SugaKook part 2

JungKook POV

Fogalmam sem volt arról, hogy mi történt az este, azt se tudtam, hogy kerültem haza vagy, hogy kivel voltam. Minden ami megmaradt az előző éjszakából az a másnaposság. Nyöszörögve forgolódtam az ágyamon, hogy jó pózt találjak a visszaalváshoz, de sehogy sem sikerült. Felemeltem a fejem a párnák közül, de a szobatársam nem volt itt. Apropó, Jimin hyung a szobatársam. Végre sikerült megtörnöm és tegnap... Gondolatmenetemre azonnal kipattantak a szemeim, és akármennyire is nyilalt a fejembe a fájdalom azonnal megeredtem a nappaliba, ahol néma csönd uralkodott, de mindenki ott volt rajtam kívül.
- Jin hyung! NamJoon hyung! - préseltem ki magamból neveiket miközben levegőért kapkodtam. Amint letisztázódott előttem a kép, rá kellett jönnöm, hogy a mai fejmosást nem ők adják. Ugyanolyan megszeppenten állnak a szoba másik sarkába, mint én az ajtónál. Jimin a földön térdelve próbálja elkerülni Suga tekintetét. V és J-Hope meg a fotelból figyeli az eseményeket halál nyugodtan.
- Su... - kezdtem volna bele, de Jimin intett a kezével, hogy ebből most maradjak ki. Én tényleg próbálkoztam. De tényleg. - Hyung, nem az ő hibája. Nagyon akaratos voltam és, amikor elment Jinért én... - rántottam felsőjén, hogy felém forduljon a borús hangulatú Yoongi, akinek egy kéz lenyomat maradt az arcán.  - Szóval. Szép estéd volt Hyolynnal. - haraptam ajkamra, hogy ne röhögjem el magam. Kijelentésemre mindenki kerek szemekkel nézett rám lélegzet visszafolytva. - Valami rosszat mondtam? - néztem Jinre, aki inkább a függönyt igazgatta.
- Nem emlékszel semmire? Suga elég részletesen taglalta le a dolgokat nekünk az előbb. - szólalt meg V.
- Mire? - értetlenkedtem. - Azt se tudom mi történt, miután elértem Suga hyungot meg Hyolyn noonat a bulin. Gondolom beégettem magam, aztán hazajöttünk. - vontam vállat.
- Komolyan azt hiszed, hogy részegen ilyen egyszerűek a dolgok? - nevetett J-Hope. - Szerintem jó estéd volt. - kacsintott rám.
- Mire kellene emlékeznem? - sandítottam vissza most már aggódva Sugára. Közelebb lépett hozzám, már egészen a magánszférámig tolakodott és csak a szemeimbe bámult. Mintha keresett volna valamit. Én nem tudtam sokáig szemezni vele, így automatikusan ajkait kezdtem nézni. Automatikusan? Zavartan löktem rajta egyet, majd még mindig kérdőn tekintettem rá.
- Ne hagyjd, hogy hülyére vegyenek, úgy történt minden, ahogy mondtad. - túrt hajamba. Ez nem szimplán egy "kócoljuk össze a legfiatalabbat, mert miért ne" hadművelet volt. Neeem. Távolról sem. Ebbe volt valami, valami más.
- Biztos? - hangom távolinak tűnt. Hova lett?
- Tuti. - harapott nyelvére. - Viszont, akkor se hunyhatunk szemet afelett, hogy Jimin hagyta, hogy leidd magad, mert a gatyája nem bírt magával. - nézett az említettre szúrósan.
- Mert bírt akárki is vele aznap? - duzzogva ültem le Jimin mellé. - Ne bántsd! Mondtam, hogy az én hülyeségem volt. - bújtam Jiminhez, mire Suga látványosan megfeszült. Ennyire haragudna?
- Csinálj, amit akarsz... - forgatta meg a szemeit, s eltűnt a nappaliból. Nagyot sóhajtva konstalláltam, hogy megúsztuk, bár lelkiismeret furdalásom volt.
- Ennyire rosszat tettem? - néztem NamJoonra.
- Inkább meglepőt.  - vigyorgott V, és belemászva J-hope ölébe kihajolt hozzám. - Akarod tudni? - harapta be ajkát. Félve bólintottam. Fülemhez hajolva letaglalta a történteket. Minden egyes újabb szótól csak melegem lett. Én, tényleg ezeket csináltam? Mármint senkim nem volt még, egy óvodai incidensen kívül, és nem gondoltam volna, hogy a pasikhoz vonzódom, konkrétabban Sugára. Én megcsókoltam egy pasit. Sőt mi több, taperoltam és azt kértem, hogy dugjon meg. Körbenéztem. Mindenki aggódva nézett rám.
- Jól vagyok. Tényleg. - erőltettem egy mosolyt. - De, most inkább felmegyek a szobánkba... - álltam fel, s kikerülve az éppen érkező Sugát, bezárkóztam és a takaróm alá ástam el magam. Hogy tehettem ezt? Biztos utál. Jézusom. Csak nem akarok senkinek a szeme elé kerülni. Ez annyira gáz. Halk kopogás az ajtón. Nem válaszolok, így az illető hangosabban kopog. Még mindig nem vagyok hajlandó válaszolni, így hang is társul a kopogáshoz.
- Jungkook, csak én vagyok V, nyisd ki. - kérlelt. Nagyot sóhajtottam, majd kínlódva kinyitottam az ajtót. - Köszi. - mosolygott rám. - Tudom, hogy szeretnél beszélni róla...jobban. - magyarázta.
- Miről? - értetlenkedtem.
- Hát arról, hogy milyen egy fiúval lenni, meg egyébként... - kezdte kínosnak érezni a beszélgetést.
- Nem V, tévedsz. Nem akarok beszélni róla. Részeg voltam, ennyi. Hiba volt az egész. - kiabáltam vele idegesen.
- Hiba? - dermedtem le a halk hang hallatán. Nem akartam látni a hang tulajdonosát, de már agyban rég beazonosítottam.
- Suga, én... - miért akarok mentegetőzni?
- Jungkook, te? Pont azért jöttem, hogy megmondjam, hogy nekem semmit nem jelentett ez az egész csak egy gyerek épp kíváncsi volt a dolgokra. - vont vállat majd lelépett. Hazudott. Kurvára hazudott. Miközben engem nézett, láttam a szemeiben a csalódottságot. Könnyes szemekkel fixíroztam V-t.
- Hyung, én tényleg... nem... akartam... vagyis. - kétségbeesetten makogtam neki, de ő csak csendben átölelt.
- Akarsz beszélgetni? - terelgetett be a szobába, becsukva maga mögött az ajtót.
- Nem tudom miről... - ültünk le az ágyra.
- Kedveled Yoongit? - nézett rám komolyan.
- Persze. - vágtam rá egyből. - Mármint, ugyanúgy, mint titeket... - magyaráztam.
- Nem, Kookie, nem így értettem.  - sóhajtott.
- Én is tudom... - hajtottam le a fejem.
- Akkor? - puhatolózott.
- Én... nem tudom. Tényleg. Hyung. Én lennék a legboldogabb ha tud-... - borított el az ágyon és hirtelen felém magasodott. - Most komolyan játszani akarsz? - morogtam.
- Semmi reakció? - döntötte oldalra a fejét.
- Mire? - vontam fel szemöldököm.
- Rám. - adta az egyszerű választ.
- Miért kellene? - mocorogtam alatta. - Szállj le rólam egyébként is...
- Mert dögös vagyok. - vigyorgott, majd lehajolt arcomhoz.
- M-Mit akarsz? Szállj le vagy behúzok neked egyet! - fenyegetőztem.
- Ugyan már Kookie. Ha Suga lenne feletted már rég nem zavartatnád magad. - hajolt fülemhez, és ahogy szavait suttogta megremegtem. - Nem lenne sokkal jobb? Ahogy finoman elkezdené ringatni csípőjét. Valahogy így. - tette is meg, mire elnyíltak ajkaim. - Tetszene ha Suga csinálná mi? És tudod mi a legjobb az egészben? Hogy a folytatás sokkal jobb. - harapott fülemre, mire felnyögtem. Arcom teljesen lángbaborult, mindenhova néztem csak Taehyungre nem. - A tested már döntött helyetted is. Tudom, hogy nehéz felfogni most a dolgokat, de mindkettőtök helyzetét megkönnyítenéd. Suga... makacs. - dőlt le mellém.
- Mire gondolsz? - szemkontaktust az előző után még mindig nem voltam hajlandó teremteni vele.
- Ha ránézel mit látsz? - kérdezte.
- Fájdalmat. Mintha mindig valami világ fájdalma lenne. - motyogtam.
- Ez a "világfájdalma" miattad van. - a szavakra azonnal felültem és ijedten néztem V-re. Mit csináltam?
- Nem rosszként kell rá gondolni. Csak szeret, ő meg túlkomplikálja. - von vállat.
- Szeret? - csaptam a számra, mikor rájöttem, hogy hangosabb voltam a kelleténél.
- Mindketten annyira lassú felfogásúak vagytok. - forgatta a szemeit. - Elmondom még egyszer. Suga szeret téged, de egyszerre akar lenni a szerelmed és az oltalmazó anyád-apád. - sóhajtott. - Két hónappal ezelőtt, amikor ugye csaptunk egy kisebb összejövetelt pár ismerőssel, viszont te hamar leléptél Suga mindenről kitálalt. Hiába is, részegen mindketten igazat mondotok legalább. Őt nem értem meg. Neked furcsa, hogy a saját nemed iránt vonzódsz, de én vagyok rá a példa, hogy semmi baj nincs ezzel. Én egyébként is a magam módján furcsa vagyok. - nevette el magát. - Na de. Mit fogsz most csinálni? - érdeklődött.
- Mivel? - vágtam rá.
- Veletek. - mosolygott.
- Kellene csinálnom bármit is? Nekem ez nem megy, ráadásul nem láttad Suga szemeit. - húztam fel a térdeim.
- Ki tudná visszautasítani azt, akit szívből szeret Kookie? Hmm? - hümmögött.
- De... - próbáltam kifogásokat gyártani, sikertelenül.
- Nincsen de. Vagy te mész át hozzá, vagy én hívom ide. Van egy perced dönteni. - várt. - SUG-. - csaptam a szájára.
- B-bocsi. - néztem rá bocsánatkérően. - Majd én... - motyogtam.- Most? - bólintott. - De. - ... - Megyek. - álltam fel kelletlenül az ágyról. Nem akarom. Mi van, ha csak szivatnak? Mármint... engem Suga szeretne? Lehetetlen.
- Menj már. - lökött meg lábával előrefele. - Még az ajtón se léptél ki.
- Jó, de álljál ott velem! - ragadtam meg a kezét.
- Ja, persze még azt is végig nézem, ahogy éppen dugtok nem? - vágott hülye fejet, én meg csak hápogni tudtam a kérdésre.
- Hyung én ezt mégsem akarom! - indultam volna meg a nappaliba, hogy megmeneküljek, de Suga ajtaja ekkor nyílt ki.
- Mi ez a hangzavar? - sandított rám, én meg azonnal elfordultam.
- Beszélni akar veled. -vette át a szót V.
- Nem is. - motyogtam.
- Hm?
- Mindegy... - haraptam be a szám.
- Az istenért csak oldjátok már meg az idióta szerelmi civódásotokat. - lökött neki Sugának Taehyung, amivel ő a földre esett én meg rá. Bevágta mögöttünk az ajtót, így végleg ketten maradtunk. Felszisszenve tápászkodtam fel kicsit.
- Jól vagy? - kérdeztem.
- Voltam már jobban is... - sóhajtott.
- Ha zavarok elmehetek. - vörösödtem el kisebb fáziskéséssel kijelentésemre.
- Jungkook? - csengett hangja fejemben.
- Nem! Nem gondolok semmi piszkos dologra! - mondtam hirtelen. - Aishh... - szálltam le róla végre és idegesen bámultam a földet. Bárcsak megnyílna alattam!
-Jungkook, te most? - ült fel és éreztem, hogy tekintetével lyukat éget rám.
- Csak hagyjál. Megyek megkeresem V hyungot, hogy kicsit elbeszélgessek vele. - álltam fel zavartan, de mikor az ajtóhoz értem erős kezek fordítottak meg, vágtak neki a falapnak s ugyanakor martak ajkaimra. Ki akartam tépni a kezem szorításából, de nem sikerült. Jobban préselődött hozzám, pedig már levegőnk is alig volt. Mikor végre leszállt ajkaimról, azt hittem lesz erőm megszólalni, ám helyette egy hangos nyögés szökött ki torkomból, mivel nyakamat kezdte ostromolni. - S-Suga ne... - mocorogtam.
- Csakhogy letisztázzuk, számomra nem volt hiba, ami tegnap történt. De, nem lehetünk együtt. - sóhajtott idegesen szám előtt.
- Én... - akartam mondani, hogy nem tudom mit gondoljak az egészről de közbeszólt.
- Én tényleg kicseszettül próbálkozok távol maradni tőled. Érted? Nem feltűnően, de próbálok. Viszont ha még egy ilyen dolog előfordul, hogy te lerészegedsz, és indokolatlanul rám mászol nem foglak elengedni. És tudod mi a legrosszabb? Hogy utána nem érdekelne, hogy utálnál. Testileg nekem jobb lenne, de lelkileg? Kész roncs lennék, és az a baj, hogy nem hibáztathatnálak érte, mert én basznám el! Kérlek Jungkook, csak maradj távol tőlem, ha nekem nem megy, legalább neked sikerüljön. - hallatszódott elkeseredetnek a monológja végén. És megint. Nem tudtam mit válaszoljak erre. Nem értettem semmit abból, ami Sugában játszódik le. Mármint a lényeget felfogtam, de nem érzem át. Mégis csak gyerek lennék ehhez? - Válaszolj már valamit, vagy esküszöm itt helyben megerőszakollak! - morogta fülembe. Teljesen megrogytak lábaim, Suga még időben kapott el. - Hé, nem gondoltam komolyan, nem kell megijedned. - Nem megijedtem. Ez teljesen más volt. Mintha egy pillanatra elvesztettem volna az eszem.
- Miért én? - kérdeztem halkan.
- Ez valami olyasmi, mint a szerelem első látásra. Nem tudom pontosan megmagyarázni. Amikor először megláttalak az volt rólad a véleményem, hogy milyen egy ártatlan kisgyerek és hogy a Big Hit képes összezárni őt hat ökörrel. Később ebből egyre több fura gondolatom lett, majd végül azon kaptam magam, hogy csak te jársz a fejembe. Mindenkivel kedves vagy, próbálsz annyit segíteni amennyit tudsz, néha gyerekesen bután viselkedsz, ami meg imádnivaló. - sorolta a jobbnál jobb jelzőket rólam én meg csak egyre vörösebbe borultam. - Most is... - pillantott rám. - Annyira édes vagy. Tudod mennyi önuralom kell ahhoz, hogy visszafogjam magam? Ha megérted kérlek menj ki. - gondolkodott. Lágyan ajkaimra kapott, de én képtelen voltam visszacsókolni, így bénán álltam egyhelyben. - Csak mert tudom, hogy nem lesz rá több lehetőségem. - suttogta ajkaimra. Gyomromban kellemes érzés lett úrrá hangjára. Lehunytam szemeim majd sóhajtottam.
- Oké. -vesztesen mentem ki a szobájából számat harapva. Undorodnom kellene nem? Úgy, magamtól meg Sugatól is. Nem tudom mi az ijesztőbb, az hogy nem tartom undorítónak vagy mozdulatlanul az ajtóhoz tapadva vártam volna a folytatást? Lementem a többiekhez a konyhába és csak némán ülve hallgattam őket. V kérdőn tekintett rám, mire csak elfordítottam a fejem.
- Hé. Jungkookie. Jó hamar végeztetek. - kuncogott.
- Nem lehet leszakadni a témáról? - szólaltam fel idegesen, mire mindenki engem kezdett nézni. - Mi van? - idegeskedtem.
- Eww, Suga ennyire nem érti a dolgát? - vihogott J-Hope, majd egy tasli birtokosa lett.
- Mihez nem értek? - vonta fel szemöldökét drámaian Suga.
- H-Hyung. - makogta.
- Hallgatlak. - kérte számon.
- Hát... - mutatott rám.
- Megbeszéltük a tegnap estét, hogy mindketten csak sokat ittunk? - ballagott a hűtőhöz, hogy kivegyen valami innivalót.
- Mégis meddig akarsz hazudni? - unta meg V a köntörfalazást.
- Miben? - kutatott pohárért.
- Mindenki tudja, mit érzel iránta, miért kell ennyire túlspilázni? - állt neki Sugával farkasszemezni.
- Hé. V, hagyjad. - figyelmeztettem.
- Neked jól van ez így? - nézett rám. Tekintetemet Sugára vezettem. Ideges volt, izomból szorította a poharat. Mit kellene válaszolnom? - Vagy, talán folytassuk azt, amit kettesben elkezdtünk? - helyezte kezeit combjaimra. A többieket mintha rakétából lőtték volna ki, úgy távoztak a konyhából. Még Hoseok is, ami rosszat jelent. V teljesen komoly most.
- Kim Taehyung!- rezzentem meg Suga éles hangjára.
- Gondolj bele Jungkookie, mennyi mindenre tudnálak megtanítani. Jobban, mint Suga. Sokkal, de sokkal... - hajolt fülemhez. Miért tudja mindenki, hogy ott túl érzékeny vagyok?  - jobban. - hagyta figyelmen kívül az idősebbet, akire felpillantva megijedtem.
- V, én nem akarom! - nyitotta széjelebb lábaim, hogy közéjük férkőzzön. És ekkora már Suga teljesen kész volt. Csak a pohár törését lehetett hallani, majd a Suga kezéből ömlő vér let látható. Habozás nélkül löktem távol V-t, és megragadva Suga ép kezét a fürdőbe rángattam. - Nem vagy normális. - morogtam, s a csap alá dugtam a kezét. Felszisszent. Fájt? Nekem jobban... Nem szólt hozzám. Rám se nézett. Kínos volt. Miután jól kimostam vízzel a kezét, előkerestem a fertőtlenítőt is, ami már nyögvenyelősebben ment, de végül bekötöztem. Míg én a polc tetejére próbáltam visszarakni a dobozt, Suga a kádnak dőlve mért végig. Hogy ezt honnan tudtam? Tekintete beleégett a hátamba.
- Soha többé ne csinálj ilyet! - fordultam vissza hozzá mérgesen. - És miért nem tudsz válaszolni? A nyelved is elvágtad? - háborogtam, mikor hirtelen magára húzott és úgy ölelt át. Sóhaja gondterhelt volt. Hagytam magam. Hagytam, hogy illata megnyugtasson és nyakába fúrtam az arcom. Gyengén, de éreztem, hogy megremegett. - Miért? - kérdeztem halkan.
- Mert nem érted, hogy mit érzek. - nézett félre. Morcosan fordítottam állánál fogva vissza. Egy kérdő tekintetet kaptam válaszul.
- Akkor mutasd meg! - mondtam határozottan.