habár, ahogy elnézem Suga hyung kinézte magának. - ekkor már eléggé felkeltette az érdeklődésemet az említett nőszemély. Suga már kissé illumináltan közelített a lányok felé, de lássuk be, senki se volt már tiszta ezen a kicseszett bulin rajtam kívül.
- Hyung. Komolyan, had igyak. Szerintem észre fogom venni hol kell abbahagynom, ráadásul a szerető hyungjaim arra is tudnak akkor figyelni, hogy ne igyak túl sokat, igaz? - fordítottam ellene a fegyverét.
- Aish, túlságosan is szeretek jófej lenni ahhoz, hogy tovább nyaggassalak. Várj itt, hozok valami gyengét. - ültetett vissza V mellé, aki egészen kényelembe helyezte magát J-Hope ölében.
- Hyung, nem lehet, hogy kicsit közel vagy J-Hope hyunghoz? - tettem fel az ártatlan kérdést.
- Hmm? Ehhez te még fiatal vagy JungKookie, majd megérted. Én még szeretnék ennél is közelebb kerülni hozzá. - magyarázta már inkább az említett nyakába. Nos. Wáó. Eléggé kényelmetlen helyzetbe cseppentem, de már csak a hyungjaim ilyenek.
- Tessék. - nyújtotta elém az italt Jimin és helyet foglalt mellettem.
- Lehet ez nem lesz elég. - mutattam a párosunk felé.
- Hihetetlen, hogy nem egészen egy perc alatt meg lettél rontva. - sóhajtva kortyolt az italába.
- Nem vagyok gyerek. - forgattam a szemeim és én is inni kezdtem.
- Tudjuk, de akkor is vannak dolgok, amiket te még nem tapasztaltál. Olyan kis ártatlan arcod van, amit az öreg lányok is szeretnek csipkedni. Egyszerűen olyan érzése támad az embernek, hogy meg kell védenie. Főleg Suga meg Jin. Néha már ijesztőek, amikor rólad van szó. - nevetett fel.
- Suga hyung is? - csodálkoztam.
- Ja. Én is meglepődtem. Főleg, mikor leszidtalak, hogy elvetted a pólóm. Na én azután olyan fejmosást kaptam tőle, hogy a mai napig emlegetem. Over-protectiv az egyszer biztos. - húzta a száját.
- Hát, felém sose mutatta ki. Sőt olyan idegen, amikor velem kell beszélnie. - fenékig húztam le a poharat.
- Lehet nem gyerekként kellene kezelni téged már... - ismerte el Jimin az előző tettem. - Rendben. Ezért hozok még két kört. Addig figyelj rájuk, hogy ne nagyon essenek egymásnak. - kacsintott rám és eltűnt a tömegben.
- Mert közbe tudok avatkozni igen. - mormogtam magamnak és rájuk pillantottam, de a látvány még engem is sokkolt. V már J-Hope szájában volt, és nem úgy nézett ki, hogy egyhamar abbahagyják a dolgot. - Hyung, szerintem haza kellene vinni őket. - nyúltam is a következő pohárért. - hiába is, rákap az ember a minőségi italra.
- Nézz csak körbe. Szerinted érdekli az embereket? Ők se csinálnak mást. - kezdett Jimin keresni valamit a szemével.
- Jin hyung most ment ki a mosdóba... - sóhajtottam.
- Ugye nem baj, ha... - kezdett bele.
- Az egyik poharad marad, és megbocsátom. - ajánlottam.
- Már itt se vagyok. - ugrott fel a székből, majd miután újra megtalálta az egyensúlyát elindult az említett helyre. Szemeimmel NamJoon hyungot kezdtem keresni, akit meg is találtam a Beast-es srácok társaságában. A tömegen végig nézve, néhány kiéhezett hiéna észrevette, hogy egyedül vagyok, látványosan megindultak felém. Habár Sunny noona majdnem kitörte a bokáját, mire elértek ide, dehát... mindent a cél érdekében.
- Jungkook-ah; hogy érzed magad? - ült le az egyik oldalamra, a másikra meg Jessica, mögém pedig egy Taeyeon került.
- Én jól, de ti, szerintem már túl jól. - mosolyogtam rájuk.
- Ha egyszer ennyire imádnivaló vagy. - kuncogott Jessica.
- Noona, egy férfi nem szereti ha azt mondják rá, hogy imádnivaló. - ittam a poharamba.
- Jungkook-ah te még nem lehetsz férfi! Legyél az öcsikém! Az én imádnivaló és egyetlen öcsikém! Ígérem jobban fogok bánni veled, mint a srácok. - nyomta a karomnak melleit Sunny.
- Noona, részeg vagy. - próbáltam elhúzni a kezem.
- Ha annyira férfi vagy használd ki a helyzetet. - cukkolt most már Taeyeon is.
- Aish. Most komolyan, nincs jobb dolgotok? - nyúltam a következő pohárért. Hosszú lesz így az este. Túlságosan is. Miután megittam mindent, már nem is figyeltem miről magyaráznak a noona-k. Sokkal inkább a Hyolyn-Suga párost figyeltem, de egy idő után már azt se tudtam eldönteni melyiküket bámulom.
- Hé, Jungkookie-ah, figyelsz te ránk? - ráztak vissza a valóságba.
- Micsoda? - értetlenkedtem.
- Ha továbbra is így nézed Hyolyn-t, kifolyik az összes nyálad. Na, férfiacskám, menj és hódítsd meg. Vagy nem megy? Noona is szívesen elszórakoztat. - kuncogott.
- Kapok az alkalmon és bebizonyítom az igazam. - másztam ki közülük. - Csak figyeljetek. - vigyorogtam rájuk, de amikor elindultam már kezdtem érezni, hogy nem lesz olyan döccenő mentes az utam. Sőt. Annyira nem éreztem a talajt a lábam alatt, hogy mire odaértem Suga hyungnak kellett megtartania.
- JungKook? - kerekedtek ki a szemei. - Hiszen te részeg vagy. - ültetett le a helyére.
- Dehogy is, csak négy pohárral ittam. - mormogtam.
- Melyik vadbarom itatott le? - emelte fel a fejem államnál fogva, mivel a padlót stíröltem. Okkal. Amikor a tekintetünk összefonódott, valami megmozdult bennem. Nem, nem hányni akartam, éppenséggel a szívem kezdett el őrületes tempóban verni.
- J-Jimin. - makogtam.
- Most azonnal megkeresem és kitépem az összes haját. - indult volna meg, de kezénél fogva rántottam vissza. Mivel már benne is volt alkohol, hirtelen tettemtől nem találta az egyensúlyát, így arcunkat pár centi választotta el egymástól. Lehelletét már ajkamon éreztem, míg én levegőt venni alig mertem, csak szemeibe bámultam. Lehellete egyre jobban perzselte az ajkaimat, de ezt nem csak beképzeltem. Suga centinként csökkentette a távot közöttünk, de még mielőtt megcsókolt volna, mintha villám hasított volna belé húzódott el, amit egy nyűgös sóhajjal díjaztam. Egyáltalán nem vagyok elégedett a tettével. Azt akarom, hogy megcsókoljon. Rohadtul. Gondolkodás nélkül rántottam vissza nyakkendőjével ajkaimra. Lágyan csókoltam az ajkaira. Nem ellenkezet. Sőt, amikor felfogta, hogy mégis mi történik alsó ajkamba harapva kért azonnali engedélyt a csók mélyítésére. Engedély? Mintha lenne beleszólásom. Nyelve már rég az enyémet kényezteti, miközben kezeivel a combjaimra vándorol és lassan simogatni kezdi azokat. A háttérből női sikolyokat hallok, amiknek sejtem az okát, de cseppet sem érdekel, hogy ezt nem éppen Sugával kellene csinálnom, hanem Hyolynnal, aki mellesleg már rég felszívódott mellőlünk. Minden, amire most gondolni tudok az Suga. Kezeimmel hamar nyaka köré fonom magam, ezzel is jobban ajkaimra préselve őt. Viszont neki ennyi nem elég. Akaratosan húz fel a székből, s közben elszakad a számtól, amit egy csalódott nyögéssel jelzek, hogy nem tetszik. Mindketten levegőért kapkodunk, de amíg ő itt van én szarok a levegőre.
- Jungkook. - suttogta érzékien az ajkaim előtt, miközben vezetni kezdett és államhoz kapott.
- Mi az? - kérdeztem.
- Tudatában vagy annak, amit csinálunk? - döntött a falnak, és türelmetlenül várt a válaszomra.
- A mai nap folyamán vagy századszorra közlöm: Nem vagyok gyerek. - kaptam ajkaira, megelőzve a fölösleges dumát. - H-hyung... - nyögtem fel, ahogy a nyakamat kezdte kényeztetni. Testem csak úgy lángolt főleg ott, ahol megérintett. Többet akartam. Lehetőleg azonnal. Kezeimmel gyorsan megtaláltam ingje alját, aminek a betűrt részét ki is húztam a nadrágjából, s az alá csúsztatva kezem kezdtem simogatni oldalát.
- Kookie, hol jár a kezed? - suttogta fülembe érzékien.
- Még nem a legjobb helyen. - haraptam ajkamra, hogy visszafolytsam a sóhajom. Csupán attól, hogy a fülembe susmog beindulok. Na nem mintha nem lennék így is eléggé feltűzelve. Mit tesz velem ez az ember? Vagy inkább, mit tesz velünk az alkohol?
- Mindig is ennyire szemtelen voltál? - nyalt végig nyakamon.
- Ki tudja. - nyögtem fel.
- Édes hangod van. Annyira szeretném alattam tovább hallgatni. - tért vissza fülemhez, a térdeim pedig itt adták meg magukat végleg. Suga a csípőmnél fogva tartott meg karjaival.
- Mire vársz akkor? - babráltam nyakkendőjével.
- Ez nem így működik. - puszilta meg a számat. - Hazaviszlek. Megkeresem NamJoont. Jimint meg majd holnap elrendezem, amiért inni hagyott. - lökte el magát a faltól és elindult a tömegben. Ennyi? Most Suga komolyan nemet mondott rám. Gyors léptekkel akartam megindulni, hogy megkeressem ezt az ökröt és kioktassam, de mikor nekimentem már kevésbé volt ekkora a szám.
- Suga? - néztem fel rá.
- Gyere, fogjunk egy taxit. - ragadta meg a kezem, hogy kivezessen a tömegen.
- Hyung...~, csak miért nem folytatjuk azt, amit elkezdtünk? - nyüszítettem.
- Mert csak a piától mentem bele a dologba, egyébként nem akartam semmit se csinálni. - rántotta meg a vállát.
- Aki nem élvezi, az nem úgy csókol! - kötekedtem.
- Nem mondtam, hogy nem élveztem JungKoo... - harapta el a mondat végét, felesleges lett volna folytatni.
- Lebuktál. - kuncogtam.
- Csak félrebeszélek, de te sokkal inkább. - értünk ki a friss levegőre.
- Miért inkább lennél Hyolynnal? - húzogattam szemöldököm megállás nélkül, miközben Suga képébe bámultam.
- Aha. - válaszolta nemes egyszerűséggel, amire csak elfintorodtam.
- Mibe jobb ő, mint én? Tudod mit! El se kezd taglalni nem érdekel. - löktem egyet Sugán, mire én átbukdácsoltam a lábamon és seggre estem. - Au... - próbágattam felkelni, de csak úgy forgott a föld, így valahogy mindig visszakerültem. - Suga, arról volt szó, hogy taxit fogsz nem hajót. - szédelegtem jobbra-balra.
- És én még azt hittem, hogy a friss levegő jót tesz. - sóhajtott, majd megpróbált felhúzni, de ezzel csak azt érte el, hogy őt magamra húztam és úgy estünk vissza a földre. - Négy pohár mi? - forgatta a szemeit. Lehellete felmelegítette az arcom, amit már kicsípett az éjjeli hideg. - Mint egy nagyra nőtt csecsemő. - sóhajtott újból, majd talpra állított mindkettőnket.
- Nem tudsz valami kedveset is mondani rólam? - néztem rá szúrósan.
- Pillanatnyilag nem. - húzott magához, majd rám terítette a pulcsiját. - Ha fázol inkább szólj. A vacogásoddal még a holtakat is felkelted. - mosolygott rám.
- De így meg te... - vágott közbe.
- Nem baj. Te ne fázz meg. - kócolta össze a hajam. Gondolkodtam egy kicsit. Már amennyit a pia meg az agysejtjeim összesége engedett és átöleltem Sugat, miközben a nyakába fúrtam az arcom.
- Hé, Jungkook... - ficánkolt.
- Csak felmelegítelek. - motyogtam nyakába.
- Így is eléggé, hagyjuk. - karolta át derekam.
- Így is eléggé, mi? - kuncogtam.
- Fogd be. - korholt le.
- Valld be, hogy te is szeretnéd. - szuszogtam.
- Nem akarsz leszállni a témáról? - mozgolódtunk.
- Nem. - vágta rá egyből. - Gyorsabban ver a szíved. - hajoltam füléhez.
- És? - kérdezte kurtán.
- Érdekellek. - haraptam fülére, amitől megremegett.

Suga POV

Érintése kurvára de váratlanul ért. Egész testemmel megremegtem. Na, ezt tényleg nem leszek képes letagadni. Jungkook részegen teljesen kifordul magából, és kanos lesz. Hát, ezt jó tudni. Bár jobb előbb, mint utóbb. Elmélkedésemből apró csókok rántanak vissza. Állj. JungKook most az út kellős közepén a nyakamat csókolgatja? - Hé. - rántottam el magamtól. - Még meglátnak. - húztam visszább.
- Komolyan? - most rajta volt a sor, hogy a szemeit forgassa.
- Itt a taxi. - mutattam a távoli fényszórókra. - Be kell üljek melléd? - kérdeztem aggódva. A fényben elég sápadt volt az arca.
- Aha. - indult volna meg egyedül, de nem engedtem neki. Beültettem, majd beültem én is és megadtam a címet a sofőrnek. Ráadásul még elnézést is kértem az esetleges furcsaságok miatt, ugyanis én most Jungkookból bármit kinézek. És... nem tévedtem. Percek alatt csatolta ki a biztonsági övét és kényelmesen az ölembe helyezte magát és a világ legtüzesebb tekintetével pillantgatott rám. De most halál komolyan. Honnan szedte ezt a nézését? Megőrjít, és azzal egyáltalán nem segít ha az ölemben van.
- Suga~. - nyöszörögte.
- Hm? - dugtam össze az orrunkat. Oké, le kell állnom most. Egy néma másodpercig bújt az arcomba, majd megszólalt, amitől teljesen levert a víz.
- Akarlak. - talált utat újra fülemhez és abba szuszogott tovább.
- Megerőszakolni nem akarsz esetleg a taxiban? - nevettem fel hisztérikusan. Jungkook ne csináld ezt velem, könyörgöm mindenre, ami szent.
- És te engem? - csókolt a fülem mögé, mire nekem be kellett harapnom a számat nehogy felnyögjek a tettétől, meg amit mondott. Hogy én megerőszakoljam JungKookot? Nem nagyon ellenkezne nem hívnám erőszaknak, de a válaszom attól még igen. Rohadtul. - Nem kaptam még választ... - szívta meg a nyakamat, amire megugrottam.
- J-Jung... - jobbnak láttam befejezni a beszédet, inkább behunytam a szemeim és eldöntöttem oldalra a fejem, hogy jobban hozzáférjen a nyakamhoz. Nem volt több erőm ellenkezni, a kis szemét még a csípőjét is bevetette.
- Végre. - lehellte ajkaim elé és erősebben préselte magát hozzám. Jézusom. Honnan tanul ez a gyerek ilyeneket?
- Mindjárt ki kell szállnunk... - csúsztatta kezét kettőnk közé, az agyam pedig rákká főtt. - de... lehet, hogy érdekesebbé tehetnénk az utolsó perceket. - csókoltam meg puha ajkát.
- Mivel? - csillantak fel a szemei.
- Ha egy hangot sem adsz ki, ígérem folytathatjuk a dormban. - haraptam meg arcát játékosan.
- Rendben. - sóhajtotta. Elengedtem egy sejtelmes vigyort, majd combjait kezdtem el ráérősen cirógatni, ugyanis ő már tényleg a határait súrolta és minden érintésemre intenzíven reagált. Sajnálom JungKookie de ellenem semmi esélyed nyerni. Ráérősen csókoltam a puha ajkait egy darabig, majd pólóját félrehúzva kulcscsontját. Megremegett. Felnéztem rá, de a lehető legerősebben harapta a száját. Be kellett keményítenem, most már más értelemben is.  Kezemet combjára vezettem, de még mielőtt tovább vittem volna megálltam. Két dolog történhet. Az egyik opció az, hogy felnyög és én nyertem, vagy pedig továbbra is a száját harapdálja, így kiserken belőle a vér. Ezt pedig nem szeretném.
- Nyertél. - mosolyogtam ábrázatán.
- Ennyi? - szuszogta.
- Miért mire számítottál? - csodálkoztam.
- Mondjuk erre. - markolt határozottan férfiasságomra. Hirtelen kellett hátrakapnom a fejem, amivel csak azt értem el, hogy bevágtam az ablaküvegbe. A gyönyörtől és a fájdalomtól felnyögve Jungkook serényen folytatta tevékenységét. Lassan mégis biztos mozdulatokkal dörzsölte tagomat, amitől már kezdtem teljesen elveszteni az eszem.
- Nem rossz húzás az egyszer biztos. - markoltam mindkét kezemmel fenekére. - Felkészültél a következményekre? - kapcsoltam ki az övem villám gyorsan, majd eldöntöttem a hátsó ülésen. Kaptam egy furcsa pillantást a sofőrtől, de már nem érdekelt. Egyedül Jungkook lénye érdekelt. Semmi más a világon nem tudott most megmozgatni. Kipirult ajkaival szedte a levegőt, miközben zavartan nézett oldalra. - Hm? Alattam már nincs olyan nagy szád Golden Maknae? - haraptam rá a nyelvemre, hogy tűrtőztessem magam.
- Legyen? - vigyorgott rám ravaszul. Ismertem ezt a nézést. Teljesen mindegy hogy válaszolok, már vesztettem. Megint. Az autó fékez, így mindketten megütjük magunkat kicsit.
- Megjöttünk. - zavart meg minket a sofőr.
- Hála a jó égnek. - mormogtam magamnak. Még a józan eszem is visszatért. - Gyere Kookie. - húztam fel, majd kiszálltunk a kocsiból. Én az ablakon még gyorsan beadtam a pénzt, és mikor fordultam volna már vissza Jungkookhoz csak egy placcsanást hallottam. Majd az azt kísérő köhögést. És megint egy placcsanás. A fejemet rázva fordultam meg. Szegény. Arra nem számított, hogy kihányja ha elsőre ennyit iszik? Óvatosan mögé léptem és a hátát simogattam. Nem szóltam hozzá. Tudom, hogy kiakadna ha megtenném. Végülis jobb itt kint, mintha a dormban kellene takarítani. - Menjünk be nagyfiú. - sajnos az iróniát sehogy se tudtam lehagyni a hanglejtésemből. Erre meg is torpant, de inkább úgy döntött, hogy nem áll le velem veszekedni csak követett egészen a kanapéig. Ott leült, és üres tekintettel pillantott fel rám. - Mi az? - álltam tekintetét.
- Még te kérdezed? Úgy volt, hogy nyertem. - állt neki hisztizni.
- Jungkook, az előbb hánytál, nem hiszem, hogy jó ötlet lenne most akármit is csinálni. - sóhajtottam.
- Vagy csak nem akarsz! - állt fel kissé szédülten a kanapéról.
- Egész éjszaka ezt próbálom elmagyarázni, hogy NEM ismétlem NEM akarok semmit. De rám másztál, és van olyan határ, amit nem érdemes feszegetni, még akkor sem... mert jót akarok neked. - mormoltam idegesen. Kezdett felhúzni.
- Jót akarsz? Akkor csak dugj meg az isten szerelmére! - fakadt ki ő is.
- Egy olcsó ribancot akarsz eljátszani alattam, vagy mi... - képtelen voltam befejezni a mondatot mivel egy pofon csattant az arcomon. Dühös lettem. De tényleg. Nagyon. Már emeltem volna a kezem rá, mikor szemeimbe néztem és nem tudtam megmozdulni.
- Miért baj az, ha akarlak? Miért baj az, hogy kimutatom, hogy milyen vagyok valójában? Csak miért? - szipogott és könnyei is megeredtek. Komolyan képes lettem volna megütni pillanatnyi dühkitörésembe, mikor még én ócsáróltam? Teljesen elment az eszem.
- Kookie, én... - nem tudtam mit mondhatnék neki.
- Ne. - motyogta.
- Hm? - léptem közelebb, hogy értsem is.
- Utállak Min Yoongi! - nézett rám dühösen, majd odébblökve elszédelgett. Ekkor csak egyetlen egy dologgal tudtam foglalkozni. A szemeivel. Soha senkire nem nézett még így, miért pont nekem kellett kiérdemelnem? Na, nem mintha a többit csinálta volna, mással, de akkor is... miért kell ennyire lúzernek lennem?

Gonosz vagyok, na és akkor mi van? :P