Trouble Maker Jonghyun x Key OneShot

JongHyun POV

- És tessék a díva megint itt, a nyámnyila bandájával! – löktem neki a falnak a vezért.
- Valami problémád van? A bűzölgő szád elvonta a figyelmem. – flegmázott.
- Az idegeimen táncolsz díva… - morogtam fülébe, amire megremegett.
- Én dehogy! – vágta rá kisebb hatásszünet után. – Minden, ami hozzád kapcsolódik az undorító! – villogtatta fogait.
- Az lehet, de nekem van bandám. Neked maximum méhkirálynő kíséreted, hogyha letörik a körmöd az utcán valaki begyűjtse azt. Utálom az ilyen olcsó embereket, legszívesebben eltüntetném őket a Földről. – szűrtem fogaim közül, majd otthagytam a sokkos szőkeséget.

Egy hét telt el az utolsó találkozásunk óta, és azóta nyomát se láttam annak a nyomasztó csordának. Végre nem rontják a levegőt az én területemen. Bizony. Kim Kibum, az én ellenségem. Vagyis nem tudom miért kellene annak lennie. Semmit nem ártott nekem, maximum annyit, hogy a ribancos külseje miatt, nem egyszer gondoltam érdekesen furcsa dolgokra. ÉS már megint ezen jár az eszem. Mégis mi a francot csinált velem az a srác? Amikor a falhoz szorítottam is, annyira furcsa volt. Gondolataimból, az egyik csapattagom zökkentett ki, közölve a hírt, hogy Key és a bandája a kocsmában balhéznak, és nagyon hátrányban vannak. Mivel a kocsma még az én területem, ezért muszáj odamennem, na meg talán azért, mert meg akarom védeni őt…
Mikor beértünk, azaz érdekes látvány fogadott, hogy az én embereim verik Keyt, és az ő embereit. Simán a tömeg közepére verekedem magam, leszarva, hogy ki-kinek a borja, csak ütöttem azt, akit értem, míg végül oda nem értem a főkolomposhoz.
- Mindig is tudtam, hogy egyszer fellázadsz ellenem, Minho. – húztam be neki.
- Akkor miért lepődsz meg? – vigyorog, majd egy pillanat alatt kigáncsol és a földön kötök ki, mire vagy hárman lefognak. Minho kihasználva a lehetőséget és az értetlen Keyt, könnyen mögé lopódzik és a hajánál fogva, kést szorít a torkához. Nem kicsit ledöbbenek, de még Key, hogy megfagyott, mikor rájött, hogy most mi történik vele.
- Ha tönkremegy a hajam, esküszöm, úgy elverlek, anyád se ismer rád! – ficánkolt, mire csak intett és szépen gyomorszájba rúgtak, erre Key mindenféle tevékenységet abbahagyott.
- A helyedben kussolnék cica… - suttogta fülébe, amire csak egyből felment bennem a pumpa, de túl erősen fogtak, nem tudtam mozdulni.
- A-azt hiszed, hogyha őt vered engedelmesebb leszek? Felőlem akár meg is halhat! – gúnyosan nevet. Na jó, ez most szíven ütött. Nem vártam ekkora visszautasítást. Visszautasítást? Úristen, én már ennyire előre terveztem?
- Térjünk a tárgyra. Mit akarsz? – emeltem fel fejem.
- Azt, hogy szenvedj. – mondta ki kerítés nélkül.
- Tudod, sokáig bírom a verést… - vigyorogtam. Erre csak megrázta a fejét és a kés pengéjét végighúzta Key karján.
- MI A FENÉT CSINÁLSZ? – borult el az agyam.
- Talán valami rosszat tettem? Csak nem fontos neked, ez a ribanc…? – vitte arcához a kést.
- Ennél hülyébb kérdésed nincs? Például hány homokszem van a sivatagban? Miért érdekelne pont ő? – nevettem fel.
- H-Hé… megköszönném, ha nem idegesítenéd fel jobban… - morogta.
- Késő, már megtette. – hajolt a nyakához, majd beleharapott, mire Key felnyögött. Én ott, abban a pillanatban elvesztem abban a hangban. Reménytelenül is szerelmes lettem a hang tulajdonosába. Viszont ekkor eszméltem rá Minho tervére.
- Mit szólnál, ha itt és most magamévá tenném? – kerekedtek ki Key szemei
- Miféle játékot űzöl velem? – ütöttem le azt a hármat mellőlem és Minho felé indultam.
- Még egy lépés és elvágom a torkát. – láttam a szemében, hogy nem viccel. Megálltam és kezeimet a magasba raktam. – Egyezünk meg. Senkinek nem lesz jó, ha itt most vérontást rendezel. – mondtam nyugodtan.
- Téged vonnak felelősségre, nem az én saram. – köpte.
- Köszi, aranyos vagy… - forgattam meg a szemeim. – Mit akarsz a szenvedésemen kívül? Ha teljesíthető, megadom. – adtam be a derekam.
- A halálod a srác által. – bökte meg kicsit Keyt a késsel.
- Ergo, bármi csak én szívjak? – ironizáltam.
- Pontosan. – mondta ördögi hangsúllyal. – Te pedig… - tépte meg, mire Key villámló tekintetével találta szembe magát. – Menj és öld meg, ezzel megmentheted a nyomorék kis ribanc életedet. – lökte felém, a kést a kezébe nyomva.
- Itt vagyok… ölj meg… - álltam a már-már könnyes szemű Key elé.
-Cs-csak így simán? – kerekedtek ki szemei, de továbbjött felém, amíg én nem a falnak ütköztem.
- Ha rendben leszel, nem érdekel mi van velem. – töröltem le egy könnycseppet az arcáról, nem figyelve arra, hogy mit mondtam ki. De már nem tudom visszavonni, és érzem, ha most nem mondom ki, már soha többé nem tudnám megtenni. Key szemeivel arcán nyugvó kezemet figyeli, miközben egy nagyobb sírógörcs akar áttörni rajta. – Tedd meg. – húztam egyik kezemmel magamhoz, hogy fülébe súgjak, a másikkal pedig a kést igazítottam meg. – Csak tedd meg… - akadtam el egy kicsit. – Úgyis mondtad, hogy akár meg is halhatnék.
- D-De én azt nem akarom… - ejtette ki kezéből a kést, és teljes testében remegni kezdett. – É-én nem akarom meghalj… Jonghyun… - szipogta.
-Hogy mi? – nyeltem. Csak rosszul hallok? Van még reményem? – Hogy értetted ezt? – emeltem fel állát, hogy szemembe nézzen.
- Mindegy. Hagyjál. – fészkelődött, de csak visszarántottam, pont úgy, hogy ajkaink csak milliméterekre legyenek egymástól. – J-Jonghyun… - nyitotta résnyire ajkait. Nekem sem kellett több, azonnal megcsókoltam, és csodálatomra nem ellenkezett. Vadul csókolt vissza, miközben egyre jobban simult hozzám.
- Na végre. HURRÁ… - kezdtek tapsolni körülöttünk a többiek, de több figyelemre nem is méltattuk őket, csak vigyorogva csókoltuk egymást tovább, miközben karjaim Key derekára vezettem. A levegő egyre csak forrt körülöttünk, ezért hamar ki kellett találnunk hol folytassuk tovább, de Key, mintha olvasott volna a gondolataimban és beráncigált egy kisebb raktárhelyiségbe, ahol egyből neki lökött valami tartóeszköznek. Felnyögtem, de nem érdekelt egy másodpercnél tovább, kezeim már Key hasfalán játszadoztak, aki ettől jólesően sóhajtott bele csókunkba.
- Kibum… - lihegtem, mikor elválltunk.
- Mi az? – nézett fel rám elködösült szemekkel és nyálas ajkakkal. Ezzel a kombóval, teljesen elvette az eszem.
- Meg akarlak baszni. – kentem fel a falra vigyorogva.
- Elegáns. Elegáns, mit ne mondjak. – vigyorgott rám ő is és letépte rólam a pólót, majd csak éreztem, hogy csók közbe visszavezet a vaspolcokhoz és, hogy valami kattan a csuklómon.
- Bilincs? – néztem rá értetlenül.
- Szeretem az izgalmas dolgokat. – markolt rá férfiasságomra, mire felnyögtem és fejem az egyik rúdba csaptam. – Buta kutyus… - kuncogott, majd lehúzta a cipzárom és úgy kényeztetett tovább.
- K-Kibum… Ne játssz velem! – szisszentem fel.
- Pedig pont azt terveztem. Nem érhetsz hozzám, én pedig bármilyen módon kínozhatlak. – húzta le gatyám és boxerem.
- N-Neh… - nyögtem fel, amikor kezét kezdte férfiasságomon húzkodni. És még azt hittem, hogy Key lesz a hangosabb.
- Hé, nem ér elkalandozni. – fordította vissza a fejem.
- Ahh…Kibum… - nyögtem fel, majd teljesen szájába fogadott, ezzel nem kis élvezet hullám söpört át testemen. Fejét direkt lassan mozgatta, hogy véletlenül se legyen egyszerű dolgom. Óráknak tűnő percek óta, kínzott lassú tempójával, amivel hamar eszemet vesztem és a kezemet kezdem csapkodni a kiszabadulás reményében. Ő csak elégedetten vigyorgott, de mivel nem vagyok erő híján, kisebb szenvedés után, simán kettétörtem a láncot, kezemmel azonnal tövig nyomva magam, amitől mind a ketten felnyögtünk. Innentől kezdve haját tépkedve gyorsítom fel a tempót, éreztem már, hogy mindjárt itt a vége. Szájába élveztem, de azonnal harcra kész voltam, ezért felhúztam magamhoz egy csókra, miközben észrevétlenül leszereltem róla a nadrágot, letépve boxerét, mindenféle előkészítés nélkül hatoltam bele, mire egy orbitálisat nyögtem. Keynek könnyek gyűltek a szemébe, de próbálta leplezni fájdalmait.
- Ne haragudj, de nem bírtam már továb… - kezdtem nyakát csókolgatni. – És részben a te hibád. – tettem még hozzá.
- Kurvára nem vagy normális… - kapaszkodott nyakamba.
- Igen. Tényleg hülye vagyok. Ugyanis pont egy olyan házsártos vénasszonyba szerettem bele, mint te. – suttogtam ajkaira.
- Tudod, hogy ki a házsárt… Mit mondtál? – kerekedtek ki a szemei.
- Szeretlek… Kibummie… - csókoltam meg.
- Úristen! Én is szeretlek! – bújt újra ajkaimba, miközben örömkönnyei szántották végig arcát.
- Sajnálom, hogy annyira bunkó voltam… - meresztettem rá kiskutya szemeket.
- A nagy és rettenthetetlen macsó Kim JongHyunnak van aranyos oldala is… - nevetett fel, mire csak löktem csípőmön és egy hatalmasat nyögött.
- Ahh.. Ott… - lihegte. Mozogni kezdtem benne, hol gyorsan, hol lassan. Ezzel is visszafizetve neki a kölcsönt a kínzásomért, viszont az én idegeim nem vasból vannak, így nem sokáig bírtam türtőztetni magam, vadul hajtottam magunkat a beteljesülés kapujáig.
- Jjong… én mindjárt… - nyögdécselte, de ahogy kimondta hasfalamra élvezett és én is követtem őt.
- Mekkora bajba kellett keveredned neked, hogy összejöjjünk… - vetettem fel a nem mellékes témát.
- Kapd be.. – vágta be a durcit.
- Ezer örömmel. – adtam neki egy puszit.
- Hülye… Mellesleg, ha nem paraszt módjára viselkedtél volna, most nem így kellene lennie. – morogta.
- De nekem ez így tetszik… - bújtam nyakába.
- Mi tetszik neked ezen a hülye szituáción? Egy csapattagod átbaszott… - méltatlankodott.
- Hát minden meg van bocsátva neki. Velem vagy, és ennél nincs is fontosabb dolog a számomra. – nyögtem fülébe.
- Jjong, ha így folytatod… - nyelt.
- Akkor mi… - kíváncsiskodtam.
- Nem fogom kibírni egy puha ágyig… - vigyorgott.
- Szerintem nem is kell… - csak vigyorogva megcsókoltam és folytattuk az előbbi tevékenységünket.

Sticky and sweet "ice cream" JongKey One Shot

Jonghyun POV

Már este tíz fele járhatott, mire a drágalátos leaderünk hazaengedett minket a próbáról. Szerencsére, pont akkor, eleredt az eső. Basszamozva léptem oda az autómhoz, minél előbb be akartam ülni, mielőtt teljesen tönkre megy a hajam. Lepakoltam a sporttáskám az anyós ülésre, és elfordítottam a kulcsot. Ezek után hatalmas füst szállt fel a kocsi motorjából, amit csak a lámpa fénye miatt vettem észre.  Az agyamat már egyre elborította a vörös köd, de egyből el is tűnt, ugyanis egy kocsis rám dudált, amitől szívrohamot is kaptam helyben.
- Elvihetem valahova? – próbálta visszatartani a röhögést.
- Key… A szívbajt hozod rám! Hát azt akarod, hogy még fellépés előtt kipurcanjak? – vágtam oda neki kicsit durcásan.
- Akkor itt is hagyhatlak… - nevetett.
- Ha ez most egy utalás arra, hogy elvinnél, köszönöm elfogadom! – mosolyogtam rá, leriasztom az autót és átültem Key mellé az anyósülésre. – Key… Nem aludhatnék nálad? Már fáradt vagyok… nagyoooooon… - dőltem rá a vállára.
- Úgy se fogadsz el nemleges választ, ugye? – beállt a garázsba.
- Túl jól ismersz! – borzoltam össze a haját, amire csak megforgatta a szemeit, majd bementünk a házba. – Milyen rég volt már… - áhítoztam.
- Egy hete... – dobta le a cuccát a fotelra.
- Mondd Key, van fagyi? – néztem rá nagy boci szemekkel.
- Direkt az ilyen alkalmakra. – mutatott a hűtő fele. – Érezd otthon magad, bár tudom, hogy felesleges mondanom. – ült le a konyhapulthoz.
Key POV

Leültem a bárszékre és figyeltem, ahogy Jonghyun odatolta a formás seggét a hűtőhöz, hogy kikeresse a doboz édességet. Formás seggét? Biztos csak túl álmos vagyok, igen… csak is az lehet az oka. Gondolataimból egy elégedetten vigyorgó Jonghyun zökkent ki, két kanállal a kezében.
- Együnk! – csapta össze a tenyerét, majd a kezembe nyomta a kanalat.
- Hogy tudod ezt megenni? – néztem rá, de azért én is kanalaztam egy keveset. – Mint valami hiperaktív óvodás… - kuncogtam.
- Majd akkor leszek hiperaktív, amikor üres lesz a doboz. – nevetett.
- Biztos, hogy csak nem enni jöttél hozzám? Álmosság? Ugyan… - elmélkedtem.
- Ugyan már, ne játszd a házsártos vénembert! – ült le mellém. – Mondd, hogy „áááá”. – vigyorgott.
- Nem. – mondtam határozottan. Fáradt vagyok már, hogy egy óvodást pesztráljak.
- De. – kezdett el vonatosat játszani a kanállal.
- Nem. – ellenkeztem.
- Deeeeeeeeeee. – nyúzta.
- Akkor abbahagyod? – adtam be a derekam.
- Deeeeee. – Jongie, még mindig extázisban volt.
- ÁÁÁÁ. – nyitottam ki a szám, és azonnal a számba dugta a kanalat, de elég bénán, mivel fele az ajkaimon landolt. – Kancsal vagy, vagy mi? – nevettem el magam, és egy szalvétáért nyúltam volna, de Jonghyun megelőzött. Nem is akárhogy. Nyelvével végignyalta alsó-felső ajkamat, majd időt se hagyva gyengéden megcsókolt. Mire észbe kaptam, már én is visszacsókoltam…
- Bingó! – morogta elégedetten ajkaim közé, és karjait derekamra vezette. Csókunk eddig csak gyengéd csók volt, de Jonghyun szabályosan változott át vadállattá, nyelve az enyémmel játszott, és csak úgy szívta az ajkaimat. 
- J-Jongie… - nyögtem, majd a szemeibe néztem, amik csak úgy égtek a vágytól. Belekapaszkodtam a felsőjébe, és úgy húztam magamhoz egy újabb csókra. Kezeimet a FORMÁS seggére vezettem, és jólesően markolásztam.
- Ahh… - nyögött fel hirtelen. – Mi az, talán tetszik? – vigyorgott bele rosszfiúsan a csókba.
- Eléggé bejön… - kezeim nyakát fonták át, lábaimmal meg elrugaszkodtam a talajról és derekán pihentettem őket.
- Várj, ez majdnem itt maradt! – nevetett, és az egyik kezével engem tartott a másikkal pedig a fagyis dobozt. Amíg „normálisan” lepakolt a kanapé melletti üvegasztalra, engem letett, de nekem az pont elég volt ahhoz, hogy hátralökjem a kanapéra, és szemrebbenés nélkül a csípőjére üljek.
- Szóval… A fagyi majdnem fontosabb, mint én? – néztem rá szúrósan.
- Aha. – mondta egyszerűen, majd a szabadabbik kezével belenyúlt a dobozba, majd az édességet a számra kente és úgy csókolt tovább.
- Ahh.. Jongie, többet akarok… - nyögtem önkívületemben, és a szavaimnak nyomatékot adva löktem egyet a csípőmön, amitől mindketten felnyögtünk.
- Ha könyörögtél volna, se álltam volna le… - morogta, majd kibújtatott a trikómból, és ha már benne volt, a sajátját is levette. – Hmmm… Egyre jobb… - nyalt végig alsó ajkán, kifejezve az elégedettségét.
- Lássuk mit tudsz Sweety! – mondtam, és szabad utat adtam vágyainak.
- Ahogy akarod! – és egy lendülettel felém kerekedett, súlyával egybeolvasztva a kanapéval, kezeimet pedig a fejem felett fogta közre. – Nincs kegyelem! – nézett fel rám, majd végignyalt a nyakamon, ezzel is kicsikarva belőlem egy orbitális nyögést. Forró lehelete, csak még jobban felkorbácsolta a kedélyeim, és a kis mozgásterem kihasználva nyomtam össze férfiasságainkat. Jonghyunnak tetszhetett a dolog, mivel minden egyes mozdulatomnál jól beleharapott a nyakamba, majd felfele haladt. Gyengéden megharapta az arcélem, majd a fülemnél is szórakozott, így 200%-osan felállítva odalent. Csodáltam, hogy a gatyám még nem szakadt ki, de Jonghyun sem volt másképp.
- Key… szeretlek… - súgta a fülembe. Szorítása enyhült a kezemnél, így megragadtam az alkalmat és a kezem közé fogtam az arcát s kérdőn pillantott rám.
- Hidd el, én is szeretem magam! – engedtem el egy ördögi vigyort, majd hasizomból felhajoltam a füléhez és elmondtam az igazat a megszeppent Puppysauromnak.
- Én is szeretlek Jongie… veszettül. – csókoltam meg. Több sem kellett neki, kezét a gatyámra vezette és masszírozni kezdett. Annyira hirtelen jött az élvezet, hogy jó nagyokat nyögtem Jonghyun fülébe, aki ezért egyre erősebben tette a dolgát, de hogy halláskárosodást is szenvedett az is biztos! Most hogy kezeim már kiszabadultak én sem tétlenkedtem. Jonghyun övét villámgyorsan leszereltem, majd megpróbáltam lehúzkodni a gatyáját, több-kevesebb sikerrel, de azért a ruhadarab a végén megadta magát. Fekete! Tudtam, hogy fekete boxer van rajta! Vigyorogtam kajánul magamban.
- Pedig még semmit sem láttál… - sóhajtott.
- Csak azon vigyorogtam, hogy milyen jól ismerlek… - vetettem oda neki.
- Hmm?? Miért? – nézett rám elködösült tekintettel, amiben majdnem én is elvesztem. Jonghyunnak így is rohadtul vonzz a szeme, de így… Azt akarom, hogy ezt csak is én láthassam!
- Mindig akkor vagy a legkanosabb, amikor fekete boxer van rajtad! Múltkor is, amikor Taeminnel… Taeminnel… Taeminnel… - mondogattam Taemin nevét folyamatosan, mikor szembesültem azzal, hogy Jonghyun ilyen könnyen fanservicekodott vele.
- Ssshhh! – csókolt meg a lehető legeslegérzelmesebben. Ebben a csókban minden benne volt, a pillanatnyi kételyem is elszállt, és hagytam, hogy kezei megszabadítsanak a gatyámtól. Immáron már csak a boxerek állták el az elégedettségünk kapuját. – Rózsaszín… - morogta. – Rohadtul sexy vagy Key… - kezdte el szájával leszedni rólam azt a bizonyos rózsaszín boxert. Magáról is leszedte a felesleges ruhaneműt, majd férfiasságom teljes egészét a szájába vette. Felnyögtem, majd Jonghyun hajába kapaszkodtam, gyorsabb tempóra bíztatva, de nem, ő inkább még lassabban folytatta kényeztetésemet.
- B-Baszd meg J-Jongie… - nyögdécseltem, majd egy erőteljesebb nyomással a manduláját súroltam, és próbáltam átvenni az irányítást, mivel marhára megőrjített ez a csigatempó. – J-Jongieee~ Kérlek ne kínozz! – próbáltam érthetően beszélni, de mindig nyögnöm kellett Jonghyun munkájától.
- Akkor mondd, hogy Jonghyun Oppa! – mászott vissza a számhoz.
- Hogyne. Egyből ne álljak fejen? – fintorogtam.
- Ha te kimászol alólam… - harapott rá gyengéden alsó ajkamra, amit maga felé húzott, de később ez a gyerekes játszadozás egy vad csókba torkollott, na de ezt egyikünk sem bánta.
- Ha ilyeneket csinálsz, lehetetlen… - pusziltam meg. – De kérleeek, siessünk~. – kérleltem.
- Mondd, hogy Jonghyun Oppa! – szólt rám.
- Nem. – mondtam határozottan.
- De. – ragadta meg férfiasságom.
- N-nem… - nyögtem ki nagy nehezen.
- De-de. – vigyorgott elégedetten.
- Na jó… - adtam meg magam, de tudtam, hogy már akkor elvesztettem a meccset, amikor nekikezdtünk a „nem-de” játékunknak. – J-Jonghyun… Oppa… - suttogtam a lehető leghalkabban.
- Mi? Nem hallottam túl jól… - vigyorgott.
- J-Jonghyun Oppa!... – félig ordítottam.
- A numera végére, még hallani szeretném a madarak csicsergését. Köszi. – csókolt meg győzelemittasan.
- Adok neked mindjárt madárcsicsergést, ha tovább húzod az időt! – leheltem ajkaira, majd „gyengéden” megtéptem.
- C-csak lazíts… - elkezdett a bejáratomnál körözni, majd belém vezette az egyik ujját, én meg a körmeim a hátába.
- Ilyenkor nem kellene valami…? – motyogtam.
- Én nem kelek fel innen, neked megtiltom, hogy felkelj innen. Egyértelmű. – kezdte csókolgatni a nyakam, hogy lazítsak, majd még egy ujjával tágítani kezdett. Még egy ideig rossz volt, aztán az elmém elborította a rózsaszín köd és a kéj.
- O-Ott… - nyögdécseltem, de ahogy kimondtam magamban érezhettem Jonghyun méretes szerszámát, nem éppen az óvatosságot sugározva magáról. – Ahh… Te állat… - karmolásztam Jonghyun mellkasát.
- Csak kanos. – csókolt meg, miközben gyorsított a tempón. Már ha esetünkben ez lehetséges volt…
- J-Jongie… - nyögtem a nevét, miközben rátapadtam a nyakára, egy-két helyen jól megszívva.
- Ahh… - morgott pont a fülembe Jonghyun, amitől teljesen az eszemet vesztettem.
- J-Jongie… én mindjárt… mindjárt… - nem kellett kimondanom, de az utolsó másodpercekre még a kezével is rádolgozott, így egy orbitális nyögéssel karöltve, Jonghyun hasfalára élveztem. Pár lökéssel később, Jonghyun is követett és forró nedve belém áramlott. Ennyire kielégült talán még sose voltam. – gondoltam magamban.
- Te most vagy egy vadmacska vagy, vagy a kanapé túl régi… - lihegte Jonghyun.
- Ó bassza meg! – néztem a rohadt nagy lyukat, ahol kikarmoltam a kanapét.
- Key… - mondta erotikusan.
- Mi az? – mosolyogtam rá.
- Elolvadt a fagyi!! – vágott bánatos arcot.
- Nem hiszem, hogy szükséged lenne már rá. – fogtam meg a kezét, majd ujjainkat összefontuk.
- De. – morogta.
- De nem. –mondtam még mindig kiéhezett ajkai előtt, majd elhúzódtam tőlük.
- Látod pont erre kell! Hogy biztos ne tudj elmozdulni mellőlem! – dünnyögi.
- Édesem, a fagyi csak nálad jön be! – paskoltam meg a fejét.
- Te is élvezted… - csókolt meg.
- Igazából nekem az jön be, amit a fagyi mellé adnak… - beszéltem „rejtvényben”.
- A kanál? – vigyorgott rám ártatlanul.
- Igen a kanál! – forgattam meg a szemeit, majd készen álltunk a következő menet… menetekre.

Dóri Szekretárnak. Utólag is boldog születésnapot dongsaeng-sshi!;) <3

The worst love ZicoKyung One Shot

Kyung POV
Újabb táncpróba a srácokkal. Én egyre mélyebb depresszióba zuhanok, ahogy szembesülök a tényekkel. Szarul táncolok és rohadtul szerelmes vagyok a leaderünkbe, Zicoba. Mindig segített, ha bajba kerültem, és mosolygott… Remek… Megint elestem…
- Ne add fel! Belejössz. – nyújtotta felém a kezét Zico.
- Hogyne… - maradtam a helyemen.
- Nem mindenki születik olyan tánczseninek, mint U-Kwon. – próbált felmosni.
- De olyan nyomoréknak se, mint én… - álltam fel, hogy kimenjek, de Zico a karom után kapott, kezét a derekamra vezetve, hogy ne tudjak megszökni.
- Figyelj! 1,2,3… Lép-zár, Lép-zár-terpesz, csípő ki. – ezzel a mozdulattal együtt megéreztem Zico ágyékát, és helyből kaptam egy spontán erekciót. Kicsúsztam Zico fogva tartó karjából, felkaptam a sporttáskám és visszafutottam a dormhoz. Szerencsére, csak át kellett mennem, a parkon és ott is voltam. Nagyobb szerencse, hogy különszobáink vannak. Senki nem jött utánam, így be tudtam zárkózni a szobámba, hogy utat adjak káros és undorító szenvedélyemnek.  Rohadtul undorodom magamtól, de amióta GD kiadta az utam kielégületlen vagyok, és hiába is, mint valami rossz ribanc, nem először fordul meg bennem vibrátor. Nagy nehezen már majdnem eljutottam a csúcsra, amikor kopogtattak. Képtelen voltam abbahagyni, úgyhogy a nyögésemet kiáltássá alakítottam, de így is nagyon kanos voltam még. Teljesen beszámíthatatlan. Gyorsan helyrepofoztam magam, a vibrátort elraktam a fiókba és ajtót nyitottam.
- Z-zico? – blokkoltam le.
- Nyögéseket hallottam… - nézett rám furán.
- És ezt miért is rajtam kell keresni? – akadékoskodtam.
- Mivel egyedül csak én jöttem utánad… - mondta zavartan.
- Ahha… - hatalmas csend.
- Nyugtass meg, hogy van egy csaj a szobádban! – kérlelt.
- Hát, akkor majd később… - próbáltam villámgyorsan becsukni az ajtóm, de Zico kirakta a lábát, és így bejutott. Én rávetődtem az ágyra és a földet fixíroztam. Pár másodperccel később Zico is leült.
- Csak magyarázd… - próbált volna átkarolni.
- Ne érj hozzám! – visítottam, majd felpattantam.
- Kyung? – jött felém.
- Hagyj békén!! Ne nézz így rám! Ne érj hozzám! – estem kétségbe, de már késő volt, Zico a falnak passzírozott. – Z-zicoo… - nyöszörögtem.
- Veled csak úgy lehet beszélni, ha lefoglak? – nevetett.
- Engedj már el… - fordultam el.
- Amíg nem magyarázod meg, hogy mit is hallottam innen kiszűrődni pontosan, NEM! – nézett rám komolyan.
- Valóban tudni akarod? – kezdett rajtam eluralkodni az ösztön.
- Ja. – bólogatott.
- Te akartad… - majd kiszabadítva az egyik kezem közelebb löktem és megcsókoltam. – Remélem rohadtul boldog vagy… - mentem volna el, de Zico nem hagyta és átkarolta a derekam. „Francba már megint szembe van velem…” – gondoltam magamban.
- Értem, értem… Szóval ez jó érzés? – lökte a férfiasságomhoz a sajátját, amitől nyögnöm kellett. – Bingóóó! – vigyorgott.
- Minek örülsz ennyire? Kezdem azt hinni, hogy nem én vagyok a félelmetesebb… - kezdtem feloldani.
- Én most félelmetes vagyok? – nézett rám boci szemekkel.
- H-Hát, hogy nem ijedtél meg tőlem, és még azt is csináltad… - motyogtam.
- Mit? Erre gondolsz? – ismételte meg utolsó mozdulatát, majd a nyakamhoz hajolt, rálehelt és csókolgatni kezdte.
- Mi a feh..nét… művelsz? – húztam magamhoz közelebb.
- Hát leaderként, kötelességem megoldani a tagok problémáját, ez alól ez se kivétel! Hidd el, élvezni fogjuk! – csókolt meg. A szavai hallatán teljesen feloldódtam, eluralkodott rajtam a vágy. Gyors léptekkel vezettem Zico-t az ágyamhoz, amire le is döntöttem, én pedig a csípőjén ültem. Hevesen csókoltam ajkait, miközben néha löktem egyet magamon, amit láthatóan eléggé élvezett.
- Nyugi, mindenre lesz időnk! – nevetett fel és hátradöntött. – Most én jövök! – tépte le rólam a fehér trikóm, így egész testem apró, de vad csókokkal tudta ellepni. Nem sokáig tökölt, amint a gatyám széléhez ért, kicsatolta az övet és boxeren keresztül masszírozni kezdett.
- Még… - csúszott ki a számon.
- Hogy mondtad? – húzta az agyam.
- T-többet aka… - ekkor felvisítottam, mert megéreztem magamban Zico egyik ujját. Gyorsan csatlakoztatta még két ujját és úgy tágított, miközben csókolt, én meg úgy nyögdécseltem, mint egy rossz szajha. De kínzásom korán sem ért véget. Ujjait kiszedte és farka hegyével kezdett a bejáratomnál körözgetni, amivel teljesen az őrületbe kergetett, kezemet önállósítottam és megragadva Zico hímtagját magamba vezettem. Zico innentől kezdve nem gondolkodott, a lehető legerősebben nyomta magát belém, minden egyes lökéssel elérve azt, hogy elmenjek, de ő ezt pontosan tudta, ezért visszafele kínzó lassúsággal haladt. Ezt a játékot játszottuk már tíz perce, mikor megmarkolta a férfiasságom és kezét húzogatni kezdte róla. Én csak a paplant tudtam darabokra tépni tehetetlenségemben. A számat másodpercenként hagyták el a nyögések, az ágy le akar szakadni, de Zico így sem lassít. Sőt egyre csak gyorsít. Amióta nekiálltunk az „elégítsük ki Kyung-ot’ haditervnek már vagy négyszer elmentem és Zico úgyszintén, mégis a lenti kis katonák rohadt jól bírják. Zico tovább fokozza a fokozhatatlant és ujjai a számnál körözgetnek, így a szemem teljesen elködösült a vágytól. A testem magától mozgásba lendült, meg is lett az eredménye. Zico és én egyszerre mentünk el, miközben az ágy a nagy numera végére megadta magát. Zico még utoljára megcsókolt és elégedetten kisétált az ajtón.
- Ez a legrosszabb szerelem… Zico csak a kötelességeként fogja fel a dolgot… Hát Kyung, a lényeg annyi, hogy én innen egy hétig nem fogsz tudni kikelni… - magyaráztam magamnak.

You know I always loved you? BaekYeol One Shot

Chanyeol POV

Baekhyun mostanában folyton hanyagol. Két hete kezdődhetett. Az EXO-K-val éppen fellépésünk volt, és egy elég rendes fanservice-t lerendeztünk Baekhyunnal. Mármint… Áh, ha visszagondolok máris kicsit szűkös odalent. Ez viszont már régen kezdődött. Első pillantásra beleszerettem, és lehet, hogy múltkor túlságosan is elragadott a hév. Rájött? Nem az nem lehet… Akkor én már nem tudnék többé a szemébe nézni. De még ha rá is jött, biztos azért kerül, mert undorodik tőlem. Mindegy is. Felesleges ezen agyalnom, inkább lefürdök. Kiszedtem egy boxert a szekrényemből, majd kimentem a fürdőhöz. Túlságosan is csend volt odabent, ezért kopogás nélkül benyitottam, de tájképként egy nagyban csókolózó Baekhyun Sehun-t láttam. Minden amit útközben még összeszedtem a fürdéshez, hatalmas puffanással ért a földre. Tudtam jól, hogy együtt szoktak fürdeni, de hogy ezt…
- Kimész vagy nézed tovább? –húzta magához Baekhyunt amitől már könnyezni kezdett a szemem.
- Engedd el… - nyöszörögtem.
- Azzal fekszek le, akivel akarok, nekem meg Baekhyunhoz van kedvem. – csókolt a nyakába.
- Engedd el! – ordítottam teli torokból, miközben már folytak a könnyeim. Baekhyun riadtan bámulta a kirohanásom, Sehun pedig elégedett vigyorral indult kifele.
- Aztán halkak legyetek! –csapott hátba, így előre bukdácsoltam.

Baekhyun POV

- Aztán halkak legyetek! – csapta hátba Chanyeolt, aki előreesett.  Az a sunyi kis alattomos dög…  Kerüljek ki innen esküszöm, lassan és kínozva fogom megnyúzni.
- Miért csináltad ezt? – kérdezte elcsukló hanggal.
- Nem a te dolgod… - mentem volna el mellette, de megragadta a karom és visszarántott a fülkébe.
- Miért csókoltad meg Sehunt? – kérdezte immáron a szemeimbe nézve.
- Ha azt mondom, hogy szeretem és ő is viszont engem? De több közöd nincs hozzá, igaz? – vágtam hozzá.
- NEM! – visította bele a fülembe. – Nem szeretheted Sehunt! NEM! NEM! NEM! – ismételgette. Ahogyan kétségbe volt esve annyira édes volt, hogy kénytelen voltam megcsókolni.
- Ha te nem lehetsz az enyém, muszáj lesz beérnem mással. – mondtam neki, de a hüvelykujjam a száján hagytam, ő meg azt nézte, így elég viccesen bandzsított. – Látod, túlságosan is édes vagy Chanyeol… - léptem volna ki, de ő újból visszarántott és megcsókolt. Nem volt időm gondolkodni, de nem is akartam! Azonnal visszacsókoltam, és mielőtt még meggondolhatná magát, végignyaltam az alsó ajkán, engedélyt kérve egy kis terepszemlére. A levegőnk fogytán volt, ezért kénytelen-kelletlen, de el kellett válnunk egymástól. Pillantásom, egy másodpercre se vettem le a vörös Chanyeolról.
- Baekhyun már ennyire felizgult? – ragadta meg a férfiasságom. Jobban szemügyre vettem Chanyeolt, és rájöttem, hogy a tekintete már teljesen elködösült. De ha tovább fog odalent kínozni, már én sem fogom sokáig ép ésszel bírni. Átfordítottam magunkat, és azonnal betámadtam a nyakát. Chanyeol száját kéjes nyögések hagyták el, és a hanga egyre csak erősödött, amikor itt-ott ráharaptam a puha bőrére. Mivel én már alapból fürdéshez készültem meztelen voltam, és kezdtem unni a ruhás Chanyeol képét, szimplán letéptem róla a pólót, majd benyúltam a gatyájába. Látom nem csak nekem vannak bajaim az önkontrollal.
- Ah… B-Baekhyun, én már nem bírom… - makogta.
- Én se, de ha most elveszítem az eszem, nem tudom, hogy mit fogok csinálni. – csókoltam meg.
- Baekhyun! – mondta komoly elnyeglő hangon, majd a fülembe súgta a következőket:
- Bassz meg! – harapott rá a fülemre, de itt már minden elhomályosult csak Chanyeol nyögéseire tudtam koncentrálni. Lehúztam a gatyáját, majd újra megcsókoltam. Ajkai hevesen kaptak az ajkaim után, jól beleharapva, ezzel is sürgetve a tetteimet. Kezeivel átkarolt, és a hajammal játszadozott. Csók közben, egyre jobban hozzásimultam, ezzel is összenyomva férfiasságunkat, amitől egyszerre felnyögtünk.
- Chanyeol, kurva édes vagy… - söpörtem ki egy kósza tincset a szeméből.
- Sok a beszéd… - morogta, miközben lehajolt és férfiasságom teljes hosszát a szájába fogadta. A hirtelen jött kéjes érzéstől, majdnem összeestem, de szerencsére támaszt leltem a fülke csempéjén és Chanyeol hajában. Persze ezzel gyorsított a tempón, az én számat egyre hangosabb és vékonyodó nyögések hagyták el. Nagy valószínűséggel, tőlem zengett az egész ház. A biztosítékot nálam, akkor is az verte ki, amikor egy „miért is ne” gondolatát, tetteké alakította, és néhol ráharapott. Már alig álltam a kínzást, amikor elmentem. Annyira hirtelen jött, hogy figyelmeztetni se tudtam, de ahogy elnéztem nem igen bánta, és mindent lenyelt.
- Isteni vagy! – vigyorgott rám, majd megcsókolt. – Rátérhetnénk végre a főfogásra? Egész aktív kis barátunk van… - utalt lentebbre.
- Halálra kínoztál, nem kell az engedélyed… - markoltam bele a fenekébe, amitől megugrott. Megnyitottam a meleg vizet, ami valójában jéghideg volt, de mindegyikünk teste fel volt forrósodva, így nem igen éreztük. Egy védtelen pillanatban, elkezdtem az egyik ujjammal körözni benne, amit azzal jutalmazott, hogy a körmeit a hátamba véste.
- Lazíts baby, lazíts! – csókoltam meg, hogy tereljem a figyelmed.
- Nehezebb, mint hinnéd… ah… - sóhajtozott. A hangja eléggé meggyőző volt, így még egy ujjammal tágítani kezdtem, látszott rajta, hogy eléggé fájdalmas.
- Chanyeol… - nyaltam végig a nyakán, amitől kicsit megborzongott.
- Rakd be… most… - nyögte. Csak bólintottam, majd óvatosan Chanyeolba csúsztam.
- Azt a… rohadtul szűk vagy… - mondtam két elégedett nyögés között. Chanyeol a derekam köré fonta a lábait, is ezzel is könnyítve a dolgomat, szorítása enyhült, ezzel is jelezve, hogy élvezi. Na meg persze azok az orbitális nyögések, amik elhagyják Chanyeol száját.
- B-Baekhyun… ahh.. Nem vagyok cukorból, bevadulhatsz nyugodtan. –csókolt meg, és egyből átdugta a nyelvét az enyémhez, hogy egy újabb hosszadalmas nyelvcsatát vívjanak. Egyre erősebben löktem magam és éreztem, hogy nem sokáig bírom…
- Chanyeol, én mindjárt… - fejeztem volna be de a szavamba vágott.
- Csak a nevem mondd! – húzta végig a kezét a mellkasomon, és szavai nyomatékosítására, felkarcolta a bőröm.
- Chanyeol, kibaszottul sexy vagy, ahogy alattam, a nevemet nyögöd! Így jó? – nyaltam végig kajánul az ajkaimon, majd Chanyeolba élveztem. Pár másodperccel később Chanyeol is követte a példámat, és a hasfalamra élvezett. Fáradtan rogytunk le a hideg zuhanytálcára. Chanyeol még mindig megbabonázva bújt hozzám, menedéket keresve a hidegvíztől.
- Baekhyun. I’m your bitch! – harapott rá a nyakamra.
- You’re my really wild bitch! – csókoltam meg. – Szeretlek Chanyeol! –karoltam át.
- Szeretlek Baekhyun! Mindennél jobban! – vetette rám magát, így könnyűszerrel ült rá a csípőmre.
- Srácok, mi is nagyon szeretünk titeket, de ha még egy numerát lezavartok, azt házon kívül, ha kérhetném. – kiabált befele Kai. Chanyeollal felnevettünk, és elzártuk a csapot. Kiszálltunk a zuhanyzóból, magunk köré csavartunk egy törülközőt, majd elindultunk, hogy szembesüljünk a többiek haragjával.

Viven Pokker-nek! Remélem tetszik^^.

Vinseop Love One Shot

Kevin POV
Reggel van a U-KISS dormjában. Jelenleg minden a feje tetején van. Soohyun a menedzserrel ordibál a telefonban, A.J. alszik, Hoon meg éppenséggel próbálja felgyújtani a házat. Dongho szemei kifolytak a hajnalig tartó játékban, Eli meg a Redbull-jaiért visítozik. És én? Ó, én konkrétan azon vagyok már fél órája, hogy betörjem a fürdő ajtaját, ugyanis drága Kiseop barátom már évek óta odabent van.
- KEVIN! MONDTAM MÁR, HOGY NYITVA VAN! – ordítja kifele, de én már meg se szeppenek sürgősen kezdenem kell valamit a hajammal. De bár ne tettem volna. Kiseop nagyban pucéran flangál előttem. Az arcom a másodperc tört részével vált paradicsom vörösbe és még a lábamban is megbotlok. Gratulálok Kevin. Tényleg tudod leplezni a lányos zavarod. . .
- Mi az? – szólt Kiseop.
- É-én ráérek. Kimehetek. – dadogtam, de szerencsémre már maga köré csavart egy törülközőt.
- Minek? Én már csak fogat mosom… - ásított. A tükör felé fordultam, hogy megkeressem a hajzselét, de a remegő kezemmel csak levertem a fél polcot.
- Nem vagy beteg? – kérdezte, miközben hátulról nekem nehezedett, hogy visszapakolja a cuccokat. A levegő is bennem rekedt, nemhogy meg tudjak mozdulni! Észre is vette, ezért önállósította magát és bezselézte a hajam. – Jó így? – mosolygott. Én csak hevesen bólogattam és kiviharoztam, úgy becsapva magam után az ajtót, hogy még a holtak is felkelnének rá! Mi a fene volt ez odabent? Miért remegett az egész testem? Miért lettem vörös? Miért ver még mindig hevesen a szívem? És… odalent miért? Rohadj meg Kiseop! Csak induljunk már el az interjúra. Lenyugtattam magam és a szokásos Kevin maszkkal álltam Soohyun elé.
- Soohyun, Soohyun, Soohyun, Soohyun! – pattogtam.
- Mi van? – kérdezte félkómásan.
- Mikor indulunk? – kérdeztem.
- Amikor Kiseop végre ruhában kitolja a seggét. Nem mellesleg a menedzser a lelkemre kötötte, hogy most neked és a jó madárnak kell a fanservice-t lerendeznie.
- Elviel? – mosolyogtam a híren.
- Nem. Én most Kiseop-ról beszélek. – mutogatott maga elé, mint valami rossz drogos. Bennem a vér is megfagyott. Én az előbb még szentül állítottam, hogy túlteszem magam a történteken. Erre nem. FANSERVICE KISEOPPAL? De… de mindenki tudja, hogy Kiseop fanservice-a csókkal végződik. Oh god why?!

Kiseop POV

Kevin most komolyan csak így el… lökött? Mit tettem? Ha Kevin mérges rád, az olyan, mintha az istenek haragudnának rád. Ha nem rosszabb. Azt se tudom mit tettem, de muszáj lesz kibékítenem. Kiléptem a fürdőből, felvettem a fekete csőgatyám, a kedvenc cipőmmel meg egy kiss me-től kapott fehér trikót. Felvettem egy rakat karkötőt meg gyűrűket és én már készen is voltam. Napszemüvegem a kezembe, mehet a menet. Vigyorogva szambázok le a lépcsőn, de Kevin szúrós tekintete elveszi minden jó kedvem. Mellé léptem, megfogtam a két kezét és a szemébe néztem.
- Mit tettem, amiért haragszol rám? –néztem rá kérlelően.
- Kiseop. Engedj el, kérlek. – válaszolta nyugodtan, amitől csak egyre elkeseredettebb lettem.
- Kevin?! Kérlek, ne csináld ezt velem. Nézz a szemembe. Kevin! – rázogatom a srácot, lassan a sírás szélére kerülve.
- LEE KISEOP! – folytak lefele a könnyek az arcán, ahogy engem nézett. Elengedtem és a földre rogytam.
- Mit csináltam Soohyun? – fordultam leader-emhez.
- Passz. Lehet csak a fanservice-otok miatt van kiakadva… - indult meg kifele.
- Oh, akkor lehet csak ezért ilyen morci. – zártam le magamban, és nyugtatgattam magam, mint valami skizofrén. Soohyun betámogatott a kocsiba maga mellé. És lassan, de biztosan megérkeztünk az interjú helyszínére. Puccos. A város közepére felállítottak egy baszott nagy színpadot és körülötte megannyi kiss me. Kinyílik az ajtó és a rajongók megindultak felénk. Nehezen átverekedtük magunkat a tömegen és a back stage-ben ránk szerelték a mikroportokat.
- Annyeong haseyo! U-KISS here! – köszöntöttük a rajongókat.
- Mint tudjátok, a mai interjú kicsit más lesz, mint a megszokott. – kezdett bele a műsorvezető. – A kiss me-k fogják feltenni a kérdéseket. De ne húzzuk az időt, kezdjünk neki! – Leültünk… és elkezdődött a kérdések sorozata.
- Mondd Oppa… vagyis sorold fel a többiek rossz szokását! – jött az első kérdés Kevinnek.
- Hát… Dongho szereti az embereket ijesztgetni, Eli szanaszét hagyja az üres redbull-os dobozokat. Hmmm… Soohyun, hát ha a korán kelés nem számít bűnnek, akkor nincs rossz pontja. Hoon túl megértő, ha Dongho csinál valamit, de minket állandóan leszid. A.J. szimplán lusta. De ezek a dolgok mind eltörpülnek Kiseop mellett. Horkol, szanaszét dobálja a cuccait, a fürdőbe évekig bezárkózik, hangos, ráadásul ha részeg akkor egy ka… - fogta be a száját Soohyun.
- Egy ka… - csodálkozott a lány.
- E-egy kényes díva! – javítottam. – Ha valamiért mégis iszok átváltozok egy mindenbe belekötő hisztis dívává, aki attól kiborul ha egy hajszála rosszul áll. – tereltem.
- NEM! – harapott rá Soohyun kezére, így újra tudott beszélni. – Én azt akar…
~
Bingó! Fanservice-t akarnak, akkor meg is kapják. Ezzel legalább le tudom döbbenteni Kevin-t és újra nyeregbe kerülök.
~
- Kevin… - léptem mellé és hüvelykujjammal az alsó ajkával játszottam. Hirtelen tettemtől, ahogy megjósoltam Kevin meg se tudott mukkanni, a tömeg meg őrjöng. Forró a hangulat, az egyszer biztos. Vigyorogtam, mint valami hülyegyerek. – Kevin… - mondtam ki a legerotikusabb hangomon, majd végighúztam az ujjaim a nyakán. Forró a hangulat, az egyszer biztos. Vigyorogtam, mint valami hülyegyerek. – Kevin… - mondtam ki a legerotikusabb hangomon, majd végighúztam az ujjaim a nyakán. A nyaka tűzforró volt. A kezem lefelé haladt, de a mellkasánál megállt. A szíve hevesen vert. Pont úgy, mint az enyém. – Mondd, hogy Oppa! – hangosítottak ki minket a nagyobb élvezetért.
- O-o-oppa. .. – mondta ki full vörösen.
- Most tedd hozzá, hogy Kiseop! – emeltem meg az állát, hogy a szemébe tudjak nézni és úgy vigyorogtam tovább. A tömeg feszültsége és türelmetlensége egyre nőtt, ahogy a végkifejlettett várták. De az enyém is, és képes lennék most azonnal leráncigálni mindenféle ruhát Kevinről! Én le akarom rángatni Kevin ruháit? Mi a franc…?!
- Kiseop O-oppa… - lépett mellém és belemarkolt a trikómba és csillogó szemekkel bámult.
- Milyen kis édes! – simogattam meg a fejét majd adtam egy puszit a homlokára, miközben rásimultam. Hiába, ha én most lesmárolnám, nem tudnék leállni. Kevin ajkai túl csábítóak. Gondolataimból egy hatalmas puffanás és az én seggem sajgása keltett fel. Kevin feje felett sötét felhők gyülekeztek, a többiek is hátrálni kezdtek. A jó ég tudja mi fog itt történni… De Kevin nem tört ki, az eső viszont elkezdett szakadni, így lefújták az egész interjút és elengedtek minket. Kevin még mindig dühös volt, így öten kuporodtunk be a hátsó sorba, mintsem Kevin mellett üljünk a középsőben. Senki nem akart megkockáztatni 1-2 sérülést. Kiszálltunk a kocsiból és ahogy vártuk, Kevin elment mellettünk és becsapta a szoba ajtaját. Szerencsémre vele vagyok egy szobába, ki tudja hány lila folttal fogok reggel felkelni. Mindenesetre szóltam a többieknek, hogy ne zavarjanak és utána mentem.
- Vinnie… - nyitottam be a társamhoz.
- Hagyj békén! – szipogta.
- Vinnie, mi a baj? – ültem le az ágyára.
- TE… - szipogta tovább.
- Azt tudom. De mit csináltam? – kérdeztem.
- Épp ez az! SEMMIT! – kelt ki magából. – A nagy Lee Kiseop-nak nem vagyok elég jó, hogy megcsókoljon! És ezt már az egész világ tudja! Ráadásul reggel is… Mi a fenét csináltál velem? – ordította, miközben a mellkasom ütögette. És sírt. Megint megsirattam. Miattam. – Miért lettem vörös, miért nem tudtam megmozdulni, miért vert hevesen a szívem? Miért érzek egy csomó megmagyarázhatatlan dolgot?
- Vinnie… ne csináld ezt kérlek. – fogtam a kezeimbe az arcát.
- Engedj el! Akárhova nyúlsz éget. Nem akarom. Kiseop én utá… - nem hagytam, hogy befejezze a mondat, inkább megcsókoltam. Felőlem utána már pofon vághat. Kezeim a derekára vezettem, az övéi pedig a nyakamat fonták körbe.
- Kevin…? – néztem rá értetlenül.
- Ha most abbahagyod esküszöm megöllek! – morogta, majd átvette az irányító szerepét. Végignyalt az ajkaimon, majd meg is harapdálta őket tisztán jelezve a szándékait. Én se hagyhattam magam, lelöktem a párnákra és a nyakát kezdtem csókolgatni.
- Én már nem fogok leállni… - lihegtem.
- Akarlak Kiseop. Mindennél jobban! – húzott magához egy csókra. – Ég az egész testem, de jó érzés. – mosolygott rám. Nem másra. Rám.
- Tudom. Az enyém is. – nyúltam alsóbb tájékához. A nem éppen kicsi Kevin már igen élettel teli volt. Gatyán keresztül kényeztetni kezdtem.
- K-Kiseop… - nyögte.
- Igaz, igaz. – levettem a pólómat, majd utána az övét valami elképesztően kínzó lassúsággal. De nem voltam résen, Kevin átpördült, így én kerültem alulra.
- Meglássuk te bírod-e ha kínoznak! – cinkosan vigyorgott és is beleharapott a nyakamba, jól megszívva annak helyét.
- Ennek nyoma marad... – vágtam durcis arcot.
- Az jó. Legalább tudják, hogy az enyém vagy. – nyúlt is lefele, hogy letépje rólam a gatyát a boxeremmel együtt. Ezek után Kevin olyat tett, amire soha nem számítottam. Teljes férfiasságomat a szájába vette, néhol pont végignyalva rajta, hol ráharapva. Önkéntelenül is a hajába kellett kapaszkodnom, ezzel is gyorsabb tempóra bíztatva. Nyögések hada hagyta el a számat, mikor már éreztem, hogy nekem itt végem, abbahagyta.
- Milyen érzés szenvedni? – vigyorgott a képembe, de nekem sem kellett több. Már rohadtul kanos voltam, csókba invitáltam és újra pozíciót cseréltünk.
- Ugye neked nincs…? – kezdtem volna bele.
- Felső fiók… - nyögte türelmetlenül.
- Oké, oké. – kivettem a fiókból a síkosítót a kezemre kentem egy kicsit és az egyik ujjammal már benne is voltam. Fájdalmasan nyögdécselt, próbáltam elterelni a figyelmét csókokkal, de mikor már a második ujjammal köröztem benne, rá kellett jönnöm, hogy nekünk itt most meg kell állnunk.
- Kevin, abbahagyhatom, ha ennyire fáj… - mondtam kedvesen. Nem válaszolt semmit, csak kihúzta az ujjaimat, gondoltam akkor most tényleg megállunk. De újfent tévedtem. Kevin hirtelen magába vezetett. Hatalmasat nyögött a fájdalomtól, de amint mozogni kezdtem kéjes nyögések hagyták el a száját. Atyám. Kevin eszméletlenül szűk. Hamar kitapintottam a „gyengepontját”, így könnyen eljuttattam a csúcsra. Pár lökés után én is követtem őt a gyönyör kapuja felé.
- Szeretlek Vinnie. – csókoltam meg.
- Én nem… - fordult el.
- Mi? – néztem rá falfehéren.
- Imádlak yeobo! – vetette rám magát, és kiöltötte a nyelvét.
- Na azt jobb helyre is dugdoshatnád! – haraptam rá.
- Áúú… Na hova? – vigyorgott rám.
- Ide. – kaptam le, de Kevin persze készségesen csókolt vissza. – Mehet a második kör? – döntöttem hátra.
- Lee Kiseop! Te tényleg egy kanos állat vagy, de most már nem csak részegen! – nevettünk fel.
És ha nem gyér a fantáziád, a többit már sejtheted.~

Sok sok szeretettel az én drága Hyuna-mnak^^! FIGHTING DONGSAENG! <3